"Eltelt a tél, élettel lett tele a Telltale" - énekelhetné (mondjuk) a Kaláka együttes, ha a gyermekversek helyett mostantól inkább a játékipar aktuális történéseit öntenék dalokba. Ez persze nyilván hülyeség, ahogy az is, hogy újra minden rendben van az egykor dicsőbb napokat látott, ám 2018 végén becsődölt Telltale Games háza táján, de örülni azért van minek: a több, mint egy éve az összes platform online áruházából eltüntetett Tales from the Borderlands immár újra elérhető. És ha még folytatás is jön? Felrobban az ember szíve!
És hogy miért is érdekelne ez minket? Nem is tudom, kedves képzeletbeli kérdező, talán azért, mert a Tales from the Borderlands a legjobb Telltale-játék. És a legjobb Borderlands-játék.
Itt van az ász, itt van újra
Nem vagyok hajlandó bevallani, hogy mennyi időt húztam le a Borderlands első, második és pre-queledik részében (igazából magamnak sem), és ugyan tény, hogy kooperatív módban minden játék élvezetesebb, még így is sikerült néha olyan lelketlen gyári munkává üresednie a végtelen darálásnak, hogy üveges szemmel nézve el a tévén túlra, valami párhuzamos valóságba, el tudtam töprengeni egy szebb, jobb és tartalmasabb élet lehetőségén, ahol nem csupán piros nyíllal jelölt fegyverek tömkelegét adogatom el egy vicceskedő automatának a sivatag közepén, hajnali kettőkor, hanem mondjuk... alszok, mint a legtöbb normális ember.
Persze a looter-shooter néha ilyen, monotonitásában is megnyugtató, meditatív műfaj, de talán a metafizikai értelemben vett Semmivel szembesítő mély unalomtól mégiscsak megóvott volna egy (1) tervezettebben felépített világ (2) érdekesebb karakterei körül bonyolódó, (3) kevésbé ügyetlenül elmesélt sztori.
A legfájóbb azonban - és tudom, hogy ez már végképp szubjektív - a szekunder szégyenig lehúzó kínos viccelődés volt, amit sikerült olyan lélektelenül megírni és hasonlóan sután előadni, hogy három gyerek több évnyi óvodai-iskolai műsorán edződve sem volt könnyű végigszenvedni őket.
Bord, border, bordest
A Tales from the Borderlands azért volt számomra megdöbbentő, mert mintegy mellékesen tette helyre ezt a néhány apróságot. A többi Telltale-játék mércéjével mérve is megvoltak a maga vitathatatlan előnyei (valóban jelentőségteljes, érdemi elágazásokat hozó döntések a sztoriban, korábban nem használt, többéle játékelem - ...nem hangszerelem újra Kaci tesztjét, olvassátok el),
De azt azért kiemelném, hogy nem tudnék még egy Telltale-játékot mondani, ahol van értelme az újrajátszásnak, eltérő döntések kipróbálgatásának. A Telltale végre megfogható kereteket, átélhető helyzeteket, egyéniséget adott a világnak és szereplőinek - nem csupán szellemes, jól megírt dialógusokkal, de izgalmas sztorival is, amit a korábbi ripacskodás helyett végre olyan kaliberű szinkronszínészek keltettek életre, mint Troy Baker vagy Laura Bailey. Apropó, épp velük kapcsolatban akár az is elképzelhető, hogy a Rhys és Fiona páros mulatságos évődése remek színészi bemelegítést biztosított nekik tavalyi projektjükhöz, ahol némi sorsszerűséggel ismét keresztezték egymást az általuk megformált karakterek útjai - bizonyos Joel és Abby, talán emlékeztek is rájuk a The Last of Us Part II-ból.
És hogy mennyit számít a messziről érezhető elhivatottsággal, szívvel-lélekkel összerakott munka (Nick Herman és szűkebb csapata gyakorlatilag önkéntes munkában dolgozott a játékon az utolsó pillanatig, még akkor is, amikor a Telltale vezetősége szinte mindenkit átcsoportosított új, anyagilag kecsegtetőbb projektekhez), azt jól érezteti, hogy a Telltale-kalandjáték ide vagy oda, az összhatás "borderlandsesebb" lett még az eredetinél is. Emlékezzetek csak vissza az epizódok intróira - vagy akár csak a hozzájuk válogatott dalokra!
Meg vagyok győződve, hogy rengeteg szempontból a Tales from the Borderlands miatt fejlődött nagyot a Borderlands 3 a korábbi részeihez képest. Lehetett volna persze sokkal jobb is, akár csak azokból az elemekből, szereplőkből (Loader Bot?!) kiindulva, amiket érthetetlen módon teljesen elengedtek - de elég csak Rhys felbukkanását felidézni, akinek súlytalan, alibi-méretűre nyirbált szerepére a Gearbox már vonakodott megfizetni Troy Bakert (de legalább teszkógazdaságos Rhys teljesítménye tanulságos).
Mindegy, a lényeg úgyis az, hogy a Borderlands 3 számtalan nagyszerű eleme a Telltale, vagy inkább Nick Herman csapatának az érdeme... az meg, hogy mi minden egyéb inkább a Gearbox szégyene, ugyan, kit érdekel?
Ti végignyomtátok a Tales from the Borderlandset? Hogyan emlékeztek rá? Meséljetek!
