1878. november 23. Rupert Angier, a híres illuzionista épp egy szeánszot tart, amikor a neki már korábban is gyanúsnak tűnő, jelen levő fiatalember (aki az álcázott bűvész, Alfred Borden) leleplezi a műsorszámát és félbeszakítja előadását. Akkor még nem sejthette a két férfi, hogy ezentúl mindkettejük élete, sorsa és karrierje a másiktól fog függeni – szerelmeken, találmányokon, gonoszságon keresztül.
Kisebb koromban mindig izgatott lettem, ha a plakátokon megláttam, hogy nemsokára cirkusz, vagy bűvész fog fellépni a településen. Hiszen milyen titokzatos és rejtélyes egy Igazi Bűvész: kitalálja az emberek gondolatait, elővarázsolja a fehér galambokat, összeilleszti a vaskarikákat, összekeveri az asszisztense testrészeit és eltűnik egy szempillantás alatt! Ráadásul egy olyan aura veszi körül, ami csak a mágus-társadalom tagjaira jellemző: elegáns, mégis intelligens jelleget kölcsönöz Neki, emellett sejthetjük, hogy olyan Erő birtokában van, ami csak a nem evilági lényeké lehet.
„Egy mesteri mutatványt figyelve az ember kíváncsi arra, hogyan is hajtották végre a csodát, ugyanakkor viszont tudja, hogy hatalmas csalódás lenne, ha elárulnák neki a magyarázatot.”
Ebbe a világba repít el minket Christopher Priest A tökéletes trükk című könyve. A bűvészkedés aranykorában két illuzionista életébe, karrierjébe tekinthetünk bele a naplójuk segítségével. Mint már korábban is említettem, egy véletlen? vagy baleset? (ez előbb-utóbb kiderül) folytán örök ellenségekké avanzsálódtak, miközben „jobb társak lehettek volna, mint ellenségek”. Ezt is bizonyítja, hogy miközben a másik előadásán leginkább szakmai féltékenység és kíváncsiság miatt vettek részt, olyannyira lenyűgözte őket a másik munkája, hogy nem tudták megállni: állva tapsoltak az előadás végén a közönség soraiban (bár álszakállban és kifestve).
Kettejük történetéhez kapcsolódik a halványabb mellékszál: a két bűvész dédunokája eleveníti fel történetüket, és rajtuk keresztül próbálják megtalálni önmagukat. Habár mindkét szál valósnak tűnik, egy csipetnyi fikcióval van megfűszerezve, de hát az illuzionistákat ez veszi körül. Egyedül az volt zavaró, hogy egyes dolgok nem voltak racionálisan, konkrétan leszögezve, így nem tudtam meg azt sem, mi lapul a Tökéletes trükk mögött, illetve hogy mit is jelent a zárójelenet.
Érdekes történet, jól tálalva. Alig vártam, hogy olvashassam – de legszívesebben rászabadítottam volna egy korrektúrázót! (Címlapon: Christopher, utána Chirstopher, majd Cristopher – ez fájt!) Mellesleg a könyvből egy híres film is készült Hugh Jackman és Christian Bale főszereplésével.
