Ha alsóneműben ébredsz a tengerparton, és miután kinyitod a szemedet, egy Triceratops vigyorog rád, akkor talán egy picit túlzottan is jól sikerült az esti buli. Az Ark: Survival Evolved pontosan ezzel a felütéssel nyit. Frissen megkreált és minden apró részletében egyedivé varázsolt karakterünk bármiféle felszerelés nélkül egy őslényektől hemzsegő furcsa világban találja magát. Itt kell őt életben tartanunk, ami korántsem lesz egyszerű feladat. A Studio Wildcard túlélőjátéka viszont nem véletlenül szerzett magának sokmilliós rajongótábort már az early access időszak alatt. Ha nem sajnáljuk rá az időt és az energiát, akkor az Ark kis túlzással könnyen második otthonunkká is válhat, hiszen sokkal jobb móka dinoszauruszokon (és más egzotikus őskori kreatúrákon) lovagolni, mint mondjuk a villamoson ücsörögni.
Egy elveszett világ
Meneküljünk akár élőhalottak, különféle szörnyetegek vagy jelen esetben éppen dinoszauruszok elől, minden túlélőjáték alapszabálya, hogy gyorsan fedelet kell eszkábálnunk a fejünk fölé. Az Ark: Survival Evolved sem tér el ettől a jól bevált formulától. Egy gyönyörű, összkomfortos őslak felépítése azonban idő- és főleg alapanyag-igényes feladat. A játék elején, első ébredésünk után még puszta kézzel vágunk neki ennek a misztikus, új világnak, amely igencsak változatosra sikerült. A havas hegycsúcsoktól kezdve egészen a mocsaras, lápos vidékig mindenféle égtájhoz tartozó területen megfordulhatunk, ezeken a helyeken pedig rengetegféle alapanyagot összeszedhetünk. Kezdetben a gyűjtögetés és a fák darabokra ütlegelése lesz az egyetlen mód készleteink bővítésére. Azért az egy csákány összeszereléséhez szükséges kavics és faanyag hamar meglesz, a szerszámmal pedig már gyorsabban megy a munka, és nagyobb sziklák is darabokra bonthatók, nem kell a homokban keresgélni a kis köveket.
A vadont túlélni viszont nem gyerekjáték. Folyamatosan ügyelni kell arra, hogy karakterünk eleget igyon, és a hasa is tele legyen. A környezet is hatással van rá. Ha nagy a forróság, akkor hősünk jóval hamarabb megszomjazik, a fagy pedig az életerejére lesz kártékony hatással. Az általunk kreált úr vagy hölgy ilyenkor még olyan gyenge, hogy örülhetünk, ha nem futunk bele senkibe, mert ilyenkor még bárki gond nélkül, nagyjából egyetlen ütéssel kipenderítene bennünket az ágyékkötőnkből. Szerencsére nagyjából minden cselekedetünkért tapasztalati pontok járnak, úgyhogy pár perc facsépelés és kőszedegetés után már szintet is lépünk. Minden szint után pontokkal gyarapíthatjuk különféle tulajdonságainkat, de ezek olyan apró fejlesztések, hogy szinte észre sem lehet őket venni, és máris vadul ácsingózunk majd az újabb szintért (és vele az újabb pontért). Sokkal érdekesebbek lesznek viszont azok a pontok, amelyekből az elkészíthető tárgyak terveit oldhatjuk fel; és bizony lesz mit barkácsolni és építeni.
Bunkósbottól az automata fegyverekig
A kezdetleges ruhadarabok és az ősemberekhez illő fegyverarzenál megszerzése után szépen lassan eljuthatunk odáig, hogy ügyes kis kezeink közül távcsöves puskák és GPS-berendezések kerülnek ki. Mivel azonban a fejlődési folyamat olyan lassú, hogy az első tíz óra alatt álmodni sem lehet arról, hogy saját íjat fogjunk a kezünkbe, ez rengeteg időt vesz igénybe. Építkezés tekintetében még a változatos táj sem szabhat semmiféle határt, ugyanis a legnagyobb dinók hátára is pofás kunyhókat lehet erősíteni, pajtásaink így valódi mozgó erődökké változnak. Otthonunkra is igaz ugyanaz, mint az elkészíthető tárgyakra: először egy otromba kis tákolmányban él karakterünk, később viszont akár fémből készült falakkal is megvédhetjük a betolakodóktól. Ez azért is fontos, mert ha kilépünk a játékból, akkor emberünk egyszerűen ledől aludni, így ha a szabad ég alatt éri az álom, akkor egy fekete humorral megáldott játékostársunk simán bokán ragadhatja, ha pedig egészen a nyílt vízig rángatja testét, akkor a biztos halál vár rá. Társakkal minden könnyebb, ez az Arkra is igaz: törzsekbe verődve segíthetjük egymást más játékosokkal. Egy közös bázisról talán nehezebben rángatják ki az embert az éjszaka leple alatt.
Gyűjtsd össze mind!
Ha csak tárgyakat és épületeket gyártanánk futószalagon a végtelenségig, akkor az Arkot viszonylag hamar meg lehetne unni. A játék igazán nagy dobása azonban dinófronton található. Az őslények egész garmadája jön velünk szembe, és ők mindannyian hű társainkká válhatnak. Nemcsak a dinoszauruszok, hanem a játékban felbukkanó összes fura lény megszelídíthető a Procoptodon nevű óriáskengurutól kezdve a tűzokádó sárkányon át egészen a hatalmas varangyos békáig. Ehhez azonban az őslénynek eszméletlennek kell lennie, sőt mi több, nekünk kell azzá tenni szegénykét. Ez többféle módon is elérhető, talán a kábító nyíl a legegyszerűbb. Ilyenkor a delikvens magatehetetlen, de még korántsem zárt minket a szívébe. Az állat bizalmának elnyeréséhez a dinók hasán át vezet az út.
A megfelelő elemózsiát adagolva végül örök barátság köttethet. A legnagyobb dögöknél valóban nagyon időigényes feladat a szelídítés, de ha végre már engedelmeskedik a bestia, akkor minden kalandor úgy fogja érezni, megérte a befektetett idő. A befogott lények később pároztathatók is, az imádni való kis utód pedig általában apuci és anyuci legjobb tulajdonságait örökli, így pedig igazán brutális fenevadak is kitenyészthetők. Az élővilág a mi beavatkozásunk nélkül sem pihen meg, a húsevő állatok könyörtelenül levadásszák a növényevőket, de azért Jurassic Park szintű, óriási összecsapásokra nem kell számítani, a legtöbb behemót kulturáltan elfoglalja magát, ha nem szólunk bele a dolgába. Azok pedig, akik inkább velünk szeretnének konfrontálódni, hamar úgy az agyunkba vésődnek, hogy már messziről elkerüljük őkelméket.
Már most jó; mi lesz itt még?
Minden korai hozzáférésű játék példát vehet az Arkról és a Studio Wildcard hozzáállásáról. Mikor elindult az early access program, az Ark: Survival Evolved egy borzasztóan optimalizálatlan, instabil játék volt, a folyamatosan érkező frissítések azonban mára már jóval biztosabb alapokat teremtettek meg. Ráadásul a tartalmi bővítések sem maradnak el, az indulás óta folyamatosan érkeznek az új lények, felszerelések és megannyi más kiegészítés (például az osztott képernyős játékmód), ezek gondoskodnak arról, hogy aki egyszer elveszett ebben az egyedi világban, az egyhamar ne is tudjon innen megszabadulni. A konzolos verzió egyelőre csak Xbox One-on próbálható ki, ami természetesen a látvány tekintetében elmarad a PC-s kiadástól, de semmilyen más szempontból nem található benne hiányosság.
Ha végre teljes egészében elkészül a játék, akkor minden bizonnyal hosszú hónapokra elegendő kalandot tartalmaz majd, de addig is bátran belevághat bárki az őslények hajkurászásába, mert az Ark: Survival Evolved pontosan az a cím, amely megerősíti az early access játékok létének jogát. Remélhetőleg a megjelenésig sikerül az összes technikai hibát kiküszöbölni, mert ebben fejlődött talán a legtöbbet a játék, de olyan mélyről indult e téren, hogy bőségesen rá is fért. És még mindig akad csiszolni való, ezt az E3 alatt bemutatott újdonságok is csak alátámasztják.
