Akár egy régen elfeledett, de hirtelen beteljesült kívánság, úgy toppant be tavaly ilyenkor az életünkbe a 2010-es Alan Wake folytatása. Bár a Remedynek sosem állt szándékában így megvárakoztatni bennünket, a jogok visszaszerzésétől a megfelelő befektető és kiadó megtalálásáig számos feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy a tervekből valóság legyen. Az eredmény azonban mindenért kárpótolt, azt pedig már a megjelenés előtt lehetett tudni, hogy a csapat fizetős DLC-kkel fogja bővíteni az élményt.
Elsőként a három rövid történetet feldolgozó Night Springs futott be még júniusban, de az abban átéltekre inkább csak gondolatkísérletként érdemes tekinteni. A Controlból, sőt még a Quantum Breakből is merítő abszurd epizódok nem számítanak epizódok épp annyira abszurdak, mint a címadó fiktív tévésorozat, amelyet nem titkoltan a kultikus Alkonyzóna ihletett. Ennek szellemében nem is számítanak kánonnak, szemben a minap debütált The Lake House-zal, amely már jóval földhözragadtabb kaland. Hétköznapinak viszont így sem mondanánk.
Belül szűkösebb
Bizonyára benneteket is bosszantott az Alan Wake 2 végigjátszása során, hogy nem léphettetek a Cauldron-tó közelében felhúzott FBC (Federal Bureau of Control) létesítmény, a Lake House kerítéssel övezett területére, hiába lobogtattátok Saga Anderson FBI-igazolványát. Nos, a második és egyben utolsó DLC feltelepítését követően végre szélesre tárul a kapu, de nem a Szövetségi Nyomozóiroda munkatársa előtt. Helyette az FBC egyik magas rangú ügynökére, az alapjátékban jelentős szerephez jutó Kiran Estevezre (Janina Gavankar) hárul a feladat, hogy kiderítse, miért burkolózik hallgatásba a Tóparti Ház, ahol fontos kutatások zajlanak az első Alan Wake eseményeihez és úgy általában a tóval összefüggésbe hozható paranormális jelenségekhez kapcsolódóan.
Az épületbe belépve azonnal otthon érezheti magát mindenki, aki korábban megfordult már a Control helyszínéül szolgáló brutalista komplexumban, az Oldest House-ban. Ismerős esztétikájú folyosók, irodák, laborok, tárgyalók és közösségi terek látványa fogad bennünket, de akadnak olyan termek is, amelyek kialakításáról és funkciójáról vétek lenne bármit is elkotyogni. Egyfelől nem illik spoilerezni, másrészt meg olyan hamar bejárjuk a Lake House mind az öt szintjét, hogy a titok tényleg nem sokáig marad titok. Még úgy sem tart tovább másfél-két óránál a kaland, hogy a DLC megörökölte a Control belépőkártyás rendszerét, magyarán egyes helyiségekbe nem tehetjük be a lábunkat, amíg nem rendelkezünk megfelelő jogosultsággal. A továbbjutás érdekében némelyik szintet többször is meg kell látogatnunk, amit nemcsak az nehezít meg, hogy a felvonó hajlamos elkószálni, hanem az életünkre törő egykori FBC-sek is, akiket megszállt a sötétség. Ellenük a szokásos módon védekezhetünk: fényt nekik, aztán golyót a szemük közé! Az absztrakt festményekből és falfirkákból előlépő nyúlánk szörnyek azonban mindkettőre immunisak, előlük csak elfutni tudunk, amíg nem szerezzük meg a DLC egyetlen új fegyverét, egy kísérleti gránátvetőt. Ettől persze még nem lesz könnyű elbánni velük, mivel kevés a gránát, és (ennyi spoiler viszont nem árt) muszáj valamennyit tartalékolnunk a végső bossharcra, mert nyilván ott is fel kell bukkanniuk.
Bár a játékmenetbe ágyazott fejtörők ezúttal kiábrándítóan egysíkúak (jelszavakat kell kitalálnunk, illetve áramforrásról gondoskodnunk) a felfedezésre és a harc hosszabb időre is le tudott volna kötni, megtámogatva az Alan Wake és a Control atmoszférájának sajátos ötvözetével, de a Remedy - ahogy fentebb írtam - szűkmarkúan mérte a játékidőt. Mindenesetre az élőszereplős felvételek, diktafonon rögzített monológok, hivatalos dokumentumok, kéziratok és a humort sem nélkülöző e-mail-váltások útján lépésről lépésre kitárulkozó történet kellően érdekfeszítő és borzongató. Az ember pedig nem is igen tehet mást, mint hogy a fejét ingatva szörnyülködik a létesítmény vezetésével megbízott tudós házaspár vetélkedésének következményein, ahogy halad előre a lezárás felé.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Nem kérdés, hogy aki az Alan Wake 2 Deluxe kiadását vette meg, annak nem szabad kihagynia az alapjátékon belül organikus módon is elérhető The Lake House DLC-t (Kiran elmeséli Sagának a történteket), elvégre része a csomagnak, amiért fizetett. A több mint 7000 forintos felár azonban még úgy is sok ennyi tartalomért, hogy a Night Springs és pár játékbeli holmi is jár mellé. Egy komolyabb learázás alkalmával viszont már tényleg érdemes behúzni.
Mi jön most?
A The Lake House megjelenésével nyugvópontra ért a Remedy pályafutásának egy fontos fejezete, a stúdió kész továbblépni, és ha nem is örökre, de egy időre szabadságra küldi Alant és a második részben vele egyenértékű főhőssé tett Sagát. Pillanatnyilag nincs napirenden a folytatás, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem épül tovább a finnek videojátékos univerzuma, mindössze arról van szó, hogy a következő pár évet a Control vonal fogja dominálni. Már jövőre befut egy kooperatívan játszható spin-off FBC: Firebreak címmel, de ennél jóval izgalmasabbnak ígérkezik szerintem az a Control 2, amelynek az első kedvcsinálójára történetesen épp a paranormális jelenségekre szakosodott kormányügynökség tóparti létesítményében bóklászva bukkanhatunk rá.
