Manapság ujjlenyomatokat keresnek, DNS-minta alapján azonosítják az elkövetőt és lehallgató készülékkel szereznek bizonyítékokat. Felesleges Miss Marple-ként a csevegéssel az időt pocsékolni!
Nyomozós családregény
A krimik szerelmeseként azt hittem, nekem már nem tudnak újdonságot mutatni, hiszen rengeteg detektívvel találkoztam már. De Lisa Lutz meglepett egyedi ötletével, ugyanis regénysorozatának főszereplőivé a Spellman Nyomozóirodát tette: egy családot, ahol szinte mindenki detektívként dolgozik. Akár a tökéletes amerikai família mintaképei lehetnének, ha nem lenne a középső lány. Ugyanis Izzy a huszonnyolc éve ellenére hajlamos elfeledkezni a hajmosásról, megesik, hogy kéthavonta borotválja a lábát, ráadásul messziről kerüli a magas sarkú cipőket. Igazi kalandvágyó - számára megszokott dolog kint aludni a pázsiton és másnaposan ébredni. Ő a család fekete báránya. Ezzel szemben mégis szimpatikus számunkra, mivel legtöbbször érezzük, hogy gyakori fellázadásai ellenére törődik a szeretteivel.
Izzybizi
Veszekedések, zsarolások és egymás utáni kémkedések tarkítják Spellmanék mindennapjait – pont mint az életben, csak sokkal több humorral fűszerezve. Bár a családban zajló konfliktusok alkotják a regény szívét, a lelket a tagok nyomozási szenvedélye adja hozzá. Az idő folyamán egyre izgalmasabb rejtélyeket kell megoldaniuk, melyek próbára teszik a detektívek tehetségét és idegeit.
A képregényszerű borító és a fülszövegben levő hasonlatok ne tévesszenek meg senkit: nem gyerekeknek írt és nem is szinglitörténet ez. Sokkal életszerűbb holmi Bridget Jonesoknál: fel is sóhajtottam, hogy végre egy regény, amelyben nincsen jelen a tökéletes pasi iránti állandó vágyakozás és a nagyvárosi szingliéletmód! Bár Izzy kavar néhány férfival, megvan benne az az egyszerű, racionális hozzáállás, amelyet sok, nőknek szánt regényből hiányolok: egy kapcsolat nem mindig tart örökké. Ha feltűnik egy férfi, a lány automatikusan a következő számú expasijaként gondol rá – valószínűleg azért, mert földhözragadtsága miatt alig tudja elképzelni, hogy előfordul a holtodiglan-holtomiglan.
Ugyan kicsit zavaróak voltak a történetbeli ugrálások, de alapvetően vicces és könnyed olvasmány. Csak azt nem tudom, mi újat tud még hozni Lutz a többi részben? Kíváncsivá tett.
