Olyan régóta vágyunk már egy jó Star Wars játékra, valószínűleg azt se bántuk volna nagyon, ha a DICE a Battlefield 4-et skinezi át, csak legyen valami, ami visszahozza nekünk a régi battlefrontos, KotOR-os, jedi academys időszakot. Mennyi időt beleöltünk ezekbe... kellemetlen felvállalni. Most, hogy alig pár hétre vagyunk az új Star Wars film megjelenésétől, egyre jobban felpörög az élet a franchise körül, de számunkra mégis a Star Wars Battlefront a legfontosabb. Lehet annyira jó, mint a régi filmek? Felülmúlja a sorozat korábbi részeit? Egyáltalán jó szolgálatot tesz a rajongóknak, és a DICE tényleg annyira figyelt a részletekre, amennyire azt korábban többször állította? Ó, igen. Nagyon is.
Ahol senki se járt még
A holnap kezdődő béta, mint ahogy azt már valószínűleg tudjátok, három játékmódban játszható, három különböző pályán. Ősi ösztöneimet követve azzal kezdtem, ami a menü elrendezése szerint a legelső volt: a Drop Zone a Sulluston. Ez azért is érdekes, mert a Sullust egy sosem látott helyszín, egyik filmben sem szerepelt korábban, így a DICE fantáziájára volt bízva, hogyan mutatja be nekünk. Egy szürke bolygót képzeljetek el apróbb kráterekkel, amikbe nem jó beleesni, mert a bennük lévő láva sebez, és nehéz kiugrálni. A legjobb, hogy a pálya bizonyos pontjain lezuhant, lángoló X-Wingek és TIE Fighterek hevernek, miközben felettünk zajlik a légiháború. Ettől tényleg olyan, mintha egy óriási csata közepében lennénk, és nem csak két szomszédos falu akarná rendezni nézeteltéréseit.
A Drop Zone játékmód arról szól, hogy a lezuhanó mentőkabinokat elfoglaljuk, és megóvjuk attól, hogy az ellenséges csapat visszafoglalja. Ha elég ideig védtük, miénk a pont, és másodpercekkel később lezuhan a következő a pálya egy másik pontjára. Az ötlet maga nem forradalmi, de sikerült egy a világba illő körítést találni hozzá. A meccsek pörgősek, folyamatosan figyelni kell, vigyázni, hogy az ellenséges csapat tagjai ne kerüljenek mögénk.
Ahol sokan jártak már
A második bolygó a jól ismert, havas Hoth, melyen a 40 főt támogató Walker Assault módot próbálhatjuk ki. Ebben aztán van minden: repkedés, lépegetők, közelharc, objektumvédés, -támadás, állandóan lezuhanó gépek, és ami talán - legalább egy óráig - a legizgalmasabb: hősök. A hoth-i pálya gigantikus, és mivel pusztán közlekedés céljával nem használhatunk járműveket, folyamatosan fel-alá kell rohangálni. Tele van lövészárkokkal, illetve bemehetünk egy hangárba, ami bizonyára ismerős lesz mindenkinek. Annak ellenére, hogy alapvetően egysíkúnak és egyszerűnek tűnhet, egy meglepően összetett mapról van szó.
Alapvetően mindenki gyalogosként indul, de ha a pályán szétszórt power-upok valamelyikét felvesszük, irányíthatunk egy AT-ST-t, átvehetjük az uralmat egy folyamatosan, kötött pályán haladó AT-AT fegyverzete fölött, vagy beülhetünk egy repülőbe, hogy egyrészt a levegőből támogassuk a lent harcoló pajtásainkat, másrészt légiharcot vívjunk az ellenfél csapat pilótáival. A gépek irányítása teljesen egyszerű, és a repülésben nem jártas játékosok is hamar hozzászokhatnak, ráadásul van belső nézet, ami megintcsak különleges. Kár, hogy a kabinban nem lehet szétnézni, így inkább a külső nézetnél maradtam.
Ahogy már említettem, ezen a pályán aktiválhatjuk a hősöket. A teljes játékban többen lesznek, itt viszont csak Luke Skywalkert és Darth Vadert irányíthatjuk. Lőni ugyan nem tudnak, de szemből gyakorlatilag sebezhetetlenek, a fénykardjaikkal azonnal ölnek, használhatják az Erőt fojtásra és lökésre, és csak úgy lehet legyőzni őket, ha a csapat egyik tagja elvonja a figyelmüket, a többiek pedig hátulról vagy oldalról lövik. Ettől függetlenül nincs az, hogy aki megszerzi Luke-ot vagy Vadert, biztosan elsőként végez a statisztikában, nem jelentenek nagyobb előnyt, mint az AT-ST.
Ahol minden kezdődött
A harmadik játékmód igazából tényleg csak egy apró ízelítő. A kompetitív módok mellett kipróbálható a Survival mód is, melynek lényege, hogy hullámokban jönnek a különböző tulajdonságú rohamosztagosok és lépegetők, nekünk pedig egyedül vagy kooperatívan kell őket visszaverni. A béta alatt csak a Tatooine-on, csak Normal fokozatban játszható mód nem nyújtott különösen nagy kihívást, a hat hullámot egyedül is könnyedén leküzdöttem, és szerintem ennyi kevés volt ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire lesz élvezetes a játék ezen része. A teljes változatban több nehézségi szintet próbálhatunk ki, illetve több hullámot kell legyűrnünk, majd meglátjuk akkor, érdemes-e ezzel is foglalkozni, vagy csak akkor, ha pihenni akarunk két multis meccs között.
Pjú-pjú
Mikor először elindítottam a játékot, a szívem hevesen vert, és a DICE által megteremtett atmoszféra azonnal behúzott. Mindig azt hittem, annál, ami akkor van már nem lesz jobb, mert nem kell jobb, és a játék mindig rácáfolt. Az egyik csodás meglepetés a fegyverek viselkedése volt. A bétában négy különböző tulajdonságú stukkert próbálhatunk ki, de mindegyik lézernyalábot lő, úgyhogy viselkedésükben nagyon hasonlóak, legfeljebb gyorsabban tüzelnek, hatótávolságuk jellemzően ugyanolyan. A lézernyalábokról - mármint azokról, amik a Star Wars világában léteznek - azt kell tudni, hogy a mi világunk lézernyalábjainál lényegesen lassabban mozognak, és kis ügyességgel kerülgethetők. Még az átlagos lövedékeknél is lassabbak: ha az ellenfél, akire tüzelünk, 10-15 méterre van tőlünk, és szalad, nem rá, hanem elé érdemes célozni. Ez megmagyarázza, miért céloztak olyan borzasztóan a rohamosztagosok, és mint kiderült, a lázadók sem ügyesebbek. A fegyverekben továbbá az a csodás, hogy nem fogy ki belőlük a lőszer, nem kell tárat cserélgetni, ellenben ha túl sokat lövünk túl gyorsan, túlmelegednek. Ha ügyesek vagyunk és túlmelegedés után jókor nyomjuk meg az újratöltés gombját, azonnal újra használhatjuk, ha nem, várnunk kell, míg lehül. Ennek köszönhetően teljesen máshogy kell taktikázni, máshogy kell beosztani a lövéseket, ami megintcsak egyedivé teszi a Battlefrontot.
A testreszabhatóság egyébként a bétában még minimális, a karakter külsejét nem váltogathatjuk, viszont a fegyverek mellett választhatunk kártyákat is. Ezek a kártyák extra fegyvereket, felszereléseket adnak: hődetonátort, távcsöves puskát, pajzsot, jetpacket (ez megintcsak egy mókás felszerelés, ugyanis aktiváláskor messzire és magasra lő ki, és a levegőben nem irányítható), miegymást. Arzenálunkat egyébként a pályán felvett powerupok nyújtotta extrákkal is gyarapíthatjuk, mint a rakétavető, a telepíthető löveg, vagy a nagy hatósugarú detonátor.
Nem kérdés, a Star Wars Battlefrontot minden rajongónak kötelező kipróbálnia. Az élményt nem adják át videók, azok alapján valószínűleg sokan kevesebbre értékelik a játékot, mint amennyit valóban ér. A DICE láthatóan szívét-lelkét beleadta, és a hangulat miatt a közelről kicsit csúnyácska textúrákat is meg tudjuk bocsátani. A Frostbite 3 miatt gyönyörű fények és a konzolokon is stabil 60 fps, a meg-megszólaló, jól ismert dallamok, illetve a néhol a második világháborús puskákat idéző fegyverek már csak hozzáadnak mindehhez.
