Semmi különösebben új dologról nincs szó: eggyel magasabb szorzó, kicsit magasabb órajel és teljesítmény. Ami érdekes információ felbukkan a tesztben, az lényegében az utolsó oldalon található, de azért az első oldal alján érdemes ránézni a processzorpiac százalékos eloszlására is, mint érdekesség.
Ellenfélül a kistestvér 6000+ jött házon belülről: 5-10%-kal mindenhol lekörözte, ahogy az várható volt: izgalom itt semmi. Intel oldalról a ma már emlegetett E6750 és E6850 páros jött rontani a képet. Előbbivel szemben már alig-alig állt meg játékok, irodai alkalmazások alatt – szinte csak tesztprogramokban volt képes produkálni, ott se mindenhol. Az utóbbi játékos, akit pedig valószínűleg szerettek volna legyőzni az AMD mérnökei teljesen kiütötte: memória-sávszélességen kívül egyedül a ScienceMark 2.0 tapasztalta gyorsabbnak, ezt meg viszonylag kevesen futtatnak a gépükön naphosszat. És akkor még egy szót se ejtettünk az egyenesen ijesztő fogyasztási adatokról: a terhelés alatt is 100 W fogyasztás alatt maradó E6850 alapú rendszerrel szemben a 6400+ majdnem 150 W-ot evett, és természetesen magasabb hőfokot is ért el. Sajnos ez úgy tűnik nem jött össze, de a doboz nem rossz.
