Meglepő, de az általunk jól ismert világ és idősík - elvégre itt és most éljük életünket - felettébb ritkán kerül terítékre, ha valaki szerepjáték fejlesztésébe kezd. Az esetek túlnyomó többségében a tolkieni fantasy irodalom valamilyen megnyilvánulásával, olykor az emberiség közelebbi, vagy távolabbi jövőjével, netán alternatív múltjával találkozunk. Éppen ezért számít üdítő színfoltnak az RPG-specialista Obsidian Entertainment februárra várható játéka, amiben egy CIA ügynök hányattatásait élhetjük át.
Elmetélt szálak
Megszokhattuk már, hogy a KotOR és Neverwinter Nights folytatásai mögött álló csapat izgalmas és fordulatos történettel lepi meg a műfaj rajongóit, ami már önmagában garanciát jelentene, de erre rátesz még egy lapáttal a tény, hogy a sztori, illetve a dizájn Brian Mitsoda (Vampire: Bloodlines) és Chris Avellone, a minden idők talán legjobb történetével bíró Planescape: Torment fődizájnerének keze munkáját dicséri.
Mint már korábban is említettem, a helyszín a Föld nevű bolygó, az időpont pedig valahol napjainkban keresendő. Adott egy jól kiképzett, ám nulla terepgyakorlattal rendelkező CIA ügynök - név szerint Michael Thorton -, aki alaposan belenyúl a „tutiba", hiszen már a legelső küldetése katasztrofálisan végződik, s a hőn szeretett kormányintézmény a legfelsőbb körökből érkező parancs hatására azonnal elmetéli az egyébként teljesen ártatlan Thorton-höz fűződő szálakat. Magára maradt hősünk várható élettartama hetekre, sőt napokra redukálódott, hiszen a kormány bérgyilkosai már a sarkában loholnak. Nos, ahogy azt a sportban szokták az optimisták mondogatni: „Innen szép nyerni." Tény és való, nem lesz egyszerű dolgunk, ugyanis azok, akik jól belekevertek az angolvécén vízöblítéssel távozó, többnyire barnás színárnyalatú output-termékbe, rendkívüli politikai, gazdasági és katonai hatalommal bíró emberek, s az általuk szőtt összeesküvés szálai az egész világot behálózzák. Ha tisztára akarjuk mosni nevünket, akkor a nyomokat követve, a fél világot beutazva tehetjük ezt meg, miközben kapcsolatokat építünk ki, s ahol csak lehet, keresztbe teszünk kedves ellenségeinknek.
Ütünk, lövünk, lopakodunk
No és persze jó sokat jártatjuk a szánkat, de erről később. Az Alpha Protocol az Obsidian saját szabályrendszerét használja. Összesen tíz területen (pl. pusztakezes harc, lőfegyverek, lopakodás, elektronika) oszthatjuk el a küldetések végrehajtásáért cserébe kapott tapasztalati pontjainkat. Mindezt a különböző városokban fellelhető menedékek nyújtotta biztonságban tehetjük meg. Itt vásárolhatunk magunknak új fegyvereket, különböző segédeszközöket (Aki hosszú és hengeres tárgyra gondolt, az vegye úgy, hogy virtuálisan hátsón billentettem. A hangtompító természetesen kivétel.), fejleszthetjük a már meglévőket, s cserélhetjük le ruhatárunkat. Bizony, nem mindegy, hogy farmerban és flanelingben, vagy épp talpig feketében törünk be az éjszaka közepén egy tokioi irodaházba. Álruha beszerzésére és ésszerű felhasználására is lesz lehetőségünk. Szintén itt kísérhetjük figyelemmel a média (internet, tv, rádió) segítségével, hogy a híradók miként tálalják legutóbbi küldetéseink látható eredményeit. Ha kő-kövön nem maradt, az hatalmas nyilvánosságot kap, míg a csendes sunnyogás akár észrevétlen is maradhat.
Ha már a közcímbe is bekerült, akkor illik kitérnem az Alpha Protocol harcrendszerére. Nem kis mértékben hasonlít a Mass Effect-re (lesz még itt hasonlóság bőven). Egyrészt az ütés- és lövésváltás valós időben zajlik, s teljes kontrollt kapunk felette. A célzás pontossága csakis a játékos képességeitől függ. Az okozott sebzést, a fegyver visszarúgásának erejét, a tárcseréhez szükséges időtartamot azonban jelentősen befolyásolja a fegyverhasználatban való jártasságunk. Amennyiben elegendő tapasztalati pontot szánunk rá, különleges képességeket nyithatunk meg. A Barrage révén pusztító golyózáport zúdíthatunk ellenfeleinkre, míg a Chainshot jóvoltából a bullet-time effekt bekapcsolása mellett jelölhetünk ki három célpontot, akik rövidesen alulról szagolhatják az ibolyát.
Habár lesznek kifejezetten diszkréciót igénylő küldetések, többnyire nem kényszerülünk arra, hogy Garrett módjára osonjunk az árnyak közt, ám a lehetőség mindvégig megmarad. Eme funkció kivitelezéséről sajnos még nem fedték fel a részleteket, így nem tudni, hogy számítanak-e a fény-árnyék viszonyok, a lábbelinkkel tapodott felület anyagának jellegzetes hangja, vagy az bőven elegendő, ha az őrök épp félrefordítják a fejüket.
Nagydumás ügynökök
Ha már szerepjátékról van szó, akkor értelemszerű, hogy a párbeszédek kritikus szereppel bírnak. Az igényességre a korábban már dicsért Chris Avellone személye a garancia. A dialógusok és az ilyenkor meghozandó döntéseink alapjaiban befolyásolhatják a történet kimenetelét. Hatásuk, akárcsak tetteinké olykor szinte rögtön, máskor csak jóval később érződik. Ismét a Mass Effect-et vagyok kénytelen példaként felhozni, csak épp azzal a különbséggel, hiszen a rendszer kísértetiesen hasonlít rá, bár vannak különbségek is. Az alkotók bevallottan filmszerű élményre törekedvén úgy gondolták, hogy sutba vágják azt a lehetőséget, hogy a játékos minden válasz előtt az idők végezetéig gondolkodhasson a megfelelő reakcióról. Ez azt jelenti, hogy az időnk véges, s csupán rövid idő áll rendelkezésünkre, hogy eldöntsük, adott mondatra, szituációra miként reagálunk (agresszív, kedves, überlaza, stb.). Így tehát egyrészt nem tudjuk előre, hogy Thorton pontosan mit fog mondani, csak a szándékról döntünk. Az időlimit pedig nem kis mértékben segíti a beleélést, hiszen akárcsak a való életben, bőven lesz olyan pillanat, amikor megbánjuk, hogy valamit kiejtettünk a szánkon.
A nő, az istenadta nő
Ordít róla, hogy mekkora klisé, ám egy, a hollywoodi kémfilmek hangulatát visszaadni hivatott játékból egyszerűen vétek lett volna kihagyni a szebbik nem lefegyverző „érvekkel" rendelkező tagjait. A történet során csinosabbnál-csinosabb hölgyekkel hoz össze a sors, akik fontos szerepet játszanak jövőnk alakulásában. Jó részük más-más frakció, hatalmi tényező képviselője, s attól függően, milyen viszonyt alakítunk ki velük, válhat belőlük készséges informátor, vagy akár halálos ellenség. Jó hír a macsó hősök rajongóinak, hogy Thorton barátunk akár mindegyiküket ágyba viheti, amit a Mass Effect-hez hasonló, prüdériából fakadó felháborodás kiváltására totálisan alkalmatlan, ám mesterséges hisztéria keltésére már annál inkább alkalmas filmjelenet formájában nézhetünk végig. Természetesen senki sem kényszeríti a játékost arra, hogy közelebbről is megismerkedjen velük, maradhatunk szimplán az üzletnél, vagyis szívességet teszünk szívességért cserébe. A csajok között akad, akit szimplán a jól tálalt szöveggel kidumálhatunk a bugyijából, míg olyannal is találkozhatunk, aki egyenesen orgyilkosságra kér fel, s csak akkor hajlandó feltárni előttünk a gyönyör kapuját. Ha mindet be kívánjuk cserkészni (a játékban megtalálható achievement-ek egyike), akkor ügyesen kell kevernünk a kártyákat, hiszen lesz, aki érthető módon bepöccen azon, ha másik csajjal is randizunk.
Zárt ajtók mögött
Mint sok más társa, az Alpha Protocol is tiszteletét tette az E3-on, ám a lényeges dolgok a nagyközönség legnagyobb bánatára zárt ajtók mögött zajlottak. A sajtó munkatársai közül kiválasztott szerencsések futás közben láthatták az Unreal Engine 3 hajtotta játékot, s meggyőződhettek arról, hogy valóban érdemes a jövőben figyelemmel kísérni az Obsidian első, teljesen eredeti ötleten alapuló játékát.
Az egyik fejlesztő által játszott demóban láthattuk, amint Thorton az Egyesült Államok moszkvai követségére próbál bejutni, hogy felvegye a kapcsolatot egy kulcsfontosságú informátorral. Ilyenkor több lehetőség is adott. Egyrészt settenkedve bejuthatunk a tetőn, hátsó kapun, szellőzőnyíláson keresztül, másrészt halomra lőhetjük az épületet őrző tengerészgyalogosokat. Van természetesen más megoldás is, a fejlesztő srác egyszerűen odasétált a kapuhoz és kedvesen megkérdezte, mi az oka a készültségnek, és egyébként is mit tehet a hazájáért egy honpolgár. Őrünk először személyazonossága igazolására szólította fel, s miután erre nem volt mód, rádión kért útmutatást felettesétől. Ekkor választani lehetett, hogy Thorton visszavonuljon, pánikszerűen fegyvert rántson, vagy türelmesen várja meg a fejleményeket. A fejlesztő ez utóbbit választotta, s a tengerész némi csevegés után közölte, hogy az egyébként is keresett kontaktszemély tud róla, és odabent várja.
Alig lépett azonban az épületbe, máris heves tűzharc tört ki, ugyanis a G22 nevű titokzatos ügynökség emberei megpróbálták eltenni láb alól. Mivel nem erőszakkal, s nem is settenkedve lépett az épületbe, ezért a tengerészgyalogosok támogatásával viszonylag könnyedén végzett ellenfeleivel. A váll feletti kameranézetből vívott tűzharc során lehet és érdemes is fedezéket keresni, s kellemes csalódásként ért minden jelenlévőt, hogy a környezet bizonyos kötöttségek mellett ugyan, de egész jól rombolható. Amint azt a demonstráció végén elárulták, korábbi döntések következményeként akár olyan helyzet is kialakulhat, hogy a G22-vel szövetkezve mi magunk támadjuk meg a követséget. Ebből az is kiderül, hogy a játékban megtalálható frakciók bármelyikéhez csatlakozhatunk, ha úgy hozza úri kedvünk.
A bemutató második felében azt láthattunk, hogyan bánik el Thorton egy Nasri nevű hírhedt szaudi fegyverkereskedővel. Amint kiszedte belőle a keresett robbanófej lelőhelyét, lehetősége volt arra, hogy átadja a hatóságoknak (jó pont adott frakció szemében), szabadon engedje (Rossz pontok, ám cserébe a későbbiekben információforrásként és egzotikus fegyverek beszerzőjeként asszisztál.), vagy még a pacsirta dalra fakasztása előtt simán főbe is lőhette, hogy saját szakállára álljon neki a bomba felkutatásának.
Döntéseink ezúttal valóban hatással lesznek a játék világára. Előfordulhat, hogy olyan NPC-ket látunk viszont a történet előrehaladtával, akik életét korai missziók során kíméltük meg, amikor nem fegyverrel, hanem inkább néma csendben, gyilkolás nélkül végeztük feladatunkat. Ha viszont kíméletlenül végzünk a potenciális veszélyforrásokkal, akkor azt tapasztalhatjuk egy másik végigjátszás során, hogy ahol korábban 5-10 őr volt, ott most annak sokszorosa posztol, s jobban viszket az ujjuk is a ravaszon.
Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy az Obsidian eddigi legjobb játéka van készülőben, s ha figyelembe vesszük, hogy még több mint fél évük van a februárra tervezett megjelenésig, akkor joggal bízhatunk benne, hogy ezúttal elegendő időt kapnak a tesztelésre, s nem ismétlődik meg sokadjára az a csúfság, hogy munkájuk gyümölcse kiadói nyomásra programhibákkal tömve, idő előtt kerül az üzletek polcaira.
GameStar
