Ti tudtátok, hogy…:
- az ősemberek a barlangjukba kakáltak?
- Spártában megszokott volt a férfiak és fiúk közti szenvedélyes kapcsolat?
- az ősi suméroknál a tehetősebb asszonyok több férjet is tarthattak?
- az egyiptomi nők ellenségük hajára olajban főtt kukacot öntöttek, amitől annak kihullott a haja?
- Nofertitit, az egyiptomi királynőt a fáraó a saját unokaöccséért hagyta el?
- a spártai nők a csatározó férjük távollétében vezették Spártát?
- a kínaiaknál öt büntetés volt: az arc tetoválása, az orrlevágás, a láblevágás, a kiherélés és a halál?
- Nagy Sándornak hiába volt két felesége (akik perzsák voltak), legnagyobb szerelme a barátja, Hephaesztion volt (egy férfi)?
- az ókori rómaiak a madarak segítségével jósoltak - volt, hogy egy tyúk táncát elemezték ki?
Valószínűleg nem
Vagy csak azok, akik a legapróbb részletekig kíváncsiak a történelmi dolgokra.
Sajnos azonban egy átlagos történelemkönyv valószínűleg úgy épül fel, miszerint: "I. e. 490-ben Dareiosz legyőzte a dórokat. Majd Görögország ellen fordult." Ebben semmi izgalom nincs. Ne is csodálkozzunk, ha a gyerek unja azt a tantárgyat, amiben csak évszámokat kell magolni. Helyette honnan is tudhatná meg azt az érdekességet, miszerint Athénban volt egy olyan k-urva, aki a szandáljára véste, hogy 'Kövess!' majd ezzel végigsétált a városban, jó sok 'követőt' összeszedve?
De hát ez kell a diákoknak és a felnőtteknek is!
Izgalom! Vér! Humor! Szerelem! Barátság! Árulás! Ezért is gondolhatja Carl Sagan a könyv borítója szerint, hogy simán történelmi tankönyvnek lehetne használni; hiszen nem csak érdekes dolgok vannak benne, hanem olyan alapdolgok, amiket mindenkinek be kellett magolnia. Csak magolás helyett most a nevetve tanulásról beszélünk.
Egyértelmű, hogy nem csak a történelem iránt érdeklődők forgathatják Gonick eddig megjelent két kötetét (itt vagyok mindjárt én!). Vannak benne művészettörténeti, biológiai és irodalmi vonatkozások is - minden, ami az általános műveltséghez szükséges. És hogy a nehezen feldolgozható, antik dolgokat képregényes formában láthatjuk? Ráadásul a szereplők egymással poénkodnak? Ez csak a ráadás!
Nagyon jó és hasznos kötet. Alapmű. Annyi bajom volt vele, hogy az első kötet vége felé már kapkodósabbá váltak a rajzok. Ettől függetlenül végig élveztem az író stílusát és biztos, hogy többször is fogom még olvasni a köteteket (mellesleg az is mutatja a könyvek sikerét, hogy ’körbemennek’ a Képregényes Világtörténet részei a családomban: mindenkinek ugyanannyira tetszenek, mint nekem).
