A teszt és a kritika természetéből adódóan szubjektív műfaj. Egyetlen szerző véleménye sem fog kivétel nélkül egyezni az összes olvasóéval, vannak azonban olyan esetek, mikor világosan látszik, hogy nagy az ellentét a szakmai esetleges elvárásai és a vásárlók igényei között. Mind a mozifilmek, mind a videojátékok világából számos olyan példát lehet hozni, mikor egy adott produktumot végül épp a közönség emelt magasra, mivel a negatív vagy egyszerűen csak kevésbé fényes kritikák ellenére is bizalmat szavaztak neki.
Mi most az utóbbi kategóriából gyűjtöttünk össze párat, vagyis olyan játékok közül szemezhettünk, melyek megjelenésükkor nem lettek az egekig magasztalva a tesztekben, az újságírók inkább azok hibáit domborították ki, ugyanakkor a játékosok szinte egyből a szívükbe zárták őket. Fontos, hogy ez a lista nem akar végső igazságot szolgáltatni, sem a kollégák, sem pedig helyettetek nem akarjuk eldönteni, mi a jó játék és mi nem, ugyanakkor mégis érdekes megvizsgálni konkrét példákon keresztül azt, amikor nagyon ellentétes véleményen vannak a tesztek írói és a játék vásárlói.
Deadpool
Deadpool karakteréről általánosságban kijelenthető, hogy a fogyasztók (tehát a játékosok, vagy filmnéző közösség) jobban szeretik, mint a kritikusok. Ez a Ryan Reynolds-féle filmeknél is megfigyelhető, de nem volt másképp a 2013-ban megjelent videojátékkal sem.
Az újságíróknak két fő problémája volt a játékkal: egyrészt nehezményezték, hogy mindössze 6-7 óra alatt be lehetett fejezni a teljes kampány, másrészt a grafika sem felelt meg a kor elvárásainak, és nyilván emellett sem mentek el szó nélkül. Ezekkel többé-kevésbé maguk a játékosok is egyetértettek, a közösségnek azonban Deadpool politikailag egyáltalán nem korrekt stílusa és nyers karaktere mindent jóvá tett. Így sem lett belőle klasszikus, de sokaknak jobb volt az élmény, mint amire a tesztekből számíthattak.
Days Gone
Ez a lista egyszerűen nem készülhetett volna el a Days Gone nélkül, hiszen a szerkesztőségünkben is vannak (HP kritikus tekintettel figyeli, mit írok a következő sorokban), akik a szívükbe zárták a korábban PlayStation-exkluzív játékot.
Ha szigorúak akarunk lenni a Days Gone-nal, az világos, hogy semmilyen korszakalkotó megoldást nem villantott a játék, a kritikusok által megfogalmazott vélemény azonban erősen félrevezető lehetett a befolyásolhatóbb játékosoknak. A poszt-apokaliptikus játék jóval rosszabb értékelést kapott, mint bármelyik másik Sony által finanszírozott cím a generációjában, amiért leginkább a kevés tartalmat, a lapos történetet és az unalmas fő karaktereket hibáztatták. Nyilván véleményről felesleges vitatkozna, de néhány tesztben tényleg az érződött, hogy a szerző a játék felénél nem jutott tovább, illetve érdemes kiemelni azokat az írásokat is, melyek a főhős túlzottan maszkulin mivoltát és a "gyenge" női karaktereket kritizálták - velük azért szívesen elbeszélgetnénk mi is.
Most már tudjuk, hogy a Days Gone-hoz végül biztosan nem készül folytatás, amit a Sony a hosszúra nyúlt fejlesztéssel és a gyenge értékelésekkel magyarázott. Hiába mondták a Bend Studio emberei, hogy az eladásokat kellene nézni, nem tudtak változtatni a Sony döntésén. Miközben a játék rendezője a közösséget is elkezdte hibáztatni a folytatás elkaszálása miatt, azt rótta fel nekik, hogy nem rögtön a megjelenéskor, teljes áron vették meg a játékot. Szóval komoly vihar tombolt még évekkel a megjelenés után is. Egy azonban biztos: a közösség nagyrészt szerette, és még mindig sokan vannak, akik bíznak abban, hogy egyszer majd folytatódhat a Days Gone története.
The Ascent
Nagyon jól hangzott elsőre a Cyberpunk témájú akció-RPG, a The Ascent, a megjelenés előtt készült kritikák azonban rendkívül elszomorítóak voltak. Már nem azért, mert annyira lehúzták volna a játékot, inkább mert az elvárások voltak túl magasak a hype után, amit a Microsoft generált a játék körül hónapokon át.
Az újságírók rengeteg bugra panaszkodtak, de az sem javított az összképen, hogy elég unalmas volt a történet, gyenge volt a harci mechanika és amúgy is repetitív az egész élmény. Velük ellentétben a játékosok sokkal pozitívabb tapasztalatokról számoltak be, a játék Xboxon és PC-n is kifejezetten jó felhasználói értékelésekkel rendelkezik, ez azonban könnyen magyarázható.
A megjelenés előtt, tesztre kiküldött példány sok szempontból más játék volt, mint amit végül a játékosok a kezükhöz kaptak. A köztes időszakban ugyanis rengeteg hibajavítást végzett a fejlesztő Neon Giant, így végül csak sikerült kipofozni a játékukat. A kritikusok egyszer már közzétett véleményén azonban értelemszerűen már nem lehetett változtatni.
Nier
Először 2010-ben kaptunk Nier játékot, ami egy ízig-vérig japán akció-RPG volt. A Square Enix szárnyai alatt megjelent cím, már 12 éve is szuperül ötvözte a hack 'n' slash stílust a szerepjátékos elemekkel, a kritikusok azonban lehet, hogy egy ilyen crossoverre még nem voltak teljesen felkészülve, ugyanis lehúzták emiatt a játékot.
A vásárlók egészen másképp látták a játékot, szerintük nem csak a grafika volt nagyon is a helyén, hanem a történetre is egy mély és izgalmas kalandként gondolnak vissza. A folytatás, vagyis a Nier: Automata egyébként már egyáltalán nem lett megosztó, azt az újságírók és a játékosok is kifejezetten szerették.
Left Alive
2019 májusa egy sötét szégyenfolt a Square Enix történetében. Ekkor jelent meg a Left Alive, amit mi sem tudtunk elfogadhatóra értékelni, régi pontozási rendszerünkben 35%-ot, illetve 3,5 pontot kapott. A játék az egyik legrosszabb értékeléseket gyűjtötte össze az elmúlt években azok közül a címek közül, amit egy nagy kiadó dobott a piacra. Ebben az esetben a véleményünk nem változott, ma is jogosnak érezzük a kritikát.
A játék számtalan buggal jelent meg, a lopakodós mechanikák szörnyűek voltak, a grafika idejétmúlt és az irányítás is olyan volt, mintha sosem playtestelték volna. Ettől függetlenül a játékosok valahogy mégis megszerették, és ugyan ez sem vált soha igazán nagy klasszikussá, valamilyen érthetetlen oknál fogva a mai napig egészen sokan játszák és egy nagyon elkötelezett közösség épült a játék köré. Különbözőek vagyunk, nincs ezzel továbbra sem semmi gond.
Spider-Man: Web of Shadows
Régen minden jobb lett volna? Azt azért nem hinnénk, az viszont kétségtelen, hogy a Spider-Man: Web of Shadows egy remek Pókember játék volt a maga idejében. Legalábbis szerintünk. A külföldi sajtó azonban előszeretettel húzta le a játékot a nehézkes irányítás, rossz kamerakezelés és a gyenge történet miatt. A játékosok viszont imádták a Web of Shadowst, és ugyan sokan elismerték a nehézkes kezelést, ez nem indokolta, hogy rosszra értékeljék az amúgy remek Pókember-élményt nyújtó játékot.
Persze megfakult az emlék, és a Web of Shadows is már csak egy árnyék a 2018-ban megjelent Marvel's Spider-Man mögött, ha viszont szereted a karaktert és még többre vágysz, a 2008-ban megjelent epizóddal nem foghatsz mellé. Bármikor érdemes lehet pótolni.
Terminator: Resistance
Nem tudjuk, hogy a franchise ereje, vagy a valós játékélmény, de valami megmentette ezt a hányatott sorsú Terminator-játékot. A Terminator: Resistance nem sokkal a hatodik Terminátor film után jelent meg, ám nem kapcsolódott a produkcióhoz, hanem egy teljesen önálló történetet kapott.
A legtöbb negatív kritika a középszerű grafikát érte, de az általános játékmenet is gyengének bizonyult az újságírók szerint, akik haragudtak az egész játékra, az ugyanis egy teljesen színtelen FPS volt, amire ráhúzták a Terminátor franchise köntösét. A teljes projektre fordított pénz nagy része inkább a licence megvásárlására mehetett el, így kevesebb maradt egy minőségi, és ami fontosabb, egyedi játékmenet kidolgozására. A játékosok egy része azonban így is nagyon szerette.
Earth Defense Force játékok
Vannak olyan szériák, melynél néha tényleg az az érzése támadhat az embernek, hogy a korábbi nívó és a szép emlékek miatt lágyabb lehetett esetleg a szakma szíve, míg más címeknél épp a kelletténél karcosabbnak tűnhet egy adott kritika. Így gondolhatják egyesek az Earth Defense Force értékeléseit is, átütő kritikai sikerről ugyanis sosem álmodhatott a sorozat, melynek ugyan valóban egyik epizódja sem hatott AAA-s játékként, de az arra fogékony közösség szinte az összes epizódra szeretettel gondol vissza, és az évek alatt egy kifejezetten lojális tábor épült a játékok köré.
A sajtó kritikái egyébként általában a rendkívül repetitív játékmenet miatt szoktak negatívba fordulni, de persze kár lenne tagadni, hogy néha csak agyatlanul akarok lövöldözni hatalmas gusztustalanságokra, hogy megmentsük a földet.
Monster Hunter
Mostanában már hatalmas szeretet és nagy felhajtás veszi körül a Monster Hunter játékokat, de nem volt ez mindig így. Mikor 2004-ben először feltűnt a sorozat, az első Monster Hunter játékot még a legtöbb tesztben nagyon durván lehúzták. A PlayStation 2-re megjelent címet a kritikusok egy nem túl fényes, 68 pontos átlaggal jutalmazták, de már ekkor is sokan éltek a gyanúperrel, miszerint nem minden szerző értette meg teljesen a játékot. A közösség viszont már akkor is hálásabb volt, és egy 8,8-as átlagos felhasználói értékeléssel hozták ezt mindenki tudtára.
Érdemes megemlíteni, hogy jelenleg már megfordulni látszik a dolog. A Monster Hunter Rise például 87 ponton áll a szakmabeliek véleménye alapján, a játékosok azonban 6,3-ra értékelték a számos bug miatt, sőt voltak, akiknek még a mentések is nehézkesen működtek a korai időszakban. Nagyot fordult a világ.
The Saboteur
A végére hagytam a személyes traumámat. Nagy rajongója voltam annak idején a Pandemic Studios játékainak, kitörő örömmel vetettem bele magam a Mercenaries kalandjaiba, elszórakoztam a Destroy All Humans mindkét eredeti részével, a Battlefrontokról nem is beszélve, így azt is nagyon szomorúan vettem tudomásul, hogy a csapat elindult egy leejtőn, amit nem szokott sokáig tolerálni az EA.
A The Saboteur fejlesztése közben az EA bejelentette, hogy leszámol a Pandemic Studios csapatával, akik a megszokott környezetben már be sem fejezhették a játékot, mindössze a fejlesztők egy kis része dolgozhatott rajta a megjelenésig. A negatív hullám rányomta a bélyegét a megjelenésre, a kritikusok általában csak középszerűnek látták a kalandot. A játékosok azonban nagyon szerették a fekete-fehér Párizs minden részét felszabadítani, miközben a helyenként sablonos, de szerethető történet is okozott szép perceket, a hangulat pedig sokak véleménye szerint különösen ott volt a szeren.
Az EA annak idején azt mondta, hogy a Pandemic név és a projektek is tovább élnek, ebből azonban nem lett semmi, így az állítólag tervben lévő The Saboteur 2 sem készülhetett el.
Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, nincs jó és rossz vélemény, maximum a tesztekben és kritikákban felépített érvrendszer lehet esetleg hibás vagy megalapozatlan. A szakmai feladata, hogy ilyen ne forduljon elő, a szerzők tollából pedig okosan felépített, kellő tárgyi tudást megvillantó, mindenki számára érthető érvek és sarokpontok mentén levezetett, és persze nem utolsó sorban olvasmányos tesztek, illetve kritikák szülessenek. Attól pedig, hogy egy adott játékról negatív kritikát olvastok, egyáltalán nem borítékolható, hogy nektek személy szerint sem fog tetszeni. Nem vagyunk egyformák, és ez pontosan így van jól.
Volt már olyan játék az életetekben, amit ti kifejezetten imádtatok, de a szakmától mégis nagyrészt alacsony pontozást, negatív értékelést kapott?
