Mindig örülünk, ha egy játék élvezetes központi történettel örvendeztet meg minket, de akkor még szélesebbre húzódik a gamerek mosolya, ha az izgalmas főküldetés után vagy mellett még több tartalom került a csomagba. Ha sikerül eltalálni ezeket, általuk még tovább élvezhetünk egy-egy érdekes világot, jól sikerült játékmechanikát, de már az is sokat számít, ha csak kicsit változatosabbá teszik kedvenc karaktereink kalandját.
Másfelől az utóbbi években egyre népszerűbb nyílt világú kalandok esetében különösen fontos, hogy a készítők érdekes tennivalókkal töltsék meg az egyre nagyobb térképeket, hogy azok ne egy összetett díszlet hatását keltsék, ami csak azért van ott, hogy hősünk ne egy cutscene-ben jusson el a következő sztorimisszió helyszínére. Akadnak játékfejlesztők, akik a mellékküldetések, minijátékok, és egyéb elfoglaltságok művészetét közel tökéletesre fejlesztették, ebbe az összeállításba az ő alkotásaik közül válogatunk.
The Witcher III: Wild Hunt
Ha klasszikus értelemben vett mellékküldetésekről van szó, nehéz más játékkal kezdeni, mint a CD Projekt Red eddigi csúcsteljesítményének számító The Witcher 3-mal. Amikor a lengyel székhelyű csapat először úgy döntött, hogy Geralt ezúttal egy nyílt világot fedezhet fel, a fejlesztők tettek rá néhány kísérletet, hogy automatikusan generált küldetésekkel töltsék fel a terebélyes térképet, de hamar rájöttek, hogy ez a módszer nem fog működni. Ezért minden egyes mellékküldetést kézzel terveztek meg, és nem adtak le a színvonalbeli követelményeikből, egy fejlesztő szerint az összes felmerült ötlet közül csak a legjobb öt-tíz százalékot dolgozták ki teljesen.
Viszont mivel a viszonylag demokratikusan működő CDPR-nél szinte bárki bedobhatta a közösbe, ha volt egy jó koncepciója egy questhez, kifejezetten nagy volt a merítés. A végleges játék pedig abszolút meghálálta a befektetett energiát és kreativitást, a The Witcher III: Wild Hunt ugyanis gyakorlatilag a mai napig az egyik etalonnak tartott játék, ha a fő történetszálon kívül eső küldetésekről van szó, köszönhetően a változatos hangulatú, sok meglepetést és emlékezetes karaktereket tartogató misszióknak.
Grand Theft Auto V
Míg CD Projekt RED esetében az volt talán a legmeglepőbb, hogy az első nyílt világú játéka mennyire szuperül sikerült, a Rockstar Games esetében az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nem volt kérdés, hogy szinte minden mást felülmúló sandbox élményekre számíthatunk. Így akár kiemelhettük volna a legutóbbi nagy open-world játékát, a Red Dead Redemption 2-t is amelyben szintén változatos módokon üthettük el az időt két küldetés között, a ritka állatok vadászatától kezdve a pókerig.
Viszont a Grand Theft Auto modern környezete még változatosabb mellékküldetéseket és hobbikat tesz lehetővé a karaktereink számára. Ebből fakadóan, aki szeretné, a GTA V-ben a végsőkig nyüstölheti a játék járműveinek szimulációját, a taxizástól kezdve a pilótaiskoláig, kedvére lövöldözhet, miközben páncélautókat rabol ki, de megoldhat gyilkossági ügyeket, vagy épp felgöngyölítheti egy szekta rejtélyeit is. Aki pedig inkább a nyugit szereti, kedvenc gengsztereit elviheti teniszezni vagy jógázni is. Azt pedig megtippelni sem merjük, mivel übereli majd saját korábbi felhozatalát a Rockstar az idén debütáló Grand Theft Auto VI-ban.
God of War
Elsőre talán kicsit meglepő lehet a God of War reboot szerepeltetése ebben a válogatásban, hiszen sokan tudják, hogy ha nem tekerjük fel a nehézséget, nem lesz szükségünk a mellékküldetések során megszerezhető felszerelésre, és így a mellékküldetésekkel sem kell bajlódni Kratos első északi kalandjában. Mi viszont azt tanácsoljuk, hogy ha még nem játszottál a Santa Monica Studio mesterművével, vagy esetleg kedved támadna újra végigpörgetni az emlékezetes sztorit, akkor ne csak arra koncentrálj, hogy minél előbb eljuss a stáblistához.
Az érdekes harci és felfedezős kihívások mellett ugyanis a God of War talán legerősebb aspektusából is még többet kaphatsz, ha a mellékes kihívásokban is kicsit jobban elmerülsz. Sok sidequest ugyanis kiváló lehetőségeket adott az íróknak, hogy olyan jeleneteket tárjanak elénk, amik még részletesebben kibontják Kratos és Atreus viszonyát. Az apa-fiú dinamika, illetve a háború istenének eltitkolt múltja pedig kétségkívül a legizgalmasabb része a játéknak.
Fallout 4
Ha létezik olyan stúdió, amelyiktől egy játéknak mindenképp szerepelnie kell ezen a listán, az a Bethesda. Vannak, akik szerint a The Elder Scrolls és a Fallout sorozatokat terelgető csapatnak olyannyira a nyílt világok készítése a specialitása, hogy mellékküldetések gyártásában még talán jobb is, mint abban, hogy a játékai központi történetét igazán emlékezetessé tegye. Bár ez elmondható a stúdió legújabb munkájáról, a Starfieldről is, mi mégis inkább a legutóbbi egyjátékos Falloutot javasolnánk.
Az '50-es évekbeli sci-fik esztétikáját a posztapokaliptikus világgal keverő miliő ugyanis olyan egyedi lehetőségeket hordoz, amik igazi aranybányát jelentenek a küldetések tervezőinek. Ahogy nemrég a Fallout sorozatfeldolgozása is megmutatta, ebben a világban egyaránt van helyük a komor és brutális pillanatoknak, ahogy a könnyed, humoros momentumoknak is, hogy ellenpontozzák a sugárfertőzött pusztaság hangulatát. Ez utóbbi, vagyis a hangulat talán a legfontosabb kulcsszó a felfedezés öröme mellett, e két tényező szokta ugyanis több tucat órára magába szippantani azokat, aki kipróbálnak egy Fallout epizódot.
The Legend of Zelda: Breath of the Wild
Aki nemcsak a kedvenceit követi figyelemmel, hanem szemmel tartja a szélesebb értelemben vett játékipart is, az könnyen észrevehet bizonyos trendeket. Így nem volt nehéz kiszúrni, hogy a BioShock megjelenése utáni években hány játék mesélte el a története jelentős részét audionaplók formájában, vagy hogy a 2013-as Tomb Raider reboot kiadása környékén rengeteg akciójáték hőse támadt valamilyen íjjal az ellenségeire. Hasonlóan divatteremtő volt a The Legend of Zelda: Breath of the Wild is, és nem csak arra gondolunk, hogy többen átemelték a sárkányszerű siklóernyőt, amivel Link biztonságosan ugorhatott le nagy magasságokból is.
A Nintendo alkotása némileg újrakalibrálta a játékosok és a fejlesztők elvárásait azt illetően, hogy mennyire kell a gamerek kezét fogni egy nyílt világ felfedezése közben. Előtte sok stúdiónál úgy gondolták, hogy minden egyes felfedeznivaló részletet meg kell jelölniük a játékos térképén, nehogy lemaradjon róluk. Ehhez képest Eiji Anouma csapata sokkal kevesebb kapaszkodót adott a játékosoknak, a közönség pedig meghálálta a bizalmat, sokan ugyanis üdítően élvezetesnek találhatták, hogy természetes módon, lényegében maguktól fedezhették fel a világban elrejtett kincseket, küldetéseket és egyéb érdekességeket. Sőt, mivel a játék elején tulajdonképpen csak a végcélt, Ganon legyőzését ismerjük, a küldetések legnagyobb részét is mi találhatjuk meg.
Indiana Jones and the Great Circle
Amikor kiderült, hogy az új Wolfenstein-játékokkal bizonyított MachineGames kapja a feladatot, hogy egy Indiana Jones játékadaptációt készítsen, abban biztosak lehettünk, hogy a világ leghíresebb régészének kalandjainak különböző rétegei közül az akció biztosan rendben lesz a The Great Circle-ben is. Arra viszont valószínűleg sokan nem voltak felkészülve, hogy a többek között Harrison Ford külsejéből és Troy Baker hangjából összegyúrt karakterrel nem csupán bunyózni lesz szórakoztató, hanem az is, amikor a tényleges munkáját végzi Indy.
A fő történet mellett ugyanis az Indiana Jones and the Great Circle minden fő területén tetemes mennyiségű terepmunka vár ránk, amelyek tulajdonképpen a játék mellékküldetéseit takarják. A svéd fejlesztők pedig nem elégedtek meg azzal, hogy elszórtak néhány puzzle-t és összegyűjthető ereklyét a térképeken, hanem alaposan kidolgozták ezeket a missziókat is. Így ezek saját történettel, szereplőkkel és átvezetőkkel bírnak, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem csak arra szolgálnak, hogy meghosszabbítsák kicsit a kincskereső kalandot, hanem érdemi tartalommal töltik meg a játék világát.
Gothic
A legtöbb játék ezen a toplistán az utóbbi évtizedben jelent meg, de azért jutott hely alkotásoknak sokkal régebbről is. A 2001-es Gothicra számos okból emlékezhet, aki kipróbálta, és bizony nem mindegyik volt pozitív, az intuitívnak egyáltalán nem nevezhető irányítás például garantáltan sokak kedvét elvette a játéktól, mielőtt igazán belelendülhetett volna a fantasy kalandba. Ha viszont valaki kitartó volt, az kellemes emlékeket is megőrizhetett a Pirahna Bytes kultjátékáról egyebek mellett olyan küldetéseknek köszönhetően, amelyek egy másik játékban egészen bénának tűnnének.
Viszont a Gothic világában, ahol a játékos karaktere névtelen senkiként kezdte a kalandjait, igazán meg kellett dolgoznia érte, hogy tényleges hatalomra tegyen szert, és bármilyen ellenséggel meg tudjon küzdeni. Ennek érdekében pedig jó néhány feladatot és küldetést kellett teljesítenie a játékosnak, melyek sok esetben kevésbé tűnnek hősiesnek, mint más RPG-k questjei. De a Gothic immerzív és brutális világában mások a tétek, minden ballépés könnyen a játékos életébe kerülhet, ráadásul a missziók abszolválása is sokkal érdekesebb interakciókkal jár, mint sok más játékban. Így hiába számít ma is kifejezetten nehézkes játéknak, a műfaj rajongóinak mindenképp ajánlott, ha eddig kihagyták volna.
A Yakuza sorozat
Egy kicsi engedjétek meg, hogy csaljunk, és ebben az esetben egy játék helyett egy egész szériát emeljünk ki, a ma már inkább Like a Dragon gyűjtőnéven emlegetett Yakuza-játékok ugyanis már húsz éve adnak őrültebbnél őrültebb mellékküldetéseket az alvilági történeteket feldolgozó fő küldetésszáluk mellé. "Na de miben különbözik mindez a GTA kevésbé komoly minijátékaitól?" - kérdezhetnétek, ami alapvetően jogos, viszont a Sega játékain a napnál is világosabban látszanak a kulturális különbségek, amik Japánt egyedivé, a nyugati világtól annyira eltérővé teszik.
Így, míg a Grand Theft Autóban azon szórakozunk jót, hogy az egyik gengszter elmegy golfozni, a Yakuza játékokban ennél sokkal szokatlanabb minijátékok, illetve hozzájuk kapcsolódó mellékküldetések jelenhetnek meg. Ezek között vannak egészen ártatlanok is, mint a karaoke, ami Japánban valamivel közkedveltebb, mint mifelénk, de olyan minijátékok is bekerülnek olykor, mint egy hostess klub üzemeltetése, ahol a siker érdekében a megfelelő vendéghez a megfelelő lányt kell társítani. Érdekes módon a Segánál elsőre rosszul mérték fel, hogy ezek a japán sajátosságok mennyire találnak értő fülekre a nemzetközi piacon, ezért az utóbbi minijátékot ki is vették a Yakuza 3 eredeti nyugati kiadásából, ám később a remasterelt verzióba bekerült, miután rájöttek, hogy aki nekivág egy Yakuza-játéknak, azt a keleti kultúra iránti érdeklődés vonzza, tehát egy ilyen klub láttán nem töri ketté azonnal a játék lemezét.
Baldur's Gate 3
Miután 2023-ban gyakorlatilag minden fontosabb díjat bezsebelt a Bladur's Gate 3, majd a diadalmenetét tavaly is folytatta, bizonyára senkit sem lepünk meg azzal, ha azt mondjuk, a mellékküldetései is zseniálisan sikerültek. Amellett, hogy segítenek felkészülni egy-egy nehezebb összecsapásra a megfelelő felszerelés és XP-mennyiség összekaparásával, a klasszikus CRPG-k egyik legjobb tulajdonságát is visszahozták.
Ez pedig nem más, mint hogy szinte minden kihívást rengeteg különböző módon lehet teljesíteni, és akármilyen őrült ötletünk támad, a játék ezeket szinte mindig engedi ahelyett, hogy falakba ütköznénk, ha egy kevésbé egyértelmű megoldással próbálkoznánk. Ehhez persze kellett a bátorság, hogy a Larian csapata legyártson egy csomó olyan reakciót és szcenáriót, amit a játékosok nagy része soha nem fog látni, de azoknak, akiknek eszükbe jut mondjuk beszélni egy állattal vagy mágikus álruhát ölteni, jó eséllyel felejthetetlen élményt okoz, ha beválik a tervük. Emellett a Baldur's Gate 3 küldetéseinek rendkívüli erőssége, hogy milyen gyakran - és milyen sokáig - érezhetjük a tetteink következményeit, ahogy a társainkhoz fűződő viszonyunkat is kibontják az ő személyes küldetéseik, amik csak még tovább növelik az RPG mélységét.
Mass Effect 2
Ha az ember online fórumokon hallgatja meg a rajongók véleményét a Mass Effect-trilógiáról, olyan kommenteket is olvashat, hogy a második rész tulajdonképpen egy bazi nagy mellékküldetés. Ez valahol helytálló annak fényében, hogy az első és a harmadik részhez képest milyen keveset halad előre a Reaperek története a középső felvonásban, de sok szempontból így is kiváló RPG-ről van szó, és a side questek nem kis részben járulnak ehhez hozzá.
Ezek közül is elsősorban a loyalty missonöket emelnénk ki, amiket azzal nyithatunk meg, ha bevetések között elbeszélgetünk a társainkkal, akik így egy-egy személyes küldetést adnak Shepardnek. A BioWare egyébként is az ügyesebb stúdiók közé tartozik, ha arról van szó, hogyan kedveltesse meg a játékossal a csapattársait, viszont a Mass Effect 2-ben fizetődnek ki legjobban a fejlesztők erőfeszítései, ugyanis ha rossz döntéseket hozunk, a legendás záróküldetés annál szívfacsaróbb lesz, minél közelebb érezzünk magunkhoz a partink tagjai. Ezáltal a legendás sci-fi trilógia egyik legemlékezetesebb pillanatának is nagyban segítenek megágyazni a játék opcionális missziói.
Assassin's Creed Odyssey
A sorozat korai éveiben egy-egy Assassin's Creed játékot nagyjából 30 óra alatt végig lehetett játszani, ám az idő múlásával és a nyílt világú játékok előretörésével a folytatások is egyre hosszabbra nyúltak. A howlongtobeat.com statisztikái alapján a rekordot a két legutóbbi RPG-sített epizód, a Valhalla és az Odyssey tartják, amelyeknek az alapos kimaxolása megközelítőleg százötven órát vehet igénybe. Ez a számadat viszont egyáltalán nem kell, hogy elrettentő legyen, sőt az Odyssey esetében kifejezetten jó szívvel is ajánljuk, hogy a fő küldetéssor mellett másra is szánjatok időt.
Egyfelől az ókori Hellász virtuális mása elképesztően szépre sikerült, így sokszor a felfedezés akkor is élvezetes lehet, ha egy darabig nem botlunk bele semmibe, ami XP-t vagy lootot ígér. De a sorozat rajongói kifejezetten nagyra értékelték a mellékküldetések minőségét az Odyssey-ben, így érdemes ezeket, illetve a Cult of Kosmoshoz kapcsolódó missziókat is pörgetni.
Nekünk ezek a játékok jutottak eszünkbe először, ha jó mellékküldetésekről van szó, de ha van olyan cím, ami kimaradt, de mindenképp írjátok meg kommentben, ajánlva azoknak a játékostársaknak, akik szeretik kimaxolni a kezük közé került alkotásokat!
