Biztosan sokan vannak köztetek is olyanok, akik új készülék vásárlásánál kimondottan várják, sőt, egyfajta szeánszként élik meg annak kibontását. Szépen, óvatosan felnyitják a dobozt, leszedik a fóliákat, elővesznek mindent a kézikönyvtől a kábelekig, majd miután összepattintották a masinát, várják a katarzist, amit a bekapcsolást követő pillanatok okoznak. Legyen szó okostelefonról, tévéről, vagy épp játékkonzolról, ez mindig varázslatos élmény, és a márkahűségre vágyó gyártóknak is meg kell tenniük mindent, hogy a felhasználók féktelen boldogságot érezzenek, miután hónapok kemény munkájával összespórolt pénzüket az ő termékükre szánják.
A PlayStation 5 megjelenése is történelmi pillanat, és aki igazán jót akar magának, ahelyett, hogy rögtön belevágna a Demon's Soulsba, a Marvel's Spider-Man: Miles Moralesbe vagy akár az Assassin's Creed Valhallába, jobban teszi, ha a konzolra eleve feltelepített, magyar nyelven játszható Astro's Playroommal kezd, mert a SIE Japan Studio Asobi csapata ismét valami egészen lenyűgözőt alkotott, amivel egyszerre tiszteleg a PlayStation 25 éves múltja előtt, és mutatja be szórakoztató módon a DualSense és a PS5 egyedi képességeit.
A gépünkben élő robotok
A 2013-as The Playroom óta rajongunk a kis robotokért, az asobikért, akikből most rengeteget kapunk. Ők népesítik be a négy világot, melyek mind egy-egy fő újításhoz kapcsolódnak: a futurisztikus szupersztrádát az SSD, a dzsungelt a GPU, a jeges és sivatagos területeket a hűtési rendszer (ami miatt ormótlanul nagy, ámde meglepően csendes és hűs marad a PS5), a felhős tájakat pedig a memória ihlette. Alapvetően klasszikus platformer játékmenettel találkozunk, könnyen legyűrhető ellenfelekkel és lightos ugrándozással, de mindegyik pályán megjelenik valami, ami segít megérteni, hogyan kínál páratlan élményt a DualSense.
Mozgásérzékelés, érintőpad és kontrollerbe épített hangszóró már a DualShock 4-nél is volt, de a mikrofon, a precíziós rezgés és az adaptív ravaszok újak, főként ezeken van a hangsúly. Attól függően, hogy milyen felületen (homokban, jégen, fémen, üvegen stb.) lépkedünk, más a rezgés módja, intenzitása, illetve eltérő a kontrollerből kiszűrődő hang, ami meglepően sokat számít - érdemes lesz majd azt kipróbálni, hogy a tévét lehalkítjátok, és csak a kontroller zajait figyelitek. Írásban nehéz átadni azt, hogy ez miért jó, de ha alkalmatok nyílik majd megtapasztalni, azonnal megértitek, milyen király - bár én viszonylag hamar hozzászoktam, szinte már nem is éreztem, hogy állandóan van valami apró bizsergés a tenyeremben, ha nem figyeltem erre külön. Az viszont bámulatos, hogy a rezgőmotorok finom működése még azt is képes elhitetni velünk, hogy a robotok a kontrollerbe költöztek, és balra-jobbra tudjuk őket döntögetni benne, megváltoztatva a súlypontot.
Még ennél is izgalmasabb az L2 és R2 gombok, avagy a ravaszok működése. Ha például íjjal lövünk, érezzük, ahogy feszül a húr, ha pedig gépfegyverrel (nyugi, csak kis labdákat lő), a ravasz folyamatosan pattog, visszarúg. A gombok egy ponton képesek megakadni, ahonnan csak erős szorítással vihetjük tovább őket, így például egy ugrálós résznél precízebben lehet szabályozni az ugrás mértékét, vagy ha egy kart húzunk le, a motor végigköveti annak mozgását, fázisait.
PocketStationtől a Singstar mikrofonig
Nagyjából 3-4 óra alatt a teljes játék végére lehet érni, de ha visszatérnénk még, gyűjtögethetünk puzzle-darabokat, illetve 3D-s modelleket is, amik a múlt népszerű és kevésbé ismert PlayStation kiegészítőit ábrázolják. Azoknak, akik elég korán megismerkedtek a Sony konzoljaival és az azokhoz kapható számtalan kütyüvel, még akár könnyeket is csalhat a szemükbe, hogy olyan, fiatalkorukat meghatározó csodákat látnak, mint a vékonyított PS2 vagy a 8MB-os memóriakártya. A pályák tele vannak legendás franchise-okra való utalásokkal, egyes PlayStation-közeli karaktereknek öltözött robotokkal, úgyhogy érdemes alaposan szétnézni, egyszerre mókás és szívmelengető az élmény.
Aki pedig annyira élvezte, hogy nem tud tőle szabadulni, a Hálózati gyorsasági futamokon indulva lényegében speedrunolhat különböző pályákat, hogy megpróbáljon a ranglista első helyére kerülni.
Bájos külseje ellenére az Astro's Playroom egyáltalán nem csak gyerekeknek való, hanem minden friss PlayStation 5-tulajnak kötelező - sőt, igazán csak azok fogják értékelni, akiknek már nem ez az első PlayStation konzoljuk; nekik sokkal többet jelent majd egy techdemónál.
