Egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett, amikor kiderült, hogy 2016-ban nem lesz új Assassin's Creed epizód. A Ubisoft aranytojást tojó franchise-a minden évben más oldalról próbálta megközelíteni a templomosok és az asszaszinok évszázadok óta tartó háborúját, de hiába ugrottak több száz évet az időben, és helyezték új környezetbe a csuklyás gyilkosokat, a játékmenetet már hosszú ideje nem sikerült megújítaniuk. Abból próbáltak meg újra és újra pénzt csinálni, amit az eziós epizódokkal felépítettek (mert az első rész is csak alapozó volt, játéktechnikailag nem igazán nyűgözött le senkit), de néhány, vegyes fogadtatású epizód után belátták, hogy ez így nem mehet tovább. A fejlesztőcsapatnak több időre van szüksége, úgyhogy kapnak legalább egy extra évet. De a remasterek korát éljük; mikor máskor lehetne kicsit feltupírozni és újra eladni a legjobb Assassin's Creed részeket, ha nem ebben az üresjáratban?
A The Ezio Collection - ahogy a neve is mutatja - tartalmazza az Ezio Auditore kalandjait feldolgozó epizódokat, vagyis az Assassin's Creed 2-t, a Brotherhoodot és a Revelationst, valamint két rövidfilmet, a Lineage és az Embers című alkotásokat. Tehát minden idők legnagyobb asszaszinjának életét bölcsőtől egészen a koporsóig megismerhetik azok, akiknek korábban kimaradtak ezek a részek. Ha figyelembe vesszük, hogy három teljes játékot és a hozzájuk kapcsolódó összes DLC-t is megkapjuk az AAA címekéhez képest kedvezményes áron, akkor az ajánlat alapvetően nem rossz.
Egy kicsit jobb
Egy felújított változattól azt várná az ember, hogy a mai normáknak megfelelő szintre hozza a játékot, ez azonban csak részben igaz. Full HD felbontás van, 60 fps azonban nincs, és bizony elég szomorú, hogy 2016-ban egy hétéves játékból ezt nem sikerült kierőszakolni. E mellé megkaptuk a PC-s változatban használt nagyobb felbontású textúrákat is, amelyek a környezet kirajzolásában jól teljesítenek, az NPC-k viszont nagyon furcsán néznek ki, főleg az Assassin's Creed 2-ben.
A játék motorja különböző előredefiniált elemekből (arcok, sapkák, szakállak) véletlenszerűen generálja a városlakókat, ami elvileg a változatosságot szolgálná, azonban furcsamód újra és újra ugyanazokkal a bamba arcokkal találkoztam. Ami 2009-ben a játék akkori, sötét tónusa mellett elfogadható mimika volt, az most, az átdolgozott, jóval világosabb környezetben már egyszerűen nem állja meg a helyét, és sok esetben bénává, kellemetlenné teszi az átvezetőket. Szerencsére vannak érezhető erősségei is a felújított változatnak: a látótávolság nagyobb, ami különösen a tornyokból való szinkronizálásnál ad hozzá az egyébként is remek hangulathoz, valamint csökkenti az utolsó pillanatban betöltődő textúrák gyakoriságát. Emellett az anno igencsak zavaró töltési időket is sikerült minimalizálni, ami mindenképp pozitívum.
De ne oda!
Az egyes részek közti fejlődés már anno is érezhető volt, és most, hogy szoros egymásutánban játszhatjuk a részeket, még szembetűnőbb. Nem csak a grafika lett jobb, az animációk és játéktechnikai megoldások tárháza is bővült, valamint fejlődött a sorozat szerves részét képező parkour is. Persze akik játszottak az azóta megjelent öt epizód valamelyikével, azok észre fogják venni, hogy ez bizony elég komoly visszalépés, és Ezio közel sem olyan lazán szaladgál a tetőkön, mint mondjuk a Fry ikrek a Syndicate-ben. Rendszeresen vetettem le magam tetőkről úgy, hogy nem akartam, és fennakadtam ereszcsatornákon, miközben kergettem valakit Firenze utcáin. Szerencsére a PlayStation 4-es változatban nem találkoztam azzal a glitchcsel, ami miatt Ezio úgy szalad fel a legmagasabb katedrális falán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, de néhányan belefutottak a problémába. Ez egyébként nem egy új keletű hiba, már az alapjátékban is benne volt, egyszerűen nem sikerült kijavítani.
Kell ez nekem?
A Ubisoft sosem mondta, hogy az Assassin's Creed: The Ezio Collection egy remaster, mert nem is az. Ez egy egyszerű portgyűjtemény, amely elhozza a sorozat legjobb epizódjait a jelenlegi generációs konzolokra. Egy picit jobban néz ki (bár ez a kijelentés az NPC-k bamba ábrázata miatt nem minden esetben állja meg a helyét), mint az eredeti részek, de ennyiben ki is merül. Nem került bele semmi exkluzív tartalom, amiért megérné újra elővenni azoknak, akik már végigjátszották a trilógiát, a régi, fapados mechanikák sem fogják ámulatba ejteni azokat, akiknek ez lenne az első találkozásuk a sorozattal. A kaland még mindig lenyűgöző, de a tálalás nem elég gusztusos ahhoz, hogy azonnal meginduljon a nyálelválasztás a szánkban.
