Mikor a Rocksteady megcsinálta saját Batman játékát, több okból is úgy éreztem, hogy sikerült kimaxolni ezt a műfajt. A Telltale viszont megmutatta, hogy más keretek között is képes működni egy szuperhőssztori, és az öt epizódos, "Bruce Wayne és maszkos alteregójának válogatott megpróbáltatásai" dráma végeztével azt kell mondanom, hogy remek munkát végeztek a történetvezetéssel. Sőt, ha visszaemlékszem az Arkham Asylum párbeszédeire, akkor azt kívánom, bárcsak a Telltale dramaturgjai segítették volna az írókat. Véletlenül sem szeretnék párhuzamot vonni a két játék között, csak éreztetném, milyen sokat számít a jó karakterépítés és történetvezetés, és a katarzis miatt sem lehet egy rossz szavunk sem a Batman: The Telltale Series alkotóira. Az ötödik, lezáró rész elég változatos, pörgős és drámai ahhoz, hogy az ember úgy álljon fel a végén, mint aki kellemes játékórákat kapott, és így kicsit megbocsátóbban néz vissza a széria erősen hullámzó (főleg technikai) teljesítményére.
Végjáték kimaxolva
Kétarc, Pingvin és a Children of Arkham elég erős kombó ahhoz, hogy megizzasszanak egy milliárdost, és hozzá kell tenni: a sorozat negyedik és ötödik részében tényleg többféle út vezet a végkifejlet felé, tehát most először szívből mondom, hogy érdemes legalább kétszer végigvinni az egész játékot más döntésekkel, meglepő ösvényeket találunk majd. Ez persze még nem tekinthető igazi interaktivitásnak, de a Telltale végre sikeresen árnyalta a "válaszd ki, ki hal meg", illetve a "két ösvényen indulhatsz el, mindkettő ugyanoda vezet" döntésmátrixot, ez pedig már eredménynek tekinthető. A befejező részben igyekeztek még egyszer ellőni minden játékmechanikai megoldást, amit felvonultattak az előző epizódokban, plusz a rengeteg QTE akciójelenet mellett most változatos párbeszédek, nyomelemzés, a támadás megtervezése és kis batcomputeres agymunka is vár ránk - természetesen semmi nagy kihívás, csak legalább érezhetően több interakció. Az erős történetvezetés szerencsére nem fulladt ki, így egy kifejezetten jó résszel zárult a Batman széria, amely az utolsó percben feldob egy teljesen kiszámítható labdát, és abban bízik, hogy majd ettől nagyon várjuk a folytatást.
De várjuk a folytatást egyáltalán?
Sokszor és sokféleképpen nyafogtam el már nektek, hogy mi az alapvető problémám a Telltale munkamódszerével. Szerintem az általuk felkarolt és személyre szabott műfaj többet érdemelne, a point n' click kalandjáték vonal lehetne komolyabb, az akció kicsit komplexebb, a játékélmény pedig lényegesen magasabb polcra kerülne, ha nem lenne tele buggal és akadozással (még akkor is, ha ezt nem mindenki tapasztalja). Újabb és újabb ötletek jönnek, zseniális franchise-ok csúsznak a futószalagra, és mindegyik többet érdemelne egy éppen csak jó adaptációnál. Hiába kiváló a történet, és remek az írói gárda, ez önmagában kevés ahhoz, hogy évek múlva is várjuk a Telltale címeket. Lehet casual játékot készíteni úgy is, hogy az nem lesz passzív és repetitív szórakozás, és egy minimális kreativitással és alapossággal megint olyan élményeket lehetne leszállítani, mint annak idején a The Walking Dead nyitánya volt. Úgy tűnik, legalább azon a fronton összeszedték magukat a srácok. A Batman pedig megér egy próbát, tényleg. Sőt, most többet is.
