Ahogy a tavalyi, úgy a 2021-es év sem volt éppenséggel könnyű a kialakult társadalmi körülményeket figyelembe véve, de szerencsére a játékiparnak mostanra már sikerült annyira alkalmazkodnia a helyzethez, hogy idén legyen miből válogatni. Ez persze azt jelenti, hogy erre az évre is bőven jutottak olyan, egyébként igazán kiemelkedő megjelenések, amik sokak figyelmét elkerülhették, mi viszont nem szeretnénk, hogy esetlegesen lemaradjatok a játékipar apróbb, de semmiképp sem kevésbé csillogó gyöngyszemeiről.
Éppen ezért ismét összeállítottunk egy listát azokból a nem annyira felkapott alkotásokból, amiket szerintünk érdemes megnézni.
Cruelty Squad
Manapság sok irányba mehet az az indie játékfejlesztő, aki lehetőleg minél inkább szeretne eltérni a mainstreamre jellemző megoldásoktól és esztétikai vonalaktól. A pixelgrafika még mindig nagy népszerűségnek örvend, a retro shooterek mesterien hozzák vissza a 90-es évek hangulatát, a letisztult, abszolút minimalista dizájn pedig sosem fog igazán kimenni a divatból.
De mit tegyen az, aki semmiképpen nem szeretné követni a tömeget? Teheti például azt, amit a Cruelty Squad fejlesztője is tett, aki úgy döntött, hogy nem csak elkerüli a tipikus trendeket, de szándékosan szembefordul minden racionálisnak mondható művészeti döntéssel is, hogy végül maga a művészet konvenciói elleni lázadás legyen az, ami tematikailag összefogja a végeredményt.
Elsőre nehéz komolyan venni, de az az igazság, hogy kevés játék hagyott idén akkora kulturális lábnyomot az indie szcénában, mint a Consumer Softproducts alkotása, amelyik egy Rainbow Six-szerű játékot kever össze egy kis vadkapitalizmussal és egy rendkívül szürreális disztópiával.
Unpacking
Nyilván mi is nagyon szeretjük az akciójátékokat, de azért néha jó leülni valamivel, amiről az ember biztosan tudja, hogy nem fogja széttépni az idegeit, így aztán feltétlenül pozitív, hogy az utóbbi években nem volt hiány olyan játékokból, amelyek kifejezetten laza, feszültségmentes élményt megteremtésére vállalkoznak.
Az Unpacking is ezen játékok közé tartozik, az alapkoncepciója pedig nagyon egyszerű: különféle otthonokat kell berendeznünk úgy, hogy kartondobozokból kipakolva keresünk személyes tárgyainknak szisztematikusan helyet. Ugyan van történet a játékban, de nincs túlmagyarázva, egyszerűen a tárgyakból és a kontextusból szűrhetjük le, hogy most éppen mi történik főhősünkkel, életének mely szakaszába lép.
No More Heroes 3
Az eredeti No More Heroes a maga idejében a Nintendo Wii kínálatának egyik legjobb darabja volt, remek játékmenettel és szenzációs, abszurd humorral. A játék 2010-ben egy folytatást is kapott, ugyanezen a platformon, de egészen az idei évig kellett várnunk arra, hogy Suda51 agymenése trilógiává bővüljön.
A sorozat harmadik darabja már a Nintendo Switchre jelent meg, de ettől függetlenül továbbra is hamisítatlanul tudja hozni ugyanazt az őrült stílust, ami már megszokhattak a rajongók, így érdemes lehet kipróbálni.
Death Trash
Idén nagyot mentek a különféle groteszk biopunk és disztópikus elemeket vegyítő indie játékok az olyan címekkel, mint a Cruelty Squad vagy az egyelőre fejlesztés alatt álló Wrought Flesh, de semmiképpen nem mehetünk el a Death Trash mellett sem, ami a kozmikus horrorból ismerős koncepciókat vegyít bele egy poszt-apokaliptikus szerepjátékba.
A játék vizuális stílusa nagyon erős, emellett nagy hangsúlyt fektet a történetre, többféle lehetőségünk van a helyzetek megoldására, szóval az RPG-k rajongóinak feltétlenül ajánlott.
The Artful Escape
Az Annapurna Interactive eléggé megtolta az idei évet, számos kiemelkedő játék jelent meg a zászlajuk alatt és ezek közül is az egyik legerősebb a Beethooven & Dinosaur fejlesztése, a The Artful Escape. A játék elsőre egy egyszerű platformernek tűnik, de mind a történetnek, mind pedig a játékmenetnek szerves részét képezi a zene, így zenészeknek és zenerajongóknak is érdemes vetni rá egy pillantást.
Olyannyira szerettük, hogy mazur még tesztet is írt róla, ezt itt olvashatjátok.
Mundaun
Bőven jutott idén remek horrorjátékokból, legyen szó akár indie alkotásokról, akár klasszikus franchise-okról, de ez nem jelenti azt, hogy ne akadna egy-két érdekesség, ami elkerüli még a leginkább megszállott horrorrajongók figyelmét is.
A Mundaun története egy Curdin nevű fiatalemberről szól, aki a balesetben elhunyt nagyapja temetésére látogat el egy kisvárosba, de mikor odaér, hamar kiderül, hogy a sír üres és neki kell megfejtenie, hogy pontosan mi is történt a nagyapjával.
Overboard
A rejtélyek köré épülő játékok esetében mindig fennáll annak a veszélye, hogy miután felfedtük a megoldást, már nem feltétlenül van értelme ismét nekivágni, hiszen nem érvényesül a meglepetés ereje.
Az gyilkossági krimik műfaját erősítő Overboard erre próbál egy lehetséges alternatívát kínálni, ugyanis a játék a fejlesztők szerint kifejezetten az újrajátszhatóságot igyekszik növelni azzal, hogy a megoldandó bűntény egy folyamatosan, dinamikusan alkalmazkodó világban történik. Nem mellesleg mi itt épp nem a nyomozót, hanem pont hogy az elkövetőt alakítjuk, akinek mindenféle ügyeskedésekkel meg kell úsznia a bűntényt.
Tormented Souls
Idén ugyan kapott egy remek folytatást a Resident Evil-sorozat, de akiknek esetleg ez nem volt elég, vagy úgy érzik, hogy a széria túl messzire tévedt a gyökereitől, azoknak érdekes lehet a Tormented Souls című alkotás, amely bevallottan a legendás franchise korai darabjai által inspirálódott.
A történet szerint Caroline Walker épp két eltűnt tinédzser után nyomoz, amikor egyszer csak bezárva találja magát egy hatalmas kastélyba, ahonnan természetesen csakis tárgyak kombinálásával és feladványok megoldásával juthat majd ki.
Cozy Grove
Már a SNES korszak óta nagy népszerűségnek örvendenek azok a játékok, amelyekben konkrét végcélok nélkül kell szépítgetnünk a virtuális telkünket, elég csak az olyan játékokra gondolni, mint az Animal Crossing, a Harvest Moon vagy a Stardew Valley.
A Cozy Grove is ezt az irányzatot célozza meg, annyi különbséggel, hogy a hagyományos vidéki környezet helyett egy szellemjárta szigetet kell rendbe tennünk, ahol különféle cuki kísérteteknek segítve varázsolhatjuk szebbé a környéket.
TOEM
Majdnem minden modern játékban van fotómód, viszont annál kevesebbszer fordul elő, hogy a játékmenet valamilyen módon erre épül. A TOEM ezen próbál változtatni, ugyanis a játék lényege, hogy főhősünk szeme fényképezőgépként működik, és ezt használja arra, hogy egy jópofa kis sziget lakóinak segítsen.
A játéknak nagyon sajátságos és szerethető vizuális stílusa van, amit egy remek, laza soundtrack kerekít ki, így akik inkább az Unpackinghez hasonló játékokra vadásznak ezen a listán, azok feltétlenül írják fel ezt is.
Bizonyára rengeteg játék van még, ami helyet érdemelne ezen a listán, így ha szerintetek kimaradt valami fontos, akkor feltétlenül írjátok meg nekünk kommentben!
Nektek melyik volt a kedvencetek a felsoroltak közül?
