Az Alice Csodaországban két évvel ezelőtti sikere kétségtelenül óriási mese feldolgozási hullámot indított el a filmipar fellegvárában. Tavaly volt már egy bődületesen rossz Piroskánk (A lány és a farkas), jövőre pedig jön a boszorkányvadász Jancsi és Juliska Jeremy Rennerrel és Gemma Artertonnal, és Jack valamint az a bizonyos óriáspaszuly is az egekbe fog emelkedni Brian Singer rendezésében.
Idén ráadásul már a második Hófehérke feldolgozást kapjuk, Tarsem Singh bárgyú, de valahol szórakoztató víziója után. Én továbbra sem vagyok a klasszikus mesék nagyszabású, felnőttesebb feldolgozása ellen, elvégre ezeket a történeteket mindenki gyerekkora óta ismeri, és jó lehetőséget nyújtanak, hogy az estleges mögöttes tartalmat a felnőttek számára is élvezetessé tegyék. Sajnos azonban az eddigi adaptációk mindig a forgatókönyvön buktak el (és volt, amelyik nem csak azon), és ebbe a sorba most tökéletesen illeszkedik a Hófehér és a vadász is.
A kislány Hófehér messze földön híres szépségéről és tisztaságáról. Anyját hamar elveszti, apja, a király pedig az országára leselkedő sötét erőkkel háborúzik. Gyorsan új asszony áll a várhoz, a gyönyörű Ravenna személyében, aki hamar átveszi a hatalmat a birodalom felett, Hófehért pedig hosszú évekre a toronyba zárja (hogy miért nem öli meg azonnal az rejtély). Míg más uralkodók jótékonykodnak, lovaggá ütnek neves személyeket, építik a nemzetközi kapcsolatokat, addig Ravenna inkább a sötét mágiában merül el, hogy megőrizze fiatalságát.
