Pedig akadnak ebben a stílusban kirívóan nagyszerű esetek is, gondoljunk csak az Elrabolvára. Ott a történet – sőt a megvalósítás is – egyszerű volt, mint a faék, akármelyik Steven Seagal filmbe elment volna. Azonban volt egy összetevő, amiért még is működött a film, sőt mi több, jó is volt. Ezt az esszenciát úgy hívták Liam Neeson.
Neki sikerült élettel megtöltenie, sőt mi több szerethetővé tennie Bryan Mills figuráját, sajnáltuk, átéreztük a fájdalmát, a célját, ezért tudtunk érte izgulni, még akkor is, ha nem volt kérdéses kezdettől fogva a diadala. Henry Cavill már itt, rögtön az elején elvérzik Neesonnal szemben. Elvégre hol kéne sajnálnom egy kidolgozott testű, ereje teljében lévő férfit, aki a spanyol tengerparton, a családi vitorláson duzzog, mert apjával feszült a viszonya, és befuccsolt az üzlete, de közben azt ecseteli, hogy hány ország tengerpartján töltötte a gyerekkorát.
Élek a gyanúperrel, hogy a stáb – filmforgatás fedőnév alatt – csak nyaralni akart egy jót. Ezért nem fektettek energiát a karakterekbe, vagy a történetbe. Pedig ki lehetett volna hozni a családját megmenteni próbáló Will Shaw történetéből egy sokkal izgalmasabb filmet.
