Öt hosszú év telt el a számomra kicsit lehangoló Tales of Berseria óta - a leghosszabb szünet a széria történetében. A sorozatot évtizedeken át vezérlő Hideo Baba nélkül készülő Arise-t a kiadó új kezdetnek nevezi, egy olyan megújulásnak, amely szándékuk szerint egy új aranykor kezdete lehet. A Tales-rajongók persze nem először hallanak hasonló szavakat, éppen ezért igen kíváncsi voltam, hogy ezúttal mennyire mernek (vagy tudnak) újítani az alkotók - már azon túl, hogy Unreal 4-motorra váltottak.
Az Arise nemrég végigjátszott első fejezete, a bevezető célját ellátó három órája alapján sajnos nem tudom még eldönteni, hogy tényleg a sorozat megújulását várhatjuk-e, de legalább a játékmenet, a harc alapjairól már kijelenthetem, hogy azokkal minden rendben van.
Rena vs. Dahna
Kérdéses, hogy a történetben később lesz-e valamiféle óriási fordulat (mármint igazi; nem pedig anime-módra órákkal előre látható fajta), de egyelőre ezen a téren a klasszikus japán RPG-hagyományokat követik a fejlesztők. A központi konfliktust két birodalom rég eldőlt háborúja, és persze annak következményei jelentik. Az Arise egy Dahna nevű bolygón indul, amelynek lakói majdnem mind rabszolgák, akik a nehéz fizikai munkát végzik, miközben hódítóik, a Rena bolygó technológiailag és mágikusan is fejlett tagjai a szadista kínzástól a tunya henyéléség terjedő spektrumon töltik gondtalan napjaikat.
Az invázió már 300 éve tart, ám ha ösztöneim helyesen működnek, ebben az állapotban hamarosan fordulat következhet be. A játék egyik központi alakja egy vasmaszkot viselő, névtelen, amnéziás fiatalember (igen, akármennyire is új kezdet ez a sorozat számára, minden klisét azért nem sikerült hátrahagyni), aki magában forrong népének sorsa miatt, egészen addig, amíg bele nem keveredik egy titokban szerveződő lázadásba.
Amikor pedig berobban a képbe egy kötelezően titokzatos és kifejezetten gyönyörű hölgyemény is, akkor az egész egy kegyetlen bosszúhadjáratba megy át. Shionne, bár maga is Rena szülötte, egy egyelőre nem ismert okból övéi ellen fordul, első lépésként a Dahnát uraló öt nagyúr lemészárlását célul kitűzve. Eleinte elég sokat civakodnak az igen eltérő világlátással rendelkező karakterek, de a vaspofa és a hajadon kényszerűen alkut kötnek, és egyesített erővel vonulnak hadba a renai elnyomók ellen, még ha nem is ugyanabból az okból.
Meglehetősen kiszámítható mederben csordogál a történet az első órákban - Alphen álarca is lehullik a nyitófejezet végén, és Shionne is elárulja néhány titkát, például a keblében hordozott lángoló pallosról is. Az amnéziás főhős kliséje, a rabszolgasorban tartott nép életének nevetséges bemutatása és az NPC-k által hajtogatott, jobbára blőd mondatok nem tetszettek ugyan, de a központi karakterek kis jelenetei, a szériára jellemző beszélgetések már sokkal érdekesebbek voltak. A néhány átvezető jelenetben már most megjelenő gonoszok a szokásos anime-stílusban túlcicomázott őrültek, mind bizarr frizurával, fegyverekkel, ékszerekkel és ruhákkal. Biztos lesz, akinek bejönnek majd a maszkos-sálas-láncos alakok, akik közül az első még óriási nehezékeket is hurcol magával, de nekem már kicsit extrém volt ez a felhozatal.
Kard vs. puska
Szerencsére nemcsak a karakterek közti intermezzók voltak képesek úgy istenigazán szórakoztatni, de a harcrendszer is rengeteg kellemes percet okozott. Mivel Tales-játékról van szó, remélhetőleg mindenki tudja, hogy valós idejű csatákban lesz részünk, de az Arise e téren tényleg előrelépésnek számít az eddigi részekhez képest - legalábbis az eddigiek alapján. Itt sem feltétlenül a radikális újítások dominálnak, hanem inkább a korábbi epizódok legjobb elemeinek sikeres kombinálásából következik a kielégítő eredmény, no meg az új játékmotor által biztosított látványvilágból.
A szimpla támadásokon túl arte nevű speciális támadásokat is bevethetünk - van karakter, akinél ez trükkösebb kardcsapásokból áll, de Shionne például bombákat is eregethet. Ezek mellett egy igen hatékony kitérés, majd az abból indítható ellentámadás alkotja az Arise harcrendszerének alapját, amit persze már a játék elején is megannyi apróság egészít ki. Egy mérce feltöltésével minden karakter elsüthet egy dinamikus kamerával követett szupertámadást, de ha sikerül rövid idő alatt hatalmas sebzést bevinni az ellenfélnek, azzal egy azonnali kivégző kombó indítható el.
Az általában legalább öt-hat karaktert megmozgató harcok kellően izgalmasak: amikor nem figyeltem oda a kitérésekre, csak eszetlenül spammeltem a támadásokat, megesett, hogy egyik-másik karakterem kidőlt. Később, amikor már permanensen három harcos lesz a partiban (a trailerek alapján a két főszereplő mellett legalább öt csapattag lesz még beszervezhető), vélhetően még tarkább küzdelmekre nyílik majd lehetőség. A fejezetet záró főellenfél-csata azonban még két fővel is kifejezetten izgalmas volt - ezt tökéletesen eltalálták a dizájnerek.
Felkelünk?
A marketing legfőbb ígérete, a teljes megújulás a látottak-játszottak alapján nem jött át, sőt igazából még erre utaló jeleket sem sokat látni - de így is az utóbbi évtized legélvezetesebben kezdődő Tales-epizódját tudtam kipróbálni. Örülnék, ha a játék fennmaradó részében a történetírók felvonultatnának néhány tényleg friss megoldást, de ha ez nem is következik be, úgy tűnik, akkor sem kell szomorkodnunk. A harcrendszer kifejezetten jó lett, és sok riválissal szemben nem is extrém könnyű mészárlásból áll - és ami majdnem ilyen fontos, a két főszereplő közti viszony is ígéretesen indul.
