Nem állítjuk, hogy a kifejezetten olcsó grafikus vezérlőkkel teljesen újjá lehet varázsolni egy gépet, és a legújabb játékok akadásmentesen fognak futni rajta stabil 50-60 fps mellett, de egy jól megválasztott VGA sokszor még az alsó kategóriából érkezve is játékképessé teheti a masinát. Pláne akkor, ha nincs is dedikált grafikus vezérlőnk, mert csupán a processzorba integrált megoldásra vagy az alaplapra forrasztott változatra támaszkodunk. Tesztünkben azt vizsgáltuk meg, hogy mire számíthatunk a szűk, 15 és 30 ezer forintos árkategóriában, ha néha játékra is szeretnénk használni PC-nket. Nagy elvárásaink ne legyenek a belépőszinttől, a cél nem a magas felbontások és grafikai részletességek elérése, hanem a stabilan játszható beállítások megtalálása.
Hogyan válasszunk az olcsóbb kártyákból?
A boltok árlistáján sok régi és új kártya érhető el a 15-30 ezres árkategóriában, ez pedig egyáltalán nem könnyíti meg egy VGA-ban kevésbé járatos felhasználó dolgát. Választáskor törekedjünk az újabb modellek felé, esetükben általában kedvezőbb teljesítményt, fogyasztást és szolgáltatásokat kapunk a pénzünkért. Támaszkodjunk a gyártói adatokra és a különféle benchmark-rangsorokra, melyekből talán a legismertebb a videocardbenchmark.net.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ne csak az alkalmazott GPU-chipre koncentráljunk, a feldolgozóegységek és az órajelek mellett a körítésre is fektessünk nagy hangsúlyt. A GPU-n kívül a memóriabuszra, illetve a RAM típusára és órajelére, valamint mennyiségére koncentráljunk. Két kártya látszólag azonos lehet, ám míg az egyik csak 128 biten kommunikál, addig a másik 256 biten teszi a dolgát. Ne dőljünk be a memóriamennyiség csábításának, egy olcsó kártyával sem megyünk semmire 4 GB GDDR3 videomemóriával, inkább válasszunk egy 256 bites, de csak 1 GB GDDR5 változatot.
Emellett fontos még a fogyasztás, amivel el is érkeztünk a táp kérdésköréhez. Az alsó kategóriában általában 60-80 watt TDP-re kell számítanunk, amihez nem fontos bővíteni a tápot, és a legtöbb esetben külön 6 pines ágat sem kell a kártyára kötni, ám például a HD 7770 esetében erre is van példa. Végül a kimenetek számát is vegyük számba, egy dual DVI mindenképpen legyen rajta, illetve HDMI, de bizonyos esetekben DisplayPort is a csomag része. Akinek fontos a több monitor egyidejű használata, esetleg a Cross Fire és az SLI, az mindenképpen ellenőrizze a kompatibilitást, ugyanis a régebbi és újabb modellek sem egyértelműen kezelik ezeket az extrákat. A hűtésre nem kell különösebben nagy gondot fordítani, általában referenciahűtőt használ minden gyártó. Néha extraként kaphatunk csöndesebb kivitelt is, ami a gyárilag tuningolt OC változatoknál lehet igazán fontos.
MSI GeForce GT640 OC 1 GB
Évek óta főszereplő a belépőszintű grafikus vezérlők piacán az MSI, mely gyártó most a GeForce széria egyik korábbi, 2012-es tagjára épített kártyát. A GK107-es (Kepler) GPU-alapú rendszer nem túl drága, a 15-30 ezres kategória közepén, 23 ezer forint környékén található. Az MSI éppen ezért nem bonyolította túl a dolgot, bár az alacsony ár ellenére kapunk pár figyelemre méltó extrát is.
A vékonyka dobozon ott díszeleg az OC logó, ami a GPU- és memória-órajel megpiszkálására utal. Ez a gyárinál valamivel magasabb, 902 MHz-es Core órajelet és 1782 MHz-es memória-órajelet jelent, ami nem egy hatalmas értéknövekedés, de több, mint a semmi. Memóriából 1 GB-ot kapunk, ez viszont csak GDDR3-as modul, ami lassabb RAM-feldolgozást jelent, legalábbis a GDDR5-ös mezőnyhöz képest. A 384 streamprocesszoros GPU teljesítménye az alsó kategória közepére pozicionálja a kártyát, a szintetikus mérések során ez a modell teljesített a leggyengébben. Hiába az OC változat, benchmarkokban a nála alig hatezer forinttal drágább tesztgyőztes pontszámainak mindössze felét érte el. Ez éles bevetésen, azaz játékok közben is érezhető, ebben pedig a GDDR3 memória is némileg szerepet játszik.
Nem állítjuk, hogy játszhatatlan volt vele minden program, de kis felbontások mellett érezte igazán jól magát, főként alacsony grafikai részletesség mellett. Így 1600×900-ban is játszható maradt a Metro 2033, ami 41 fps-t produkált, BioShock Infinite futtatása közben pedig 49 fps körül ingadozott a mutató, ami néha 30 környékére esett le. A pár hónapos Battlefield 4-et magasabb felbontáson is vitte, viszont csak 44 fps-t tudott felmutatni úgy, hogy mindent minimumra vettünk.
Sapphire Ultimate R7 250 1 GB
Alapos átalakításon esett át az AMD belépőszintű kártyája a Sapphire jóvoltából. A nyákról ledobták a gyári hűtést, és helyére egy passzív lapradiátort szereltek kétméretes hűtőcsővel és megfelelő számú lamellával, ami teljesen körbeöleli a kártyát. A memóriákat is ellátták apró hűtőbordákkal, ebből összesen 1 GB GDDR5 található a fedélzeten. Beüzemelésekor meglepően csöndes a gépház, a teszthez használt Cooler Master Silencio 550 amúgy is jól hangszigetel, de a VGA hűtés nélkül teljesen hangtalanná vált játék közben is.
A csöndességnek viszont ára van; a hűtő ugyan jól szerepel, és terhelés alatt is bírja a strapát, de a sebességet valamiért lecsavarták a gyárban. Gyanítjuk, hogy a referenciaértékeken túl forrófejű lett volna az AMD Oland elnevezésű központi egység, ezért kellett drasztikusan beavatkozniuk a mérnököknek. A GPU-t így 1 GHz-ről 800 MHz-re, a memória effektív órajelét pedig 4600-ról 4500 MHz-re csökkentették. A HD 7750 helyére érkező kártya ettől függetlenül szépen teljesített, a GT640-eseket maga mögé utasította, igaz, drágább is náluk jó 5-6 ezer forinttal.
Szintetikus tesztekben a második és harmadik helyért versenyzett a GTX 560-assal, programtól függően fej-fej mellett előzgették egymást. Játék közben már eldőlt a párharc: az AMD rendszerét a legtöbb program jobban szerette, ráadásul még olcsóbb is. Régebbi, gépigényes címeknél 2-3 fps-sel vezetett, míg a Battlefield 4-ben már az új generáció került előnybe, és 8-10 fps-t is rávert a Gigabyte kártyájára. Egyedül a BioShock alatt teljesített rosszabbul, itt valamiért az Nvidia volt jobb helyzetben. Extrákat is kapunk szép számmal a 4K-támogatástól kezdve egészen a 7.1 csatornás hangkezelésig és 3D-ig.
Asus Radeon HD 7770 1 GB
Szintén nem mai darab a Radeon HD 7770-es GPU, még 2012 elején mutatkozott be a Cape Verde 28 nanométeres, GCN mikroarchitektúrára épülő chipje. Majdnem húszcentis hosszával ez az egyik legméretesebb példány az általunk tesztelt felhozatalban. Kialakítását tekintve követi a kategóriatársainál megszokott egyventilátoros felépítést, az 1 GB GDDR5 memóriamodult és a GPU-t egy közepes méretű hűtőborda hűti, amit egy műanyag – dizájncélokat kiszolgáló – burkolat véd.
Beüzemeléséhez külön 6 pines tápcsatlakozóra is szükség van, hiszen a PCI Express 3.0-ról nem képes felszívni magát energiával. A HD 7770 nem eszik sokat, de ebben a kategóriában kétségkívül neki van a legnagyobb maximális, 80 wattos TDP-je. Ettől függetlenül nem kell a tápcsere miatt aggódni, egy 400 wattos, két-három éves konfigurációba is bővítés nélkül belepakolható. Csöndességét és teljesítményét tekintve nagyon elégedettek voltunk, az elért fps-értékekkel a versenytársak közül mindenkit maga mögé utasított, még a 30 ezres kategóriát kétezerrel forinttal átlépő GTX 650-est is.
Teljesítménye a korosodó, két-három éves címekhez elég, alacsony és közepes felbontásban is, benchmarkokban pedig toronymagasan a legjobb eredményeket hozta. Metro 2033-ban nemcsak az igen puritán 1366×768-as felbontáson, de 1600×900-ban is jeleskedett, még magas grafikai részletesség mellett is átlagosan 58 fps-t mértünk egy hozzá passzoló i5-2400 processzorral. A picit frissebb, 2013-as címek közül a BioShock Infinite is meglepően jól futott rajta, nem kellett sokat sakkozni a felbontással és a grafikai részletességgel a 80 fps-hez, és a Battlefield 4 egész extrém, 2560×1440-as felbontás mellett is játszható maradt 40-47 fps környékén.
Gigabyte GeForce GTX 650 OC 2 GB
Valamikor a 2012-es év végén rajtolt el a GK107-alapú GTX 650-es modell. A GTX jelölés az Nvidia részéről egyértelműen a játékos-besorolást jelenti, míg a GT a multimédiára kihegyezett termékjelölést takarja. A Gigabyte kártyája nem indulhatott volna a versenyben, mert kétezer forinttal többe kerül, mint a felállított 30 ezres határ. Végül becsuktuk a szemünket, hiszen nem nagy a különbség, és így megláthatjuk, mire képes az Nvidia kicsit több pénzért.
A kártya minőségi kialakítást kapott, egyedi hűtőrendszere van, amit az átlagnál nagyobb, 10 cm-es ventilátorral szereltek fel, ezáltal kisebb sebesség mellett is képes hatékonyan dolgozni, ami a csöndesség egyik feltétele. Emellett 64 wattos TDP-jével igazi rezsidémonnak számít, a versenyző kártyák közül ezzel spórolhatunk leginkább energiát, ha játékra kerül a sor. A Gigabyte ide is felragasztotta az OC matricát, ami az 1058 MHz-es Core órajel 1110 MHz-re történő emelését jelenti, a 2 GB GDDR5-ös memóriák órajele maradt 5000 MHz. Extrák terén is van mit a tejbe aprítania tesztalanyunknak, a széles csatlakozókínálat mellett jutott rá aranyozott HDMI-csatlakozó, japán szilárdelektrolit-kondenzátorok, jobb energiahatékonysággal bíró tekercsek és alacsonyabb RDS(on) MOSFET-ek.
A teljesítménytesztben viszont a nála olcsóbb R7 250-es alaposan megszorongatta, benchmarkok közül egyedül a Heaven Benchmark 4.0 mondta azt, hogy picivel gyorsabb annál, de átlag fps-ben kifejezve itt is csak 1,5 képkockáról beszélhetünk. A játékok hasonló képet festettek róla, csak a BioShock Infinite szerint volt gyorsabb, valószínűleg az Nvidia jobban optimalizálta rá a drivert. Összességében nem rossz kártya, ha olcsóbb lenne négy-öt ezer forinttal, akkor az R7-es helyét is átvehetné, de így marad a harmadik helyen.
MSI GeForce GT640 OC 4 GB
Az MSI kártyájából nem véletlenül indítottunk kettőt, kíváncsiak voltunk, hogy mi a különbség két azonos típusú grafikus kártya között, ha csak memóriamennyiségben térnek el egymástól. Ez a modell jól példázza azt a helyzetet, amikor a gyártó próbál a pénztárcánkra hatni, és ezért cserébe bevet egy kis marketingtrükköt is. Adott ugyanaz a GK107-es chip, ugyanaz az OC órajelkiosztás, GDDR3 memória, viszont mennyiségből plusz háromezer forinttért négyszer annyit pakoltak rá, mint az alapverzióra.
A 4 GB memória jól hangzik, de nem sok értelme van, és ezt a gyakorlati tesztek is bebizonyítják. Az 1 GB-os modellhez képest csekély gyorsulást tapasztaltunk a benchmarkok terén is, ami 3DMark 11 esetében kemény 5 pontot jelent, de Heaven 4.0-val is éppen csak 10 pontot és 0,4 fps pluszt tudott felmutatni. Játékoknál szintén hasonlót tapasztaltunk, általában 1 fps különbséget mértünk, talán csak BioShock Infinite alatt tapasztaltunk egyszer 2 fps-es eltérést, ami még bőven a hibahatáron belül van. Ebből is jól látszik, hogy egy adott kártya – pláne a belépőszinten – több memóriával sem lesz érezhetően gyorsabb, mert nem elsősorban ez jelenti a szűk keresztmetszetet.
A 65 wattos TDP viszont igen takarékos, nem fogja halálra pörgetni a villanyórát, és a melegedéssel sem kell különösebben számolnunk, a ventilátor csöndesen és erőteljesen teszi a dolgát. Külön tápkábelre sincs szükség a működéshez, minden energiát a PCI Expressz 3.0 portról nyer az eszköz. Itt is kapunk Dual-link DVI-D- és 1.4a szabványú HDMI-, valamint hagyományos D-Sub-csatlakozót, extrák közül pedig az Nvidia 3D Vision és a további tuningolásra szolgáló Afterburner overclocking segédprogram kiemelendő.
Összegzés
A most bemutatott grafikus kártyák nem fedik le teljesen a hazai piacot, körülbelül még egyszer ennyit össze lehetne kanalazni belőlük egy másik teszthez. Azt azonban jól mutatják, hogy ez a kategória mire képes 20-30 ezer forint környékén. Az árak ugyanakkor folyamatosan mozognak néhány ezer forinttal, egyrészt a gazdasági helyzet, másrészről pedig az új szereplők megjelenése miatt. Lapzártánkkor futott be például a kisebbik Maxwell-alapú GTX 750 Ti és az AMD Radeon R7 265, így további árcsökkenésre számíthatunk a közeljövőben; aki vásárlás előtt áll, annak érdemes lesz figyelnie az árak alakulását.
A tesztalanyok közül leginkább ajánlható kártya az Asus HD 7770, ez kapta a Tesztgyőztes díjat. Egyrészről a leggyorsabbnak bizonyult ebben a szegmensben, és ez nem utolsó szempont, amikor kevés pénzből kell kihoznunk a lehető legtöbb fps-t. További érv mellette a csöndessége. Aki viszont abszolút csöndes gépházban gondolkozik, esetleg HTPC-építés felé kacsingat, annak a Sapphire passzív megoldása lesz a nyerő. Az R7 250 körülbelül ugyanannyiba kerül, mint az Asus modellje, és bár közel sem annyira fürge, lehet vele játszani, felkészítették 4K-s videókra, és 8 hangcsatornát kezel, valamint ismeri a Mantle-felületeket is. Ezért főként multimédiára ajánlhatjuk, egy erősebb processzorral párosítva remekül kiszolgálja a kevésbé részletes grafikával is megelégedő idényjátékosokat.
