Persze azt már most le kell szögeznem, hogy a Denevérember kalandjainak záróakkordja, abszolút remek befejezése a trilógiának – azt is megkockáztatom, hogy méltó – de a vele szemben támasztott gigászi elvárásoknak képtelen teljes egészében megfelelni.
Erről viszont kevésbé tehet Nolan, sokkal inkább a manapság jellemző, minél többet mutatni akaró marketing, ami a filmet körülölelő rajongással párosulva – vagyis a fanok minden infomorzsára és elméletre való ugrása – rontják az összképet, de közel se annyira, hogy romba döntse az első két résznek, vagy rendezőjének nimbuszát.
A filmtörténelem híres trilógiáiban általában a második részek, amik a leginkább emlékezetesre sikerültek (A birodalom visszavág, Terminátor 2, Keresztapa 2), és ebbe a köpenyes igazságosztó hármasa is tökéletesen illeszkedik. Az alkotók az előző résszel olyan magasra tették a lécet, hogy azt képtelenek voltak átugrani, és gyanítom, nem is próbálták...
A sötét lovag: Felemelkedés premier előtti kritikája a CineStar honlapján olvasható tovább.
