Bár alapvetően a vikingek legtöbbünk emlékeiben fosztogató, portyázó harcosokként élnek, nem kell a 2013-ban indult ír-kanadai televíziós filmsorozatnál, vagyis a Vikingsnél messzebb menni, hogy lássuk, céljaik között a terjeszkedés, új települések megalapítása és a kereskedelem is szerepelt. Az Assassin's Creed Valhalla az északi nép történetének éppen azon korszakába ugrik fejest, mikor a Brit-szigeteket már nem csak a keresztény templomok kifosztásáért látogatták meg, hanem bizony hosszabb távon is meg akarták vetni itt a lábukat.
Otthon, édes otthon
Személyes döntésünk alapján női vagy épp férfi főhősünk (neműnket egyébként menet közben is bármikor megváltoztathatjuk), Eivor is azért vezeti ide a norvégokat, hogy létre tudjanak hozni egy előretolt helyőrséget, egy idővel gyümölcsözővé váló települést, ez azonban értelemszerűen kicsit sem egyszerű feladat egy ellenséges vidéken. Ebben a korszakban Anglia különböző megtört királyságok keveréke volt, a hadakozó dinasztiáknak pedig már tényleg csak a nemkívánatos északi vendégek hiányoztak. Persze a vikingek a játékban sem tagadják meg gyökereiket: szélsebes hosszúhajóinkkal utazva a folyón bármikor kiszúrhatunk a part mentén egy kifosztásra váró helyszínt. A közzétett gameplay anyagok alapján ilyenkor nem csak a helyi erőktől kell megszabadulni, Eivor ugyanis előszeretettel gyújtja fel a nádtetős házakat egyetlen lángoló nyílvesszővel. A portya végén végén jó esetben busás jutalom vár bennünket, a megszerzett nyersanyagokból és kincsekből pedig felszerelésünket és ami még fontosabb, településünket is fejleszthetjük - utóbbi új szolgáltatásokat, jobb eszközöket és új telepeseket tesz elérhetővé a bázisunkon.
Kiemelt fontossággal bír majd városkánkban a "szövetségek térképe", melyen nyomon tudjuk követni épp aktuális paktumainkat, valamint lehetőségünk nyílik megtervezni következő stratégiai lépéseinket is. Maga a játéktér hatalmas, de ezen már nem is lepődnek meg azok, akik közelebbi ismeretséget kötöttek a legújabb Assassin's Creed játékokkal.
A harcos útja
A Valhallában egyfajta hatalmi rendszer váltja a klasszikus szinteződést, ami bár izgalmasan hangzik, de bőven benne van a pakliban, hogy ez inkább csak egy új köntös nagyjából ugyanannak a megoldásnak. Egy csillagképeket formázó, három irányba (közelharci és távolsági támadások, valamint orgyilkos skillek) szerteágazó képességfán oszthatjuk el pontjainkat, melyeknek köszönhetően új, még halálosabb képességekre tehetünk szert. Alapvetően a harcrendszer azokon a sarkalatos pontokon nyugszik, mint az előző két epizódban, viszont a fordulatszámon csavartak egy keveset; még gyorsabbak, még brutálisabbak lettek az összecsapások. A felhalmozott adrenalinból elpattintható látványos aktív skillek pillanatok alatt rendet tudnak tenni a harctéren, ezekből pedig a megszokott módon egyszerre többet is betárazhatunk, ha pedig épp úgy tartja kedvünk, vígan cserélgethetjük őket.
A fejlesztők ígérete szerint ellenfelek terén minden eddiginél változatosabb felhozatallal nézünk szembe, közülük pedig minden altípus másfajta kihívás elé állít bennünket. Lesznek olyanok, akik okosan összedolgoznak a társaikkal, míg mások a környező tereptárgyakat fordítják a saját előnyükre - még akár elesett társaik tetemeit is. Érdemes lesz kitapasztalni és begyakorolni minden ellenféltípus ellen a megfelelő taktikát, gyenge pontjaik kiismerésével fogunk majd csak boldogulni. Egyébként maguk a csaták még sosem voltak ennyire véresek egyetlen Assassin's Creedben sem: ömlik a vér, repkednek a fejek és a végtagok, egyáltalán nem finomkodtak az alkotók, ami a környezetet és a választott kort látva remek döntésnek tűnik.
Végre nem kell a "'van pajzs vagy nincs pajzs" kérdéskörrel sem hosszasan vesződni, mivel gyakorlatilag bármilyen két fegyvert a kezünkbe vehetünk egyszerre, sőt ha akarjuk, akkor akár még két pajzsot is forgathatunk - természetesen ugyanez elmondható a játékban megtalálható összes egyéb halálosztó eszközről. A földre vitt ellenfeleket pedig egy jól irányzott taposással tudjuk majd végleg átküldeni a másvilágra.
Ha emlékeztek még a Conquest küldetéstípusokra az Odyssey-ből, akkor nem érhet benneteket nagy meglepetés az újdonsült Assault bevetések során, amelyek azért szerencsére továbbgondolták a formulát: hatalmas várostromokról van itt szó, melyek során viking harcostársainkkal egy egész erődöt kell bevennünk. Faltörő kosokkal zúzzuk majd be a kapukat, vagy ha épp a lopakodást részesítjük előnyben, akkor átkúszhatunk a falakon is. A fejlesztők ezeket a misszókat tartják egyébként a játék csúcspontjainak. Reméljük, mi is hasonlóképpen lelkesek leszünk majd, mikor egyik erődöt vesszük majd be a másik után, és nem laposodik el a rendszer.
Árnyak közt osonva
Mindenki megnyugodhat, nem maradt ki a játékból az asszaszinok ikonikus csuklyája sem: bizonyos esetekben jobb lesz az erőszakmentes utat választani, és az említett fejfedőt felhúzva beolvadni a tömegbe. Így elkerülhetjük a figyelő tekinteteket, és elosonhatunk az őrök mellett. Egyelőre úgy tűnik, hogy az utóbbi pár epizódban megfigyelhető séma folytatódik, és most sem az osonáson lesz a fő fókusz - erről mindenki döntse el maga, hogy jó vagy épp rossz hír. Persze azért a lesből támadás lehetősége most is megmarad, és mivel ezúttal elvetették a klasszikus szinteződést, gyakorlatilag akárkit lebökhetünk a rejtett pengénk egyetlen jól irányzott szúrásával. Mindig a kezünkben lesz a döntés, hogy óvatosan lopakodva, vagy az ajtót páros lábbal berúgva oldunk meg egy szituációt, de a harci mechanikák mélységét látva erősen az utóbbi vonal tűnik a hangsúlyosabbnak.
Ha pedig épp nem harcolunk vagy csuklyával a fejünkön vonulunk át egy zsúfolt utcán, akkor a vadon felé vehetjük az irányt, ahol temérdek tennivaló vár bennünket. Vadászhatunk és halászhatunk, hogy élelmezzük népünket, vagy akár rejtett kincsek, misztikus helyszínek felkutatására is adhatjuk a fejünket. Pogány templomok és római kori romok várják, hogy megfejtsük titkaikat. A rejtett zugok megtalálásában nagy segítségünkre lesz aktuális madárdrónunk (most épp egy holló), ami immár elválaszthatatlan alkotóeleme a szériának.
Az eddig látottak alapján teljesen bizonyos, hogy a Ubisoft ismét csurig tölti tartalommal a legújabb Assassin's Creed játékot, ennek fényében pedig tényleg csak az a kérdés, hogy a mennyiséghez társul-e a kellő minőség is, és sikerül-e mélységgel is megtölteni ezt a hatalmas világot. Drukkolunk, hogy mindez összejöjjön.
Az Assassin's Creed Valhalla 2020. november 17-én jelenik meg PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Google Stadiára, valamikor később, feltehetően a következő generációs játékkonzolok hivatalos startjával párhuzamosan pedig PlayStation 5-re és Xbox Series X-re is.
