A legújabb Assassin's Creed játékokhoz hasonlóan a Valhalla is kapott kisebb ingyenes bővítményeket, a Wrath of the Druids képében viszont megérkezett az első nagyobb, immár fizetős expanzió is, ami új helyszínnel bővíti az eddig bejárt területeket, és egy izgalmas új ellenséges csoportot is szembeállít hősünkkel, Eivorral. Ezúttal a mai Írország területe felé vesszük az irányt, ugyanis segítségünket kéri unokatestvérünk, aki belekeveredni látszik a helyi politikai intrikák szövevényes hálójába. Távoli rokonunk most épp Dublin királya, de az egész ország egy központi uralkodót akar választani, aki egyesíti a nemzetet. Unokatesónk támogatni szeretné ezt az uralkodót, de ehhez a mi segítségünkre is szüksége van.
Mesés Írország, ír mesék
Egyértelműen a sztori és a látvány az Assassin's Creed Valhalla: Wrath of the Druids két legnagyobb erőssége. Lassan kezd el építkezni a történet, de mikor felpörög a cselekmény, az eddigi egyik izgalmasabb és legfordulatosabb AC sztoriszállal ajándékoznak meg bennünket az írók. Írországban épp most történne meg a keresztény hitre történő kollektív áttérés, a régi és az új világ viszont nem egyezik ki egymással. Felbukkan egy titokzatos új szekta, ami semmiképp sem szeretné hagyni az új király felemelkedését, az uralkodó pedig értelemszerűen tart attól, hogy a múltat képviselő druidák meggátolják Írország természetes evolúcióját. Érdekes mellékszereplőkből sem szenvedünk hiányt, röpke tíz órája alatt (legalábbis sztoriszinten) le tudja kötni az embert a DLC.
A látvány üdítően hat, az ír dombságok színpompásak, a háttérben néha felbukkanó szivárvány pedig tökéletesen keretbe foglalja az egész látképet, tényleg csak pár ugrándozó leprikón (avagy kobold) hiányzik. Bár manókat nem kapunk, egy kedvesen beteg hátassal azért megajándékoztak bennünket a fejlesztők: irreálisan méretes, póni nagyságú hiúzon is csatába vágtathatunk már - külön vicces, hogy a patakopogás hangokat nála sem cserélték le.
Csak a rutin és semmi több
Nagy kár, hogy az érdekfeszítő történethez nem párosul legalább megközelítőleg ennyire érdekes játékmenet. Maguk a küldetések játékmechanikai szempontból nagyon repetitívek, nem tudnak kiszakadni a "szerezd meg ezt, öld meg azt"-mókuskerékből, ami a soktucat órás alapjáték után már kissé terhes. Ha imádtátok a Valhallát és nem vágytok másra, csak a kaland folytatására, akkor persze így is tűpontosan be fog nálatok találni a DLC, de ha valami kis extra fűszerezésre, érdemi újdonságra is vártatok, akkor csalódni fogtok. Meglepő módon egyébként a jelenkori szál egyetlen centit sem halad előre, valószínűleg ez majd megmarad a második DLC feladatának.
Játékmechanika újdonságnak csak az elfoglalható és fejleszthető kereskedelmi központok tekinthetők, melyek különböző új nyersanyagokkal látnak el bennünket, ezeket pedig új felszerelésekre és extra cicomákra válthatjuk meg a dedikált árusnál. Nem rossz ötlet, de ennél jóval több kellett volna ahhoz, hogy tényleg megemelkedjen az ember pulzusa.
Agancsok a bozótosban
Szót kell még ejtenünk az új ellenfeleinkről, vagyis a druidákról. Az Ősök Rendjéhez hasonlóan épül fel az ő szektájuk is, vagyis az egyes tagok felkutatásához nyomokat kell keresnünk, és szépen lassan, hierarchikusan juthatunk el a vezérig. Sokkal jobban figyeltek most arra a játékdizájnerek, hogy ezen likvidálandó személyek levadászása nagyrészt bele legyen szőve a sztoriba, mint azt az alapjátékban tették, ez pedig nagyon jót tett az egész rendszernek. Szívesebben hajkurássza az ember a szabadidejükben agancsos fejdíszekben hepajkodó természetimádókat, ha nem csak egy sokadik mellékfeladatot lát ebben a tevékenységben, hanem bele van szőve mindez a narratívába.
A druidák alapvetően is szórakoztató ellenfelek, hiszen partidrogokkal dobják fel a bulit: hallucinogén gázokat használnak a csatában, így szegény Eivor simán elhiszi, hogy épp farkasemberekkel harcol. Mindezeken felül a főbb alapjátékos melléktevékenységekből is csepegtettek keveset (akadnak itt legendás bestiák és legyűrendő veterán viking harcosok is), de szerencsére egyikből sem annyit, hogy terhes legyen a mennyiségük, netán elnyomják a fősodort.
Kíváncsian várjuk, mit tartogat majd legközelebb Párizs városa a The Siege of Paris DLC-ben. Az sem tragédia, ha ismét "csak" egy jó történetet kapunk, de végtelenül simogatni tudná a pici lelkemet az, ha sikerülne valami érdemi extrával feldobni magát a játékmentet - a jelenkori szál továbbgörgetéséről már nem is beszélve.
