A PS4 megjelenése hatalmas felüdülést jelentett játékosoknak és fejlesztőknek egyaránt, és a Sony már 7 évvel ezelőtt is egy innovatív ötletekkel jócskán teleszuszakolt konzolt rakott le az asztalra. Teljesítményben azonban messze elmaradtak az előző generációs gépek attól, amit a rajongók vártak, miközben hardvergyártók az egekbe tolták a PC-k teljesítményét, így nem lehetett kivárásra játszani, jönnie kellett a PlayStation 4 Prónak. Egy csapásra kényelmesebb lett minden, de leginkább csak azt éreztük, hogy "nah, így kellett volna elrajtolnia ennek a generációnak".
A PlayStation 5 megint hatalmas dolgokat ígér, amiknek egy részét szinte biztosan nem fogja tudni betartani, de amit eddig láttunk belőle, az egy kifejezetten izgalmas generáció képét vetíti elő. Erről részletesen beszámolunk a lenti cikkben, de ha nem kedvelitek a betűt, akkor videós formában is élvezhető a nagy PS5 teszt:
Hogy mekkora?!
A PlayStation dizájnja már első ránézésre is igencsak extravagáns, ebből adódóan viszont elég megosztó is lett a gamerek körében. A modern konzolok szinte eltörpülnek a fekete-fehér óriás mellett, ami 40 centis magasságával és 4,5 kilós súlyával sok vásárlónak fog komoly fejtörést okozni, mert jóval több hely kell neki, mint az előző generációs modelleknek. A furcsán kanyarított, asszimetrikus forma ellenére nemcsak állítva, hanem fektetve is tárolható, mindkét esetben egy műanyag talp tartja stabilan. Erre az egyedi megoldásra azért volt szükség, mert két ventilátor hűti a gépet, ami így nagyon csendes és hűvös tud maradni nagy terhelés mellett is.
Elől a bekapcsoló és lemezkiadó gomb mellett csak két USB portot találunk (ezek közül az egyik USB C), minden mást hátra helyeztek el, a csatlakozók száma azonban erősen megfogyatkozott. Mindössze két USB-t, egy ethernet csatlakozót, a HDMI csatlakozót, és a tápcsatlakozót tették rá, így a régi, PS4-es PlayStation Camerát például egy adapter segítségével tudjuk rákötni az új rendszerre.
Az All Digital kiadás nem kapott Blu-ray meghajtót, ennek köszönhetően jóval olcsóbb, és teljesen szimmetrikus dizájnt kapott, hardveresen viszont semmilyen más különbség nincs a normál modellhez képest.
A gyorsaságra nem lehet panasz
És akkor a hardver. A motorháztető alatt egy egyedi, 8 magos, AMD Zen 2 alapú processzor duruzsol 3,5 Ghz-es órajelen. A GPU-t szintén az AMD szállította, ez egy RDNA 2 alapú chip, amely immár ray tracing támogatással, és durván 10,3 TFLOPS teljesítménnyel rendelkezik. Memóriából 16 GB-ot kapunk, méghozzá 448 GB/s-es GDDR6-os modult, a beépített háttértár szerepét pedig egy 825 GB-os, 667 GB használható területtel rendelkező, szintén egyedi tervezésű SSD tölti be, ami a gyártó elmondása szerint 5,5 GB/s-es olvasási sávszélességgel büszkélkedhet.
Azt mindenki érzi, hogy ezek nagy számok, de mit jelentenek a gyakorlatban?
A legtöbbet emlegetett mutató a TFLOPS. A PS4 esetében ez 1,84 volt, a PS4 Pro már 4,2 körül járt, a PlayStation 5 pedig ennek közel két és félszeresére, 10,3 TFLOPS-ra képes. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem ez az egyetlen lényeges dolog, amikor teljesítményről beszélünk. Az erősebb chipnek köszönhetően nemcsak magasabb felbontáson pörögnek majd a játékaink, hanem a framerate is javulhat.
Emellett pedig végre a konzolosok is megkapják az eddig a PC-sek kiváltságának számító Ray Tracing támogatást, ami elképesztő realizmust biztosít például a víz és üvegfelületeknek, illetve a karakterek hajának is.
Az egyik legfontosabb újítást az SSD jelenti, ami sokkal gyorsabb a hagyományos merevlemezeknél. A PS4 HDD-je valahol 50-100 mb/s-et tudott, míg a PS5-be szerelt SSD a japán mérnökök szerint 5 GB/s-et. Az egyedi architektúrának köszönhetően az adatok nemcsak gyorsan hozzáférhetőek, hanem pillanatok alatt el is jutnak a CPU-ba és a GPU-ba, ami meglátszik majd a töltési időkön.
Míg a PS4 1GB adatot 20 másodperc alatt tudott betölteni, a PS5-nek 2 GB-hoz sem kell több 0,27 másodpercnél.
Ezzel megnyílik jó néhány új, izgalmas lehetőség a fejlesztők előtt, nagyobb terekre, sosem látott játékmechanikákra számíthatunk. A készülő Ratchet and Clank univerzumok közti ugrálásait például aligha lehetne SSD nélkül összehozni, nem véletlenül lesz exkluzív az Insomniac játéka.
A processzor órajele 3,5 GHz-re nőtt a PS4 1,6 GHz-éhez képest, a Jaguar architektúrát váltó Zen 2-ből sokkal több nyers erőt lehet kisajtolni. De a memória sem csak méretét tekintve nőtt meg 8 GB-ról 16-ra, a sávszél is elég nagyot ugrott, 176 GB/s-ről 448-ra.
Ez már tényleg a jövő
Az Xbox konzolok esetében a Microsoft az egységességre és a teljes kompatibilitásra törekedett, ezért sem a kontroller, sem a kezelőfelület esetében nem történt kiugró változtatás, a Sony azonban úgy gondolta, hogy ha már next-gen, akkor legyen ez az első pillanattól fogva érezhető.
A bekapcsológomb megnyomásától a felhasználóválasztó képernyőig (ahonnan csak egy lépés a főmenü) 25 másodperc alatt juthatunk el, míg egy PlayStation 4 Pro 35 másodperc alatt bootol, tehát itt nincs óriási eltérés, ellenben az alkalmazásindítás sokkal gyorsabb: a Spider-Man: Miles Morales főmenüjének betöltésére 7 másodpercet kell várni, a God of War pedig 24 másodperc után nyílik meg, de csak azért, mert nem léptethetők a logók.
Az ikonok a bal felső sarokba kerültek, de ugyanúgy lapozhatunk köztük, mint PS4-en, továbbá külön fület kaptak a multimédiás alkalmazások is, és külön ikont a PlayStation Plus-hoz kötődő tartalmak. A beállításokat, a profilunkat, és egy villámgyors keresőt jobb fent találjuk, minden egyéb pedig a kontroller PlayStation gombjának megnyomásával hívható elő.
Kell egy kis idő, míg megszokjuk, és mindenre rálelünk, de könnyen tanulható, egyébként pedig kikapcsolhatjuk azokat az ikonokat, amiket amúgy sem használunk.
A felugró menüben találjuk az alkalmazásváltót is, amivel instant kapcsolgathatunk a három legutóbb futtatott játék között, ott véve fel a fonalat, ahol korábban félbeszakítottuk - egyelőre nem pont úgy, mint Xboxokon, de mivel villámgyorsan betölt minden, a menüben lépkedéssel sem veszítünk sokat. Minden sima, az animációk tiszták, gördülékenyek, egyetlen pillanatra sincs akadozás.
A legkényelmesebb kontroller?
A DualSense kontroller mind dizájnját, mind funkcióit tekintve sokat fejlődött, és már USB-C-n keresztül tölthető, az akksija is tovább bírja egy lökettel. Az adaptív ravaszok lehetőséget adnak, hogy jobban beleéljük magunkat a játékokba: visszarúgnak, ha egy fegyver ravaszát húzzuk, feszülnek, amikor egy íj húrját feszítjük, de képesek arra is, hogy félúton megakadjanak, és csak erősebb húzásra mozduljanak tovább.
A precíz rezgőmotoroknak köszönhetően minden egyes apró mozzanatot érezhetünk, bár erre játék közben valószínűleg kevesen fognak tudni odafigyelni, inkább az átvezetők során számít. A Touchpad és a hangszóró megmaradtak, de bekerült egy mikrofon is, hogy füles nélkül kommunikálhassunk barátainkkal.
Az irányítóeszköz fogása kényelmesebb, mint a DualShock 4-é, nagyobb mérete miatt jobban tenyérbe simul. A gombok ellenállása nagyjából a régi, az analógok is azt tudják, amit az előző generációban, illetve ugyanúgy kapunk egy tartalmak megosztására használható gombot.
Érdekes, hogy ezúttal nem színesek a szimbólumok, így hiába mondjuk azt, hogy a zöldet kell megnyomni, egy avatatlan játékos nem fogja tudni, hogy valójában a háromszögre gondoltunk. A markolat bevonata és recés kialakítása okán jobban tapad.
Egyelőre kevés játékkal tudtuk kipróbálni. A PS4-es címek mellett az előre telepített Astro's Playroomot és a Marvel's Spider-Man: Miles Moralest nézhettük meg, mindkettőről megtaláljátok részletes, írott tesztünket a linkeken. Ezek látványa egyszerűen kifogástalan, egyetlen reccenés sem volt megfigyelhető, minden textúra élesen rajzolódott ki, és az animációkkal sem volt probléma.
A Pókember játék esetében választani lehetett a látványt és effekteket előnyben részesítő 30 fps-es mód, valamint a némi cicomázást nélkülöző 60 fps-es mód között, és bizony egészen sokat jelent, ha az utóbbit aktiváljuk. A PC-seknek bizonyára nem újdonság, de jó látható, érezhető a különbség, és a látvány cserébe nem romlik annyit, hogy ne ezt ajánljuk a másikkal szemben.
Mivel még jócskán a megjelenés előtt járunk, elég korlátozottak a lehetőségeink, de a napokban még remélhetőleg megnézhetjük például a Demon's Soulst és a Sackboyt is, ezekről természetesen azonnal be fogunk számolni.
