A Haemimont Games elküldött már minket többek között a rómaiak korába stratégiázni, banánköztársaságba diktátornak, a vikingek idejébe harcolni és felfedezni a Marsot, legújabb játékuk, a Stranded: Alien Dawn azonban papíron minden eddiginél veszélyesebb küldetésre hív. Egy űrbéli szerencsétlenség után négy túlélő landol egy mentőkabinban egy felfedezetlen bolygón, a kezdeti sokk után pedig nem marad más választásuk, mint a helyi erőforrásokra hagyatkozva küzdeni az életben maradásért. Csakhogy szinte semmiről sem tudják, hogy mennyire ehető, iható vagy éppen mire használható, így a mi irányításunkkal, apránként kell felfedezniük az idegen flórát és faunát.
Erre épít a Frontier Foundry kiadásában készülő projekt, amelynek Early Access verziója nemrég elérhetővé vált, és mi is kaptunk rá lehetőséget, hogy belekóstoljunk.
Mark Watney négyszer
A korai hozzáférésű Stranded: Alien Dawn célja az, hogy ízelítőt adjon abból a kalandból, ami ránk vár majd a teljes változatban, szóval felfogható akár egy combosabb demónak is. A tartalmi megkötések legfőképpen abban nyilvánulnak meg, hogy jelenleg egyetlen szcenárió érhető csak el (a már említett vészlandolás) egyetlen planéta (Concordia) egyetlen régiójával (Sobrius), ráadásul csupán két módosító közül választhatunk (mindenki polihisztor vagy teljesen szakképzetlen). Első lépéseinket megtehetjük háromfajta nehézségi szintet választva (ez befolyásolja többek között a vésztartalék és a kezdetben rendelkezésre álló eszközök mennyiségét is), de a legkomolyabb vacillálás csak ezt követően jön: a négy túlélő kiválasztása. Míg a szerepjátékoknál a karakterünk megalkotásával pepecselünk el szemérmetlenül hosszan, addig itt az igényeinknek leginkább megfelelő csapatkombináció megtalálása szolgáltat okot a sokáig tartó szöszmötölésre.
Egyáltalán nem mindegy ugyanis a kiválasztottak kapcsolata, a tulajdonságai és a képességei. Akad a felhozatalban szülő és gyermek, férj és feleség, illetve unokatestvérek is, a viszonyok pedig hatással lesznek a későbbiek folyamán a túlélők hangulatára. Érhető okokból az sem mindegy, hogy olyasvalakit viszünk magunkkal, aki álomszuszék, esetleg morcos természetű, vagy valaki olyat, aki mindig vidám, netalántán lelkesen veti bele magát mindenbe - tudniillik, ezek kihatással lesznek a többiek kedvére is a játékmenet folyamán. Végül ott vannak a képességek, amik alapjaiban határozzák meg a csapatösszetételt: értelemszerűen kell egy craftbajnok, egy gyógyításban jártas figura, egy harcedzett ember és olyasvalaki is, aki konyít a mezőgazdasághoz és főzéshez. Sőt, az sem árt, ha egyikük élen jár a kutatásban és megfigyelésben, mivel nagy szükség lesz rájuk. Persze csak négy szabad hely van és a komolyabb képzettségű személyek rendszerint tartogatnak valami negatív személyiségjegyet is, ezért nem könnyű a lehető legjobb párosítást összehozni - nyilván akkor sincs probléma, ha elsőre nem sikerül, hiszen a más-más csapatfelépítés növeli az újrajátszási faktort.
Kellemest a haszontalannal
Az ezt megelőző többlépcsős tutorial során azonban nem mi állítjuk össze a bandát, a rendszer különböző szituációkba dob be minket rövid időre, hogy megismerkedjünk a játék alapjaival és a kezünket fogva megoldjuk a felmerülő problémákat. Az éles menetbe tehát a nullánál valamivel több tudással vágunk neki, és a felkészítésnek köszönhetően abból is ízelítőt adnak a készítők, hogy mi vár ránk magasabb fejlettségi fokon (a szemléltetés kedvéért: a végén már mozgásérzékelős löveget telepítettem). Érdemes a tutorialt végigzongorázni, mielőtt bármi másba belekezdenénk.
Ahogy érkezés után megpillantjuk a szokatlan környezetet, és túlélőink túlteszik magukat a helyzet kritikusságán, indulhat a valódi játékmenet. Letisztult és bizonyos szintig testreszabható felhasználói felület segíti a navigációt, ezért a tájékozódás útvesztőjében nem kell feleslegesen bolyongani, ráadásul átlátható adatlapokat kaptak a karaktereink, ahol mindent nyomon követhetünk velük kapcsolatban: az aktuális felszerelésüket és azok állapotát, a hangulatukat befolyásoló tényezőket, a jártasságaikat, a hátterüket és azt is beszabályozhatjuk, hogy megegyék-e a nyers gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat (ez már csak azért sem mindegy, mert olyan is akad, aki vegetáriánus).
Innentől "egyszerű" a dolgunk: fel kell fedezni, ki kell kutatni, be kell termelni és meg kell próbálni hasznosítani mindent a környezetünkből. Eleinte még egy összeeszkábált bodega jelenti a megoldást arra, hogy ne a szabad ég alatt éjszakázzunk mi vagy az erőforrásaink, később már házat kell felhúznunk és raktárat építenünk a komfortosság érdekében. És akkor még szóba sem került a felszerelésgyártás, az egyes ruházatok kifejlesztése és szabása, vagy éppen a különböző tartósítási praktikák, de még sokáig lehetne mesélni róla, hogy mik a távlati tervek és hány óra játékidő, amíg oda lehet jutni.
Minden mindennel összefügg, nekünk pedig folyton alkalmazkodnunk kell a körülményekhez, legyen az vihar, anyaghiány, éhség vagy megfázás. Hiába lehet beosztani mindenki idejét és prioritási sorrendet felállítani, érdemes beletörődni, hogy jó eséllyel nem fog elsőre sikerülni, de nem is ez a lényeg, hanem a kitartás. Nekem például sikerült belefutnom abba, hogy a tél beköszönte előtt nem tettem szert arra az alapanyagra, amiből antibiotikumot tudtam volna készíteni, a hótakaró pedig megakadályozta, hogy ezt pótoljam - aztán jöttek sorban a betegségek. Egy másik alkalommal egy csapat veszélyesebb állat támadott meg, wannabe-katonáimnak azonban egyszerű nyilakkal nem sikerült visszaverniük a dühös állatvilágot. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a kutatás, mivel nem csak olyan lehetőségeket nyit meg, mint a fejlettebb védelmi eszközök (eleinte még medvecsapdák, aztán akár taposóaknák is!), de olyan funkciókat is, mint az expedícióindítás.
Nyugalom, a helyzet változatlan
A Stranded: Alien Dawn az eddig leírtak alapján végtelenül feszültnek tűnhet, holott épp az ellenkezője igaz: annak ellenére, hogy előfordul benne harc, két indie gyöngyszem, a Banished és a Stardew Valley óta nem éreztem ilyen nyugalmat egy játék közben. Atmoszférikus zene kíséri minden kattintásunkat, a napszakok és évszakok harmonikusan váltakoznak, még támadások közben is egy lágyabb rockdallam szólal meg agyig hatoló sziréna vagy vészjelző helyett. Miközben túlélőink problémáiról folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket és igyekszünk azokat kezelni a lehető leggyorsabban a legjobb tudásunk szerint, egyszerűen nem gyötör minket a kiszolgáltatottság érzésével, azzal a "bármikor összeroppanhat a kis közösségem" feelinggel, ami a hasonló kolóniamenedzselős játékok sajátossága. Pedig a megbetegedések, a túl korai/túl kései fejlesztések, az ismeretlennel kapcsolatos aggályok itt is megjelennek, mégis repít minket előre a felfedezés iránti vágy és marasztal a körítés által generált nagybetűs hangulat.
Jópofa, hogy még olyan apróságok is bekerültek, mint hogy vihar esetén belecsaphat emberekbe, állatokba és építményekbe a villám, vagy hogy télen hóembert építenek és hógolyóval dobálhatják egymást a kis közösségünk tagjai, ezeket a kis érdekességeket pedig jóleső érzés felfedezni magunknak. Kíváncsian várom, hogy a Haemimont Games mikkel készül még kibővíteni a koncepciót, hogy a többi szcenárió mit tud hozzáadni a meglévő recepthez, mekkora változatosságot nyújt majd a Stranded: Alien Dawn, ha megjelenik a teljes változat. A fejlesztők újdonsága egyelőre a Banishedre emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy idegen bolygón játszódik, négy lakosra fókuszál, aki pedig már próbálta az említett címet, az jól tudja, hogy mire számíthat. Én biztosan nem megyek sehova, és megpróbálok életben maradni. Csak még egy napig...
