Ha követitek a Batman szériát a Telltale világában (és lássuk be, ha ezt a tesztet olvassátok, akkor jó eséllyel fogékonyak vagytok a témára), bizonyára nektek is feltűnt, hogyan szedik szét a srácok a közismert DC-karaktereket és azok motivációit. Minden egy kicsit más, újszerű, és bár a hardcore képregényrajongók bizonyára tudják, hányféle Batman-sztori és univerzum létezik, a magamfajta átlagos fickó számára új világ egy olyan Gotham, ahol a Wayne család sötét titkokat őriz, ahol Vicky Vale nem csak egy okos és ravasz újságíró, Joker meg még John Doe, aki épp csak nyitogatja szárnyait, és még sorolhatnám a végtelenségig. Ennek szépsége egy folyamatosan új helyzeteket szülő történet és kapcsolatrendszer, ami képes mindig meglepetést okozni, hátránya azonban, hogy porig rombol bizonyos karaktereket, néhol egészen hiteltelen módon.
Túl sok ellenség, túl kevés idő
A The Pact legnagyobb problémája, hogy görcsösen akarja a "Batman minden eddiginél komolyabb fenyegetéssel néz szembe" sztorit építeni, összetereli a szereplőket, hogy minden pillanatban éreztesse: lesz még itt csavar, meg dráma, rosálj csak be nyugodtan, kedves játékos. De drámát mégsem érzünk. Hiába tart sakkban Waller, hiába ért véget meglepően Riddler karrierje, a vele együtt dolgozó Suicide Squad (hogy némi képzavarral éljek) túlságosan hamar felfedi magát, működésük, stílusuk pedig kissé bugyutává teszi őket és fenyegetésük jelentőségét. Adva van ugyebár Harley Quinn, aki most inkább Joker (bocsánat, John) mentora, és a rajongás teljesen fordított: Bane egy kiöregedett mexikói pankrátor imázsával számomra teljesen röhejes lett, Mr. Freeze pedig szintén csak úgy ott van, mert gonosz, és még belefért a büdzsébe - de igazából egyikük karakterét sem ismerjük meg, nincs olyan jól felépített eredettörténetük, mint az előző évad Harvey Dentjének vagy Vicky Vale-jének, és ez meg is öli a hangulatot. Még John és Harley vonala a legérdekesebb, új színt ad az egésznek, de a sztori vonala valahogy mégsem fut egyetlen jól meghatározható irányba. Valami nagy dolog készül; Batman túl kevés hozzá, Bruce Wayne viszont ügyesen beszivárog a rosszfiúk csapatába, mint az unatkozó, hatalomra vágyó milliárdos, aki ugyebár John Doe nagy cimbije az elmegyógyintézetből. (Nézzétek el nekem, hogy sokkal több a spoiler, mint illene, de enélkül nehéz értelmezni azt, ami a Telltale műhelyében történik.)
Merre is tartunk most?
Nem csak az a baj, hogy a rosszfiúk nem eléggé összetettek, a cselekmény is butácska, ráadásul az interakció a minimumra van szorítva, és nagyon rövid az epizód. Simán lehet, hogy felépül majd egy, az első évadhoz hasonló dráma és izgalom, de ez nem az az epizód, amelyik elindítja ezt az újjászületést. Egyelőre nem tudom szeretni az újragondolt rosszfiúkat, és a Telltale által erősen hangsúlyozott karakterkapcsolatok fontosságát sem látom még mint valóban fontos tényezőt a cselekményben. Remélem, a folytatásban jobban árnyalják majd ezt a kérdést olyan következményekkel, amelyeket nem ismerek fel egy perc alatt. Fontos lenne, mert eddig magasra tett léceket ugrott meg Batman, most viszont már futás közben elbotlott a saját cipőfűzőjében; bár nem hiszem, hogy a Denevérembernek van cipőfűzője, de most egyébként is Bruce Wayne van a középpontban. El is esett szegény.
