Tegnap este megnézhettétek, hogy mely hírek voltak a legolvasottabbak 2015-ben, de ezerszer szívesebben látnánk akár egy olyat is a lista élén, hogy soha többé nem jön PC-s játék, mint azt, hogy kollégánk és barátunk, Gyu elhunyt. Szomorú nap volt egy évvel ezelőtt, de most nem azért "gyűltünk össze", hogy keseregjünk, hanem azért, hogy emlékezzünk.
Nem mindannyian álltunk hozzá egyformán közel, hiszen akadt, aki inkább csak munkakapcsolatban volt vele, míg olyan is van, aki egy valódi barátot veszített el, de abban mindannyian egyetértünk, hogy Gyu kivételes ember volt, akit nagyon szeretett a gamer közösség, és erről az idei GameStar Tábor résztvevői is tanúbizonyságot tettek egy szép és megható megemlékezéssel. Igaz, a végén majdnem magunkra gyújtottuk a kis félszigetet, de azóta is biztosak vagyunk benne, hogy Gyu ezen is csak mosolygott, amikor letekintett a társaságra. Az eseményről videó is készült (mármint a megemlékezésről, mert a magunkra gyújtásról szerencsére nem).
És ha már a táborról esett szó, akkor mindenképpen érdemes a tavalyit is megemlíteni, ahol az utolsó napi videóban egy elképesztő performansznak lehettünk tanúi, amint BZ lelkesen jeltolmácsolta azt, amit Gyu mondott (vagy Gyu mondta el, amit BZ mutogatott?). A poén egyébként a Mandela-temetést idézte, illetve a jeltolmácsos botrányt, amikor kiderült, hogy az Obama mellett lelkesen mutogató illető nemhogy a jelnyelvet nem ismeri, de ráadásul még börtönviselt és skizofrén is. Erre is mondott Gyu egy vicces dolgot, amit azóta is emlegetünk néha.
EndreMan szokta mindig mondani, hogy csak azt lehet parodizálni, aki már tett le valamit az asztalra, hiszen az ilyen emberek kinézetét, viselkedését, jellegzetes mozdulatait, mondatait lehet úgy utánozni, hogy azt azonnal mindenki felismerje. Az Endregyógyintézetes videókban szinte állandó jelleggel szerepelt Gyu, igaz, Nightwolf alakításában, és bizony volt olyan, amikor azt éreztük, hogy kicsit messzire mentünk, de amikor megnézte a videóinkat, mindig hangosan nevetett, és elmondta, hogy számára nagyon hízelgő dolog, amikor megidézzük az agymenéseinkben. Az egyik "alkotásunkban" főgonoszként szerepeltettük a karakterét, aki módszeresen elintézte mindannyiunkat, majd végül maga is elnyerte méltó büntetését.
Nem szabad megfeledkeznünk arról a több száz adásról sem, melyben láthattuk és hallhattuk, néha akár még spanyolul is, de ez egyáltalán nem meglepő egy olyan embertől, akinek az önéletrajzában a tanulmányoknál Bogota is szerepelt.
Ahogy az elején említettük, nem szomorkodni szeretnénk, sokkal inkább emlékezni egy olyan emberre, aki hatalmas űrt hagyott maga után, mind szakmailag, mind emberileg, hiszen abból a rengeteg hozzászólásból, ami a szomorú eseményről szóló írásnál megjelent, kiderült, többeteket is az ő szavai, az ő írásai indítottak el valamilyen irányba. Emlékeinkben még nagyon sokáig fogjuk őrizni, és bár fizikailag nem lehet köztünk, mégis biztosak vagyunk benne, hogy ő, az űrcsilliárdos tudja, most is gondolunk rá.
