Hajlamos az ember azt hinni, hogy mint a zenében, ahol már minden hangjegy foglalt, úgy a játékok világában sem maradt fel nem használt ötlet, el nem lőtt puskapor, meg nem rágott szalámis szendvics a fejlesztők tarsolyában© (vajon mi a helyzet a játékújságírói közhelyekkel?). Itt van azonban cáfolatnak a Baba is You, amely a finn Arvi Teikari meglepően egyszerű és eredeti ötletére épül: a játékos úgy old meg fejtörőket, hogy pályáról pályára változtatja a játék szabályait, a játék különböző elemeire utaló (eleinte) egyszerű logikai kijelentéseket, amelyek a játéktérben megtalálhatók, és szavanként átmozgathatók-manipulálhatók.
Az első pályán például látható két fal közé beszorítva egy fehér nyuszi (ő Baba), egy sárga zászló, illetve három kő, amely elválasztja őket egymástól. Van ott azonban négy mondat is, amelyek az aktuális játékszabályokat tartalmazzák: "baba is you", "flag is win", "wall is stop", "rock is push". Ezeknek megfelelően a nyuszit irányítjuk, a cél a zászló, és ugyan a falakon nem tudunk átmenni, de nem is kell, hiszen a kövek eltolhatók az utunkból. Ahogy hozzáérünk a zászlóhoz, már nyertünk is, és jöhet a következő pálya - de ha inkább odamegyünk a négy mondathoz, akkor azok szavait ugyanúgy eltologathatjuk, mint korábban a köveket, ezáltal érvénytelenné téve vagy megváltoztatva őket. Ha például kicsi nyusziorrunkkal tologatva a "baba" és a "flag" szót felcseréljük, akkor az új szabály "flag is you" és "baba is win", vagyis immár a zászlót irányítjuk, majd, mint Mohamed és a hegy közmondásos relációjában, a zászlót vihetjük oda a nyuszihoz a győzelemért. Ha a "wall is stop"-ból eltoljuk a "stop" szót, akkor a szabály már nem érvényes, a fal innentől nem állít meg minket, átmehetünk rajta és így tovább - értitek a lényeget.
Csettints, ha nem akarsz a szabályokra Thanoskodni!
Lehet, hogy ez a modell így leírva nem tűnik különösebben szórakoztatónak, mégis kiválóan működik, ráadásul sok-sok fejtörő után sem fárad el, ami egyaránt dicséri magát a koncepciót és Arvi Teikari fejlesztői kreativitását. Az első néhány pályán ugyan másodpercek alatt átsuhan az ember, de amikor szembejön az első "mi a franc?", majd nem sokkal később a "jó, hát ezt nem lehet megcsinálni", akkor indul csak az igazi bulika. És hogy mitől különleges élmény a Baba is You? Aki szereti a puzzle játékokat vagy úgy általánosságban a fejtörőket, az ismeri a győzelmi mámort, amikor a fejünkben összeáll a megoldás és néhány másodpercig egy lángoszlop, egy szellemi hegycsúcs, egy intellektuális világítótorony szerepében tetszeleghetünk. A Baba is You ezt azzal fejeli meg, hogy a játékszabályok átlépésével, széttrancsírozásával és újraalkotásával végtelenül ravasznak és körmönfontnak érezzük magunkat, mintha meghackeltük volna a játékot, és túljártunk volna a fejlesztő eszén. Megszoktuk már, hogy a játékoknak szabályai vannak, de ezek eddig láthatatlanok voltak.
Hogy a Baba is You-ban nemcsak a játék mögöttes dimenziójának, hanem a legszorosabban vett játékmenetének is lényegi részét képezik, vagyis, hogy gyakorlatilag a szabályokkal játszunk, kísérletezgetünk a lehetséges variációkkal, az egészen újfajta, euforikus érzés. Több mint kétszáz pálya vár minket, amelyek egy idő után már egészen összetettek (például mókás, amikor már nem csupán kételemű logikai kijelentéseket kell összefűzni…), de a legtöbbször érezni fogjuk, hogy saját prekoncepcióink tartanak távol a megoldástól, és amikor sikerül azokon átlépni, például azzal, hogy kicsit félretesszük a játékot, és később újra folytatjuk, akkor a korábban lehetetlennek tűnt kihívás gyakran pofonegyszerűnek bizonyul. A baj csak az, amikor egy öttagú logikai mondat a helyzet kulcsa, és ha rá is jön az ember, még utólag sem egészen érti, hogy ez most pontosan miért is működött. De hát mondta valaki, hogy "life is easy"?
