Nem olcsó mulatság a videojáték; az új játékok ára is borsos lehet, de a kezdő befektetés, a konzolvásárlás is elég nagy tétel. Amikor ezt írom, az ország egyik legnagyobb áruházláncában százezer forintért lehet kapni a legolcsóbb Xbox One-t, egy PlayStation 4 alapgép 108 ezer forint, de egy Switchet is nehezen lehet megúszni hat számjegy alatt. Kisebb boltokban talán valamivel olcsóbb egyik-másik modell, de nem sokkal, így érthető, ha az egyszeri gamer égnek nyújtott kézzel feljajdul: hát kinek van erre ennyi pénze? Pedig ezek egyáltalán nem nagy összegek, ha megfelelő játéktörténelmi távlatokba helyezzük őket, és előveszünk egy inflációkalkulátort.
Ó, ió, ció
Oké, lehet, hogy ezt a szót egy kicsit magyarázni kell a fiatalabb olvasóknak. Az infláció a pénz elértéktelenedését jelenti, az árszínvonal emelkedését, a pénz vásárlóerejének romlását. Inflációról akkor beszélhetünk, ha ez a jelenség általános: tehát ha csak a gombóc fagyi ára emelkedik, az még nem infláció, de ha az élelmiszerek többsége drágul, akkor már jó eséllyel inflációról beszélünk. Az infláció természetes jelenség a gazdaságban, és mindenféle erre szakosodott szervezetek mérik többféle mérőszám alapján. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal szokta közölni, alapja pedig többnyire a fogyasztóiár-index (angol neve - Consumer Price Index - után rövidítve CPI), amit az előző év megfelelő időszakaival összehasonlítva állapítanak meg, azt figyelve, hogy az adott időszak alatt mekkora volt a drágulás.
Persze a drágulást egy idő után a bérek növekedésének is követnie kell, így fordulhat elő az a helyzet, hogy 100 forint ma kevesebbet ér (kevesebb fagyit vagy bármi mást tudunk rajta venni), mint tíz, húsz vagy akár csak pár éve.
Könnyű belátni, hogy ha kellően hosszú időszakon vizsgáljuk ezt az inflációt, akkor már elég nagy különbségek tudnak jelentkezni. Az inflációkalkulátor programok ezeket mutatják meg, a neten ma már gyorsan és a laikus számára is könnyen érthetően. Ezt kihasználva megnéztük, hogy a legfontosabb konzolok egykori ára mennyit érne ma, 2019-ben. A számoláshoz a calculator.net programját használtuk, ami CPI alapján dolgozik, amerikai adatokkal. Az egyes gépeknél is az amerikai premier bevezető árát vettük figyelembe - az egyetlen kivétel a ZX Spectrum, amely brit piacon jelent meg először, ott a korabeli árfolyammal átszámoltuk dollárra az árat. Illetve a Spectrum, valamint az Amiga és a Commodore 64 más szempontból is kakukktojás: ezek otthoni számítógépek, míg a többi gép konzol - de mivel ez a három gép Magyarországon igen népszerű volt, és többnyire játékra használták őket, úgy éreztük, itt a helyük. Ja, és az amerikai piacon jellemző "99 dollár 99 cent" végű árakat mindenhol felkerekítettük egész számra, hogy egyszerűbb legyen a kalkuláció (meg hát nincs élő ember, aki 299,99 dollárra nem azt mondaná, hogy háromszáz).
Mennyi az annyi?
Számolgatásunk eredménye a cikkben látható táblázat lett, amit át lehet böngészgetni, és érdekes tanulságokat levonni belőle. A pénz vásárlóértékét tekintve a Switch például a valaha piacra dobott egyik legolcsóbb konzol, az Atari 2600 pedig 200 dolláros bevezető árával valójában elég drága volt (szerencséjére többnyire még drágább riválisokkal osztozkodott a piacon). A legelső Xboxot 300 dolláros árával drágábbnak érezhettük, mint ma egy PS4 Prót, a Gamecube viszont szuper olcsó volt mellette.
Az ár viszont nem minden, erre éppen a Gamecube jó példa, amely a generációjában nem feltétlenül ért el olyan eladásokat, amilyeneket a Nintendo szeretett volna. Egy konzol sikerességéhez hozzájárul sok piaci körülmény, a vetélytársak számától és termékeik minőségétől kezdve a játékellátottságon át egészen addig, hogy az adott cég milyen stratégiát követ. A Commodore 64 bevezető ára például horrorisztikusan magasnak tűnhet így visszanézve, de akkortájt a hobbiszámítógépek ebben az árkategóriában mozogtak. Az otthoni videojáték ugyanis kezdetben a tehetős családok luxusa volt - a legelső konzol, a Magnavox Odyssey 1972-ben ugyan csak 100 dolláros áron került a boltokba, de az inflációval számolva ennyi pénz nagyjából annyit ért akkor, mint ma 621 dollár. Visszatérve a Commodore-ra: a cég nagyon agresszív árpolitikát folytatva egy éven belül felére, 595 dollárról 300-ra csökkentette gépe árát, majd még tovább.
Így a C64 cégül a vállalat legsikeresebb gépe lett, Európa-szerte megkerülhetetlen platform, ha nyolcvanas évekbeli videojátékokról van szó.
Persze sokszor az áron múlik a bukás is. Az 1995-ös emlékezetes Sony-Sega-csatát például nagyrészt az döntötte el, hogy míg a Saturn 400 dollárba került, a Sony 300-ért árulta az első PlayStationt (és persze az is segített, hogy a Sega nem tudott sok játékot villantani a premierre). Az, hogy a NeoGeo és a 3DO egy szűkebb réteg konzolja lett, pedig bizonyára köszönhető az árcédulájának is. Egyébként a listába csak a legfontosabb konzolokat szedtük össze, léteznek egzotikusabb és kirívóbb esetek is. A Pioneer LaserActive például 1993-ban 970 dolláros áron jelent meg, azaz már az ezerdolláros lélektani küszöböt ostromolta (mai pénzen ez 1737 dollárnak felelne meg, vagyis kijönne belőle négy PS4 Pro). Az erőnyerő viszont kétségkívül az RDI Halcyon, ez az 1985-ös konzol, amely a háztartásokba akarta becsempészni azt a lézerdiszkes technológiát, ami pár évvel korábban a játéktermekben nagy sikerre vitte a Dragon's Lairt. Csakhogy a lézerdiszkmeghajtó nagyon drága volt, ezért a Halcyon kezdőára 2500 dollár lett volna, ami mai pénzben 6048 dodó, vagyis bőven másfél millió forint fölött járunk. Meg is bukott, nagyjából a megjelenése napján (állítólag pár, Halcyonokkal telepakolt kamion azért elindult a boltok felé). És persze semmi sem tud olyan drága lenni, mint Stuart Hughes brit ékszerész műve, az arannyal és gyémántberakásokkal pimpelt Wii, amit 2009-ben árult 300 ezer fontért. Mai értéken ez körülbelül 145 millió forintnak felel meg, amiért nagyjából a világ valaha készült összes konzoljából lehetne venni egy példányt, akár gyűjtői áron.
A dollárösszegek böngészésekor érdemes fejben tartani, hogy a magyar piacon sokszor drágábban lehet konzolt venni, mint az amerikain (hiszen a magyar árak alapja többnyire az EU-s, az meg hagyományosan drágább az amerikainál). Ezzel együtt fekete péntek és más konzumerünnepek környékén ki lehet fogni jó akciókat, és még ha ott is hagyunk egy kisebb vagyont a kasszánál, vigasztalhat bennünket a tudat, hogy régebben ez jobban fájt volna.
