Azt nemrég már megírtuk nektek, mely játékok voltak személyes kedvenceink a 2010-es évekből, most azonban arról is mesélünk, kifejezetten 2019-ben mik voltak a szerkesztőség favoritjai.
RG - Ami az idei évet illeti, nem volt túl sok lehetőségem játszani, egészen más jellegű dolgok vették igénybe az időmet és erőmet, de nagyon nagy hatással volt rám a Blair Witch, amin bár még lehetett volna bőven reszelni, de alapvetően ügyesen hat a pszichénkre, és késztet arra, hogy kicsit magunkba nézzünk, milyen is, mikor önnön démonainkkal kell felvenni a küzdelmet.
HP - 2019 nekem a Resident Evil nosztalgia, a Days Gone hangulat és A Plague Tale: Innocence lenyűgöző meséjének éve volt, de ez a szemét, mocskos Call of Duty: Modern Warfare rabolta el teljesen az életemet. Szerettem a kampányt is, de a multi rabjává tett és nem enged, én már idén így maradok, selejtesen.
Kivi - Az idei két kedvencem holtversenyben az Apex Legends és a Call of Duty: Modern Warfare. Előbbi újból megszerettette velem a battle royale stílust, miután a többi ilyen játékra ráuntam, utóbbi pedig időnként roppant kaotikus és frusztráló, viszont ha akármikor leülök egy kicsit nyüstölni a Modern Warfare multiját, végül mindig jól szórakozom. Említést érdemel még az MLB The Show 19, aminek hála még inkább beszippantott a baseball világa, illetve a Star Wars Jedi: Fallen Order, amire e sorok írása idején még kevés időm jutott, de biztosan ezzel a játékkal kezdem a jövő évet.
Tonight - Az idei évben valahogy kevesebb játékon akadt meg a szemem, mint tavaly, de a Devil May Cry 5 mindenképpen az év egyik csúcspontja volt, hisz nem csak kiváló folytatás volt, de teljesen kárpótolt az erősen felemás rebootért is. Mindenképpen említést érdemel még az Apex Legends, vagyis az egyetlen battle royale játék, ami tartósan le tudott kötni, de összességében azt hiszem a Death Stranding lesz számomra az év legemlékezetesebb megjelenése. Egyszerre merész és furcsa, szégyentelenül túlzó, de ugyanakkor a maga módján nagyon is kifinomult. Hiába bírom Kojima munkásságát, sokakhoz hasonlóan tartottam tőle, hogy unalmasnak tartom majd, de mégis teljesen le tud kötni. Sajnos vannak olyan idei játékok is, amikre egyszerűen nem jutott még időm, így az A Plague Tale: Innocence jövőre marad, de alig várom, hogy eljussak odáig.
TÁ - 2019 talán az egyik legrosszabb évem volt azt tekintve, hogy mennyire tartottam lépést az újdonságokkal, cirka kétéves lemaradással viszont sikerült idén rájönnöm, mit esznek annyira a battle royale műfajon az emberek, köszönhetően az Apex Legendsnek. Az egyedi karakterképességek ugyan nem rosszak, de az izgalmakat inkább az egyre szűkülő játéktéren kialakuló macska-egér játék adja, amit a sci-fi téma által megengedett mozgási mechanikák még izgalmasabbá tesznek. Ha a respawnos arcok bent hagyták volna a Titanfallból ismert falon futást, talán a mai napig nem szabadultam volna az arénából.
Szabi - 2019-ben csöppentem bele igazán a videojátékok vérkeringésébe, hiszen most kerültem bele a GS csapatba. Mindemellett idén vettem magamnak PS4-et is, és rengeteg olyan exkluzív címet tudtam bepótolni, ami korábban kimaradt, így viszont az idei felhozatalból kevés címre jutott időm. A Star Wars Jedi: Fallen Order megjelenésekor azonban megéreztem az Erő hívását, és muszáj volt belevetnem magam Cal Kestis kalandjába, ami azonnal beszippantott. Noha nem rajongok a Dark Souls játékokra hajazó nehéz harcrendszerért, viszont az az átmeneti korszak, amiben a játék játszódik, számomra egy igazi csemege. Már a tutorial pályán megvett magának a játék, amikor a Birodalom leszerelőüzemében egymás mellett álltak halomban a klónkatonák sisakjai és a Kereskedelmi Szövetség droidjainak alkatrészei. Az ilyen és ehhez hasonló képekkel engem zsebre tettek a respawnos srácok és tűkön ülve várom a folytatást.
Gucs - Idén is leginkább régebbi elmaradásokat pótoltam, de volt három olyan friss játék, amelyek számomra egyértelműen 2019 legjobbjai lettek. Az első ilyen a Resident Evil 2 Remake, aminek még jobban sikerült megkedveltetnie velem a horrorsorozatot. Emlékeim szerint nekem kimaradt anno az eredeti rész, de a remake-nek szinte minden percét élveztem, kiválóra sikeredett. Említésre méltó volt még a Mordhau, mivel az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb játékmenetét nyújtotta számomra. Habár bőven van még hova fejlődnie a játéknak, de ha továbbra is ezen az úton halad, idővel a műfaj egyik legjobbja lehet. A harmadik legkiemelkedőbb 2019-es játék pedig véleményem szerint a Mortal Kombat 11 volt, aminek egyik fénypontja a remek, már-már filmszerű kampánya. Nagy rajongója vagyok a sorozatnak, és már megjelenés előtt bizalmat szavaztam a legújabb részének egy előrendeléssel.
Paca - Megint van egy olyan gondom, hogy túl sok jó játék volt és túl kevés időm, úgyhogy a Star Wars Jedi: Fallen Orderbe még nem is tudtam belekezdeni, viszont az ünnepek közeledtével ledaráltam a Resident Evil 2-t és a Death Strandinget is (már amennyiben az utóbbi 34 órát felemésztő teljesítése darálásnak számíthat), és mindkettőt nagyon szerettem. Őszről még a Call of Duty: Modern Warfare-t pakolnám ezek mellé, mely egy jó kampánnyal és egy kiemelkedő multis élménnyel teljesen bekebelezett. Tavasszal a Days Gone volt a csúcs, illetve elsősorban az épületek belső terei miatt nagyon szerettem a Tom Clancy's The Division 2 hangulatát, de megemlíteném még az A Plague Tale: Innocence-et, ami sokkal többet adott, mint vártam tőle. És hát a ritmusjátékok nagy rajongójaként beszippantott a Beat Saber is, ami testmozgásnak sem utolsó, és simán ott a helye minden idők top 5 VR játéka között. Egyelőre.
Blade - A Devil May Cry 5 egyértelműen az év legnagyobb dobása volt nálam, imádtam minden percét, ahogy a Civilization VI második kiegészítője is egy új szintre emelte a már amúgy is piszkosul jó játékot. FromSoftware rajongóként a Sekiro is megkerülhetetlen, bár RPG-s vonulat hiányában nem tudott annyira bevonzani, mint mondjuk a Soulsborne-széria. Ahogy az elmúlt években már elindult nálam egy ilyen tendencia, úgy idén is inkább az indie-címekben találtam meg a számításaimat, gondolok itt akár a Baba Is You-ra, ami kérdés nélkül a valaha készült egyik legkreatívabb logikai puzzle.
Chava - Ha mindennel lett volna módom és időm játszani, ami idén felkeltette az érdeklődésem, akkor talán más címeket emelnék ki, de így is könnyű dolgom volt. A maradékot pedig majd valamikor bepótolom. Persze mindig ezt mondom, aztán egyre csak növekszik a még érintetlen játékok katalógusa, de legalább lesz mivel lefoglalnom magam nyugdíjas éveimben a pecázás mellett. Szóval ahelyett, hogy megkísérelnék bármiféle sorrendet kialakítani, inkább megjelenés szerint haladnék, kezdve 2019 talán legnagyobb meglepetését okozó A Plague Tale: Innocence-szel. Az egy dolog, hogy témája és hangulata képes volt magával ragadni, de az okosan alkalmazott mechanikák és az AAA-kategóriás játékokéval vetekedő látvány messze túlszárnyalták elvárásaimat. Számomra az év második fele volt izgalmasabb; még benne jártunk a nyárban, amikor megjelent a Control. Kicsit féltem a Remedy legújabb játékától, de végül kellemesen csalódtam a tekintetben, hogy milyen élvezetes elegyet alkot a lövöldözés Jesse Faden természetfeletti képességeivel. Tény, hogy a lore voltaképp izgalmasabb és érdekesebb a cselekménynél (hatalmas piros pontot érdemelnek a srácok, amiért ügyesen összefésülték az Alan Wake-kel), de az a szakasz, amikor a Poets of the Fall direkt a játékhoz írt számára (Take Control) vágunk át egy folyamatosan változó útvesztőn, egyszerűen kilóra megvett. Alighogy befejeztem, már fejest is ugorhattam a Gears 5-be. Azok közé tartozom, akik szívesen időztek a negyedik résszel és rokonszenvesnek tartják a fiatal szereplőgárdát, így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy a folytatást is pokolian élveztem. Tetszik, hogy egyszerre érettebb és érzelmesebb, hogy túl tudott lépni a korai részek dude bro shooter jellegén, emellett jól álltak neki az opcionális küldetésekkel teli nagyobb, nyitott helyszínek. Ami azt illeti, szívesen öltem volna több időt a multiba, csakhogy két másik játék is igényt tartott szabad óráimra az év vége felé közeledve. A The Outer Worldstől azt kaptam, amit a Fallout 76-tól hiába is vártam volna (kösz, Bethesda), imádom a játék humorát és izgatottan várom a beharangozott DLC-t, majd a nagyon is valószínű folytatást. És ha már folytatásokat emlegetek, akkor nagyon remélem, hogy az EA a megfelelő következtetéseket vonja le a Star Wars Jedi: Fallen Order sikeréből, és miközben zöld utat ad Cal Kestis következő kalandjának, ismét keblére öleli a single-player játékokat, mert igenis van rájuk igény.
Mocsy - 2019-ben jóval kevesebb időm és lehetőségem volt játszani, így csak néhány igazán nagy címbe tudtam beleásni magam. A Metro Exodus és a Fallen Order jó játék lett, de mindkettőből hiányzott az a plusz, ami kiemelte volna őket. A Division 2 is sokat fejlődött, de ott is hiányzott valami, ami miatt nem tudtam/akartam 300 órát belepakolni, mint az első részbe. A Sekiro: Shadows Die Twice végigjátszása még várat magára, remélem a szünetben lesz időm újra elővenni, nagyon vágyok mér egy jó kis Dark Souls 3 élményre.
Szada - Szinte a semmiből bukkant elő egy észt indie csapat szerepjátéka, a Disco Elysium, amely azonnal az egyik kedvencemmé vált, mivel úgy tudta felrázni a zsánert, ahogyan azt kevés cím - a tesztemben részletesen is elolvashatjátok, hogy miért. Érzelmileg azonban mégsem ez, hanem egy francia stúdió különleges alkotása, A Plague Tale: Innocence tudott megérinteni leginkább, amelyben egy testvérpár szívszaggató és sokszor sokkoló sorsát alakíthatjuk, követhetjük figyelemmel a sötét középkorban a pestis járvány idején.
Hunter - RG régi taktikáját alkalmazva addig fogom év játékának titulálni a Persona 5 Switch verzióját, amíg az Atlus meg nem hajol a követeléseim előtt. Egyébiránt egyik idei cím sem volt olyan, hogy az az emlékezetembe tolakodva egy harsány asztalra csapást indukált volna. A 2019-es felhozatalból a Star Wars: Jedi - Fallen Ordert élveztem a legjobban, de pár hónap múlva már eszembe sem fog jutni, hogy hogyan működött. A Cathrine: Full Bodyt imádtam, de az egy régi játék újrakevert verziója, ahogy a The Legend of Zelda: Link's Awakening is. A Fire Emblem még listavezető lehetne, ha lett volna alkalmam egy kiadósabbat játszani vele. Így sajnos az marad, hogy könyörögve toporzékoljak a Persona sorozat Switch portja iránt, és jelezzem, hogy igen, Atlus, én megvehető vagyok. Csak adjatok nekem portokat!
Csirke - Nagyon örültem a The Game Awardson a Sekiro: Shadows Die Twice sikerének, ugyanis számomra 2019-ben a FromSoftware játéka lett az abszolút csúcs, és nem is hiszem, hogy egyhamar más cím is olyan örökre az elmémbe vésődő pillanatokkal ajándékoz majd meg, mint mikor lenyomtam azt a rohadt feléledős óriásmajmot. Odavoltam a Star Wars Jedi: Fallen Orderért is, végre kaptunk egy olyan Csillagok háborúja-játékot, ami nem csak végtelenül szórakoztató, de okosan is építkezik az új kánon összes eleméből, bátran merít az animációs sorozatokból és a képregényekből is pár kikacsintás erejéig. Nem értem egyelőre a Death Stranding végére, de ha befejeztem az egyébként ugyancsak remek Controlt, akkor azonnal a futármelóhoz, mivel egyéb tesztek miatt kényszerből kellett lefejtenem magam Kojima játékáról, és tudom, ha ismét belefogok, akkor teljesen elmerülök majd benne. Imádom minden pillanatát.
Most pedig rajtatok a sor, meséljetek: nektek mik lettek 2019-ben a személyes kedvenceitek?
