Valószínűleg kevesen gondolták, hogy a bebukott Wii U után a Nintendo majd egy olyan konzollal áll elő, ami egy év alatt minden idők legjobban fogyó otthoni játékgépe lesz az Egyesült Államokban és Japánban, és a következő években is olyan mértékben viszik a fogyasztók, hogy egyes területeken szinte állandóvá válik a készlethiány. A 2017 tavaszán bemutatkozott Nintendo Switchből, valamint a 2019 szeptemberében debütált Switch Lite-ból összesen már több mint 89 millió példány kelt el, és egyáltalán nem látszik lassulás az eladásokban, köszönhetően annak, hogy a gyártó nagyon ügyesen adagolja a csábító exkluzívokat.
Míg a PlayStation és a Sony 4K-val, 60 fps-sel, ray tracinggel és más, hangzatos kifejezésekkel dobálózik, a Nintendo által kiadott játékok esetében a játékmenet az elsődleges, egyedi látványviláguk miatt kevésbé erőforrás-igényesek. Ugyanakkor a külsős fejlesztők alkotásai sokszor még lebutított grafika mellett is küszködnek, hogy handheld módban is játszhatóak maradjanak.
Amíg az olyan címekből, mint az Animal Crossing: New Horizons vagy a Super Mario Odyssey könnyedén elmegy több mint 20 millió példány, a Nintendo bizonyára nem érzi, hogy szükség lenne erősebb hardverre, így az október 8-án megjelenő, OLED kijelzős Switch sem azért készült, hogy lerepítse a hajunkat, de arra elég, hogy határozottan ezt ajánljuk az eddigi modellekkel szemben.
Nem egy Pro, de nem is apró
Aki tehát arra számít, hogy mostantól 4K-ban pörgetheti a Mario Kart 8 Deluxe-ot, csalódni fog: az OLED modell belseje semmit nem változott, ugyanaz az egyedi Nvidia Tegra processzor dolgozik benne, ami elődeiben is, így ugyanúgy 1080p-s felbontás a maximum, ha dokkba helyezzük, és 720p-s, ha kivesszük belőle. Ugyanakkor a belső tárhely mérete 32 GB-ról 64 GB-ra nőtt, ami nagy ajándék, és ezt bővíthetjük microSD kártyával. Az akkumulátor szintén ugyanolyan, 4310 mAh-s, és az alább taglalt változtatások ellenére nagyjából ugyanannyit bír, játéktól függően 4-5 órányi üzemidőt kínál.
A főszereplő, ahogy azt az eszköz neve is sugallja, a 7"-es OLED kijelző. A konzol teste pár milliméterrel szélesebb lett, de magassága és vastagsága nem változott; pusztán annyi történt, hogy a megjelenítő nagyobb területet foglal el, és így lényegesen kisebbé vált a káva. Ez, akár hiszitek, akár nem, óriási különbséget jelent használat közben, jobban el tudunk merülni a játékokban, és egyáltalán nem probléma, hogy a felbontás nem nőtt. Az OLED technológia emellett nagyobb kontrasztarányt, magasabb fényerőt, élénkebb színeket, sötétebb feketét és világosabb fehéret is biztosít; kültéri használat esetén ez sajnos nem jelent nagy különbséget, de ha nem tűz rá a Nap a képernyőre, csodálatos képet láthatunk. A változás elsősorban a Nintendo élénkebb színeket használó játékainál látható, egy Immortals: Fenyx Rising vagy egy FIFA esetében kevésbé érzékelhető az ugrás, sőt, talán egy fokkal zavaróbb is az idejétmúlt látvány. Szintén fokozzák az élményt a továbbfejlesztett sztereó hangszórók, amik a képernyő alatt bújnak meg diszkréten.
Mivel, mint említettem, csak a konzol szélessége módosult, továbbra is kompatibilis az összes Joy-Connal, de a mellé járó fehér kontrollerek is nagyon jól mutatnak (a színvilág egyébként remekül illeszkedik a PlayStation 5-höz, ha ez bárkit mozgat). A Nintendo apróbb ráncfelvarrásokat is eszközölt: átalakult a hátsó támasz, ami nem csak hogy teljes szélességben terül el a konzol hátulján, de több szögben is stabilan tartja a gépet; valamelyest összement a hőkivezető nyílás (ettől a gép nem melegszik jobban, nem lesz hangosabb nagy terhelés alatt sem), illetve megváltozott a burkolat textúrája, mattabb, szemcsésebb lett, ami elegánsabbá teszi a gép kinézetét, és stabilabb fogást biztosít. A jack csatlakozó és a játékkártyák nyílása a helyén maradt, ahogy az USB-C csatlakozó is (így továbbra sem tudjuk tölteni a konzolt, ha asztalra támasztjuk), a hangerőszabályzó és bekapcsoló gombok pedig frissített dizájnt kaptak.
Olyan szép, hogy kár tévére kötni
Ha tévéhez csatlakoztatjuk, az élmény pont olyan lesz, mint az alap Switch által kínált. Csinos az új dokkoló, amit egy kicsit lekerekítettek, illetve instant szívrohamot okoztak nekem azzal, hogy a hátlapja nem lehajtható, hanem lepattintható. A nálunk megfordult modell elsősorban fehér, csak a Switchnek kialakított nyílásban zongoralakk-fekete, ahol egyébként két kis távtartó gondoskodik arról, hogy a kijelző ne érjen a dokkolóhoz, ne karcolódjon. A fedlap mögött három csatlakozót találunk, egyet a töltéshez, egyet a HDMI-nek, és egyet a LAN-kábelnek (ez váltja a belső USB-t), oldalon pedig maradt a két USB-A. Ez is kompatibilis a korábbi Switchekkel, így akinek jobban bejön ez a dizájn, vagy mindenképp kábellel szeretne csatlakozni a netre, külön is beszerezheti majd.
A dobozban természetesen megtalálható még a markolat, amivel "hagyományos" kontrollert csinálhatunk a Joy-Conokból, illetve a két Joy-Con-kiegészítő, melyek kényelmesebbé teszik az SL és SR gombok megnyomását, továbbá csuklópántokat kínálnak, nehogy egy intenzívebb pillanatban beledobjuk a kontrollereket a tévébe.
Bár nem ez lett a Switch Pro, amit már nagyon várunk, kétségtelenül felülmúlja az alapgépet a Switch OLED, és ha valaki újonnan válik Switch-tulajdonossá, mindenképp ezt válassza - megéri azt a bolttól függően 10-20 ezer forintot, amivel többe kerül. Azt, hogy váltani érdemes-e, nehéz megválaszolni; miután a kezembe fogtam az OLED-es modellt, soha többé nem lesz már ugyanolyan a régebbit elővenni, úgyhogy aki nem akarja kitenni magát a csábításnak, jobban teszi, ha kerüli a találkozást.
