Durván öregszem. A Baldur’s Gate második részével is már egy munkahelyen… izé, munka után játszottam, tehát már akkor sem voltam tizenéves kisiskolás. Most pedig 14 évvel járunk az eredeti játék megjelenése után, és a Beamdog ezt is felújítandónak ítélte. Lassan valaki felújíthatna engem is. De sebaj, legalább a ráncfelvarrott játék visszahozta múló fiatalságom egy szeletét, amikor még a szerepjáték tényleg szerepjáték volt, nem holmi „megyünk, kattogtatunk és zúzunk” tündérmese.
Újra-újratervezés
A Baldur’s Gate első részének újratervezett változata 2012 végén jelent meg, és a hype mellett kapott kritikát is rendesen. Többek között azért, mert sokan úgy látták, nem került igazán sok újdonság a játékba, hiszen különféle modok segítségével ingyen is majdnem ugyanilyen frissnek hathatott az élmény. A kiadó Beamdog és a fejlesztő Overhaul Games szerencsére komolyan vette a kritikákat, és jóval keményebb restaurátori munkát végzett a második rész felújításakor. Már csak azért is nehezebb volt a feladat, mivel az eredeti Baldur's Gate II már minden tekintetben többet nyújtott az első résznél, így a felújításnál is többet kellett törpölni azon, hogy valóban frissnek és többnek hasson a végeredmény.
Aki persze már az első rész felújított változatával is játszott, nem lepődhet meg a ráncfelvarrások legtöbbjén, de azért nekik is jut újdonság. Egyrészt még szebb és részletesebb lett a kezelőfelület, amelyben akár rá is zoomolhatunk karaktereinkre – oké, azért itt már kissé darabos a végeredmény a mai, ultrahádéhoz szokott szemeknek. Szerencsére az egyes területek közötti töltési idő gyakorlatilag eltűnt, és az eredeti verzióhoz szokott játékosok új grafikai elemeket, például varázslatok szebb megvalósítását is gyakran észrevehetik.
Persze ettől még mindig felemás kissé a végeredmény. Ha már egyszer felújítás, akkor példaként ott a Monkey Island első két részének teljesen átrajzolt változata, vagy épp az XCOM feltámasztása. Ehhez képest a BG II: EE csak részben sikeres, az átvezető mozik bizony az eredeti, mai szemmel már kissé butácska renderek, csak épp nagyobb felbontásra húzva, és az átlagos mozgási, harc közbeni animációk sem épp a kidolgozottság csimborasszói. Ennek ellenére az összhatás számomra mégis pozitív, hiszen az alapjátékhoz képest azért csak előrefelé változott minden, és persze a technológiai háttér mellett a tartalom is gazdagodott.
Inkább ma egy jobb moll, mint tegnap egy bal dúr
Egyrészt ugyebár az alapjáték, tehát a Shadows of Amn mellett megkapjuk a Throne of Bhaal kiegészítőt, valamint az előző Enhanced Editionben megkezdett Black Pits folytatását is. Emellett az újonnan megismert Neera, Dorn és Rasaad mellett egy Hexxat nevű extrafriss karakter is megjelenik, mind a négyük kiterjedt történetszállal szerepel az alapjátékban és a kiegészítőben egyaránt. Az újdonságok azonban mit sem érnének a zseniális alapjáték nélkül, amit már az eredeti változatban is áthatott a BioWare tökéletes mesélő és sztorigombolyító tudománya.
Csilliárdnyi karakter és történetszál szövi át a játékot, épp ezért vállalható szintű angoltudás nélkül ne is nagyon próbálkozzon senki (hacsak valami jótét lélek nem úszik rá gyorsan egy színvonalas magyarításra, de a szövegek mennyisége miatt ez gigászi munka lehet). Másrészt az is csak megfelelő mennyiségű bátorság összegyűjtése után kezdjen bele a kalandozásba, aki a manapság divatos, ultrakönnyített „RPG-light” játékokhoz szokott. Itt bizony ajánlott, sőt kötelező a sűrű mentés, és az angol mellett a káromkodás nyelvét is mélyebben megismerhetjük. Szerencsére azért itt is segít, hogy a folyamatos kalandot bármikor leállíthatjuk, hogy a megfagyott időben egyenként adhassunk parancsokat karaktereinknek.
Majdnem, de nem, de aztán mégis
Érdekes kérdés, milyen ítéletet hozzak a játék fölött. Egyrészt ott a kissé felemás feljavítás: vannak újdonságok, de főleg grafikai vonalon többet várnánk 2014 elején, és ugyebár akadnak kiváló példák ráncfelvarrásra máshol. A történeti szinten azonban egész rendesen sikerült hozzátenni az eredetihez, szóval a fekete pontot máris kioltja egy piros. Végül pedig ott a tény, hogy már megint napok óta nem tudok kibújni a játékból, és szokás szerint Nyomárka névre hallgató harcos-tolvaj főhősnőm folyamatosan visszahúz a kissé pixeles katakombákba. Oké, ebből sok az eredeti játékot fejlesztő BioWare érdeme, de akkor is tény, hogy itt van a Baldur's Gate II, itt van újra, és ha nem is annyira szép, de jó, mint mindig, énnekem.
