Felejtsd el a soknapos szenvedést és a folyékony nitrogént: a modern alaplapok egykattintásos turbót ígérnek. Ingyen extra teljesítmény? - ez túl szép, hogy igaz legyen, ezért ki kellett próbálnunk. Sokan versenyszerűen űzik a tuningot, komplex, egyedi szerkezeteket gyártanak, hordószám veszik a folyékony nitrogént, rengeteg komponenst tesznek tönkre, csak hogy minél jobb teljesítményt préseljenek ki számítógépükből. A profi tuningmesterek hosszú évek tanulmányaira építkezve emelik az órajeleket, a feszültségeket, és az utolsó tranzisztorig ismerik az éppen kezelésbe vett platformot, azonban nekünk erre az alaposságra nem igazán van szükségünk, ha csupán otthoni gépünket szeretnénk egy kicsit felgyorsítani. Legalábbis a gyártók azt ígérik, hogy mindössze néhány kattintással, komolyabb hardverismeret nélkül is kicsikarhatunk extra teljesítményt PC-nkből.
Semmi sincs ingyen
Az ingyenes többletteljesítménynek mindenki örül, de a garantált siker érdekében nem árt némi előkészület. A PC szívét, vagyis a processzort szeretnénk magasabb órajelekre kapcsolni, ami nagyobb hővel és fogyasztással jár. Az automatikus tuningprofilok általában hajlamosak bőkezűen adagolni a feszültségszinteket, hogy garantáltan stabil gépet kapjunk, ezért nem árt, ha a szükségesnél erősebb, minőségi tápegységünk van. A CPU-hűtőből sem lesz elég a gyári, helyette mondjuk egy kompakt vízhűtés vagy egy nagyobb toronyhűtő ideális Ugyan a memóriatuning csupán pár százalékos összteljesítmény-növekedést eredményez, mégis érdemes meglépni. Legegyszerűbb módja a gyártó által előre rögzített XMP-profil aktiválása, amely nagyobb órajeleket, szorosabb időzítést és magasabb feszültségszintet állít be.
Amennyiben mindez adott, már csak némi kísérletezésre van szükség. Ahogy a tesztből is látható, minden cég kínál a BIOS-ban és Windows alatt is tuningopciókat, amelyek eltérő eredményeket hoznak. Néha a BIOS-os túlpörgetéssel érhetjük el stabilan a legjobb teljesítményt, máskor a gyártói windowsos program hozza ki gépünkből a maximumot. Megéri kísérletezni (de persze csak teljes adatmentést követően), szerencsés esetben 15-40 százalékos gyorsulást is elérhetünk. Habár a gyárilag támogatott tuning biztonságosnak tekinthető, mégis fontos tudni, hogy az esetleges adatvesztésért, instabilitásért és hardverhibákért sem a GameStar, sem a gyártók nem vállalnak felelősséget.
ASRock Fatal1ty Z270 Gaming K6
Rengeteg manuális BIOS-beállítást zsúfoltak tesztünk legolcsóbb alaplapjába, éppen ezért kicsit kusza is a kezelőfelülete. Szerencsére egyszerű nézetet is választhatunk, ám ezen túlságosan leegyszerűsítettek mindent, olyannyira, hogy a harmatgyenge EZ OC-t aktiválva csak annyit látunk, hogy "Tubo" (Turbo helyett). De ez még ne szegje kedvünket, mert a részletes beállításoknál többféle OC-profil közül választhatunk. Habár olyan sokféle opciót nem kínál fel az alaplap, mint például a Gigabyte, cserébe előre rögzített, az aktuálisan használt CPU-hoz illeszkedő profilokkal tuningolhatjuk az integrált GPU-t is - persze ettől még nem lesz GeForce-verő az Intel HD Graphics.
A BIOS-ban nincs automatikus tuning, ehhez Windows alatt az F-Stream programot kell feltelepítenünk, amely nem kimondottan szép. Az automatikus tuning mellé nem társíthatjuk az "agresszív" jelzőt - mindössze 4,54 GHz-ig jutott a Core i7-6700K-val. Mi ezzel természetesen nem elégedtünk meg, inkább aktiváltuk a profilokat (ezek Windows és BIOS alatt is elérhetők), miáltal vígan elindult a gép 4,8 GHz-en. Ez meglepően jó eredmény, a többi alaplappal nem jutottunk ilyen messzire.
A stabilitás azonban sajnos nem volt tökéletes, ezért vissza kellett lépnünk egyet, így maradt a 4,7 GHz-es profil, amelyhez 1,35 voltot fixált az alaplap, illetve aktiválta a DDR4-modulok XMP-beállításait, és 100 MHz-cel megdobta az integrált GPU órajelét is. Ez a tuning már akár manuális túlpörgetésnek sem rossz; a teljesítmény érezhetően növekedett, de ezzel együtt az amúgy is magas fogyasztás is megugrott.
Asus TUF Z270 Mark I
A The Ultimate Force család Z270-es csúcsmodelljének tervezésekor a mérnökök elsődleges szempontja a stabilitás, a strapabíróság és a legjobb hűtés volt. A minőségi komponensekre épített lap leírása kifejezetten bátorítja a tuningra a felhasználókat, amelyhez jó néhány segédeszközt is nyújt. A Thermal Armor hátránya, hogy nem kínál túl sok kapcsolót, sőt még POST-kijelzőt sem, de azért a helyzetjelző LED-eknek és ki-be kapcsolónak szorítottak egy kis helyet.
A BIOS egyszerűsített kezelőfelületén kezdtük a tuningot: egyetlen mozdulattal kapcsoltuk be a nagyobb teljesítményt, ám ez igencsak konzervatív volt. Következett az EZ Tuning Wizard, amely néhány lépésben meggyőződik a PC-használat módjáról, hűtőnk kialakításáról és még néhány egyéb befolyásoló tényezőről, majd az újraindítás után azonnal beállítja a tuningot. Esetünkben 4,53 GHz-re gyorsult a Core i7-6700K, amihez nem csupán a szorzókat, de az alapórajelet is megemelte a rutin, emellett a memóriát sem hagyta érintetlenül: agresszív XMP-profilra váltott. A stabilitással sem akadt gond, és összességében teljesítménynövekedés is mérhető volt, viszont a fogyasztás emelkedett.
A Thermal Radar 2+ szoftver jól néz ki, és könnyen kezelhető. Az itt elérhető Fast Tuning viszont csalódást okozott 4,3 GHz-es beállításával.
Gigabyte Aorus Z270X-Gaming 7
Sokat vártunk februári Intel Z270-es alaplaptesztünk győztesétől, de az EZ OC beállításnál csupán 4,4 GHz-et kaptunk. Haladómódban az eltárolt CPU-upgrade-profilok közül számos beállítást kipróbáltunk, végül a Core i7-6700K 4,6 GHz-es profilja vált be, ezt a teljesítményt stabilan hozta az Aorus Z270X-Gaming 7.
Windows alatt az EasyTune szoftverrel kóstolhatunk bele a tuningolásba. Az automatikus tuning stressztesztet is végzett, azonban csupán 4,5 GHz-es eredményt értünk el vele. Ugyanitt, egyetlen füllel arrébb már manuális beállítások fogadtak, amelyek egészen aprólékos túlpörgetésre is alkalmasak.
A BIOS-os profillal végül 4,6 GHz-re pörgetett rendszer 0,15 voltos feszültségemelkedés mellett 22 wattal fogyasztott többet, ami még így sem vészes, a többi lap ennél jobban leterhelte a tápegységet - habár ezért cserébe kissé szerény, mindössze 3,4 százalékos gyorsulást kaptunk. A Gigabyte szép munkát végzett: több tuningopciót is kipróbálhattunk, a kezelőfelületek barátságosak, de az automatikus rutinok igen szerények, és még iGP- vagy RAM-tuning sincs egyik megoldásban sem. Bár a gyorsulás százalékosan elenyésző, a lap alapteljesítménye a legjobb a mezőnyben.
MSI Z270 Gaming M7
Tesztünk negyedik versenyzőjének jobb alsó sarkában egy speciális gomb található, amelyet tekerni és nyomkodni is lehet. Ez az OC Genie tuninghoz tartozó Easy Button 3, amely azonnali tuningprofilokat aktivál. Összesen nyolcat kapunk ezekből, és szoftveresen is aktiválhatjuk őket akár BIOS-ból, akár Windows alól. Utóbbi esetben több program közül válogathatunk, de érdemes ragaszkodni a Command Centerhez, illetve azon belül a Game Boosthoz.
Tesztünk során a Core i7-6700K-nál a hatos profil vált be stabil tuningbeállításként. Ebben mérsékelt feszültségemelés mellett leheletnyivel nagyobb alapórajelet határozott meg a tuningrutin, amely a 47-es szorzóval látványos gyorsulást eredményezett a teszteken. A memória-túlpörgetést érdekesen végezte az alaplap, ugyanis nem aktiválta a kézenfekvő XMP-profilokat, ehelyett inkább egyedi beállításokat erőltetett a Corsair DDR4-modulokra.
Összességében tekintélyes, közel 10 százalékos gyorsulást mértünk az MSI lapján, de erre szüksége is volt, mivel alapbeállításokon sereghajtó teljesítményt nyújtott. A profilválasztási megoldás látványos, de nem sok hasznát vettük a gombnak, az automatikus, windowsos tuningrutin pedig csak közepes hatékonyságot mutatott. Windows alatt az is zavaró volt, hogy a különféle beállítások miatt több programot is fel kellett telepítenünk; érdemesebb BIOS-ban elvégezni a túlpörgetést.
Összegzés
Sokat fejlődött az automatikus PC-tuning, és a tesztünkben szereplő mindegyik alaplap tudott érdekes túlpörgetési trükköt mutatni. A stabilitással nem volt gondunk, és a Core i7-6700K processzor sem tudta zavarba hozni a Noctua NH-U9S processzorhűtőt.
A legszerényebb gyorsulást a Gigabyte állig felszerelt és felhasználóbarát alaplapjával értük el, ezért a lista végére kényszerült, de fontos kiemelni, hogy fogyasztása nagyon barátságos maradt, és miután alapteljesítményével kiemelkedett a mezőnyből, a szerény tuning ellenére is a leggyorsabbak között végzett. Az Asus tuningrutinja biztonsági játékos, és indokolatlanul magas feszültségszintet állított be. Fizikai tuninggombja nincs, de ez ne zavarjon senkit, a windowsos szoftver nagyon jó, amelynél már csak a BIOS tuningvarázslója érdemel több dicséretet (egyedülállóan barátságos).
Az ASRock olcsónak számító alaplapja igazi fapados tuningélményt kínál vetélytársaihoz képest. Ne is húzzuk az időt az automatikus tuninggal, illetve a puritán windowsos szoftverrel, irány a BIOS és a profilok, ahol jól eltalált gyári beállítások várnak. Ennek köszönhetően sikerült - a tesztben egyedüliként - tuningolt iGPU-t is látnunk, de túlpörgetéskor figyelni kell a tápegységre is: az összetett tuninggal kézen fogva érkezett a legnagyobb fogyasztás.
Látványos szoftverek, hardveres tuninggomb és sok más extra várja az MSI Z270 Gaming M7 boldog tulajdonosait. A BIOS egyszerű kezelőfelületén érdemes rögtön a gyári tuningra kattintani, és megtalálni az ideális profilt - látványos eredményt érhetünk el vele. Tesztünk során ennél a terméknél értük el a legmagasabb CPU-órajelet bármiféle manuális beavatkozás nélkül, ráadásul a lap kezelése is egyszerű, a gyorsulás jelentős - az pedig már részletkérdés, hogy ezt részben az amúgy gyenge alapteljesítménynek köszönhetjük.
