Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, milyen fontos, hogy vigyázzunk a szemünkre. A silány képminőségű, elavult monitorral rengeteget ártunk szemünknek, ha pedig a felbontás, a színhűség, a betekintési szög és a fogyasztás sem ideális, a munkában is hátráltathat minket a kijelző. Noha a monitorok piaca sokáig stagnált, az utóbbi egy-két évben szerencsére feléledtek a gyártók, így jelen tesztünkben már fejlett, jó minőségű modelleket mutathatunk be, méghozzá megfizethető áron. Megszabtunk ugyanis néhány olyan paramétert, amelyekhez tartaniuk kellett magukat a gyártóknak, így az elavult, rossz minőségű vagy túlárazott kijelzők eleve be sem juthattak a megmérettetésbe.
Panel és körítés
A monitor legfontosabb eleme a kijelzőpanel, amely alapvetően meghatározza a képminőséget és a készülék alapfunkcióit. Nem is olyan régen még nem nagyon volt választási lehetőségünk ezen a téren, egyeduralmat élvezett a TN-technológia. Ez egy-egy szín esetében 6 bittel dolgozik, viszonylag gyors, de sokat fogyaszt, a színtartomány korlátozott, és a betekintési szögek is rosszak. Újabb technológia az S-IPS, az SVA és a PLS, amelyek színtartománya már nagyobb, a betekintési szög pedig 178 fok. Az olcsó monitorokba ezeknek a paneleknek az alsó kategóriás verziói kerülnek, amelyek betekintési szögei ugyanolyan jók, színtartományuk egy kicsit szűkebb, ugyanakkor fogyasztásuk nagyon alacsony, és elérhető áron kaphatók.
Persze tökéletes panel nem létezik, az IPS/PLS-ek között is akadnak lassú, elavult vezérlésű párosítások, de a tesztünkben meghatározott, 80 ezer forintos felső határ már kellően magas ahhoz, hogy a gyártók olyan modellt mutassanak, amelyekkel nem kellett fájó kompromisszumokra számítanunk. A bemeneti késleltetés például nem lehet kritikusan nagy, máskülönben a mindennapos használat is kényelmetlenebb, és ma már a 4-6 ms-os válaszidő is általános. Egy 24 colos monitor fogyasztása ritkán haladhatja meg a 30 wattot, ha ennél jóval magasabb, elavult modellről van szó. Ezenkívül a megadott árkategóriában már olyan, általános felhasználáshoz és játékhoz is hasznos technológiákat is kínálnak a gyártók, mint például az adaptív képfrissítés (FreeSync), a kékfény-kibocsátást csökkentő üzemmód, a profilkezelés vagy éppen a windowsos vezérlőszoftver. A beépített USB-elosztó is hasznos kiegészítés, így eszközeinket kényelmesen csatlakoztathatjuk a monitorhoz.
Egy PC monitoron a panel mellett számtalan egyéb dolgot is érdemes ellenőrizni, amelyek egyaránt javítják a használhatóságot, és növelik kényelmünket. A talp és az oszlop néhány monitoron például megengedi a pivotba fordítást, a magasságállítást, a forgatást és a döntést. Az is fontos, hogy mennyi és milyen típusú bemenet van, hogy nagyobb képátló mellett több forráseszközt is rákapcsolhassunk, és kihasználhassuk a kép a képben (PiP és PbP) vagy a gyors bemenetváltó funkciókat. Az integrált hangszóró szintén hasznos néhány helyzetben, de nem számíthatunk jó hangminőségre.
Ideális méret, ideális pixelszám
Felhasználástól függő, hogy mekkora képátló az ideális; a képarány, a pixelszám és szubjektív tényezők is szerepet játszanak. Egyes párosítások szinte minden célra megfelelnek. Több kimutatás is igazolta, hogy a legtöbb felhasználó a 24-27 colos monitort preferálja, felbontásból pedig még mindig a full HD számít általánosnak. A 4K egyrészt jelentősen drágább, másrészt ehhez már nagyobb monitor és komolyabb PC szükséges. 24 colon az 1920×1080 pixel ideális képpontsűrűséget eredményez, nem zavaró a pixelesedés, a Windows 10 pedig nagyítás skálázás nélkül, kényelmesen használható. Aki szereti a nagyobb ikonokat és feliratokat, annak a 27 colos full HD is tetszeni fog, de ezen már szabad szemmel is jól látható a pixelesedés, és az asztalfelület sem ideális méretű, ezért ez a párosítás inkább játékhoz és multimédiához ajánlott.
Habár belépőszintről beszélünk, néhány cég már 21:9-es képarányú monitort is kínál. Ezekről a modellekről azonban fontos tudnunk, hogy nem minden esetben használható ki a szélesvásznú elrendezés. Például hiába hangzik jól a 29 colos képátló, a 16:9-es tartalmak a képernyő közepén jelennek meg, a limitált felbontás (általában 2560×1080) pedig - különösen a kevés sor miatt - még zavaróbb munka közben.
AOC I2475PXQU
Az egyik első név, amellyel az olcsó monitorok piacán találkoztunk, az AOC, amelynek termékei jó ár-érték arányukról ismertek. Az I2475PXQU jelölésű monitor, amelyet tesztünkre küldött a forgalmazó, a hatosfogat legolcsóbb darabja. Ráadásul, ha ránézünk a szolgáltatások és extrák sorára, azt láthatjuk, hogy ez a termék toronymagasan vezeti a listát. Azonban nem mindenben jeleskedik ilyen szépen az AOC olcsó versenyzője.
Dizájnja elavult és unalmas. A fekete, nagyméretű talp sok helyet foglal az asztalon, a monitor matt kávája pedig nagyon széles, igaz, ezeknek az adottságoknak köszönhetően stabil és flexibilis. Tesztünkben ez volt az egyetlen termék, amely képes a pivot-módra, valamint 165 fokban forgatható, állítható a magassága, és dönthető a panel. A kábelelvezetés is egyszerű, amire szükségünk lehet, hiszen ezen minden csatlakozót megtalálunk. A HDMI- mellett DisplayPort-, DVI- és D-Sub-bemeneteket is használhatunk, és kapunk USB 3.0/2.0-elosztót is. Egy 2×2 wattos hangszórót is rejt a retró készülékház, sőt integrálták a tápegységet, így nem kell külső téglával számolnunk az asztal alatt.
A dizájnon és a lassú, kényelmetlen OSD-n kívül azonban más hiányossága is van, méghozzá a gyenge képminőség, amely messze elmarad tesztünk győztesétől. A 6 bites AH-IPS-panel adott, papíron a fényerő, a kontraszt és a háttérvilágítás is általános, a valóságban azonban túl sötét a kép. Továbbá a háttérvilágítás egyenetlen, megfigyelhető az IPS-glow jelenség, és a gradiens színátmenetek is bántóan sávosodnak.
Dell S2418H
Ha az AOC monitorja a múltat, akkor a Dellé a jövőt idézi: a prémium XPS notebook-szériából ismerős Infinity Edge technológia köszön vissza az S2418H kijelzőben. Ez kávamentes külsőt jelent, vagyis inkább rejtett káváról beszélhetünk, de ez is kellemesen vékony. A talp szintén elegáns, fémből készült, de vékonysága ellenére stabilan tartja a kijelzőt. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az egyedi hangfal DIN-csatlakozóval, amely a Waves Maxx Audio technológiát támogatja, és kétszer 6 wattos. A többi monitorba integrált hangfal minőségéből kiindulva nem vártunk túl sokat ettől a megoldástól, de kellemesen csalódtunk: a felhasználó felé irányított hangszórók tisztán szólnak, és bár a hangerő nem a legnagyobb, ez talán nem is olyan nagy baj.
A tesztelt termékek közül egyedül a Dell S2418H monitoron van HDMI 2.0-bemenet, mégpedig azért, mert a gyártó a 6 bites, AH-IPS-panelhez a legmodernebb vezérlést párosította, és HDR10-kompatibilitásról is gondoskodott. Mivel azonban ez is belépőszintű monitor, senki se számítson mellbevágó HDR-élményre, de tény, hogy a képminőség nem rossz. IPS-glow nem igazán jelentkezik, a háttérvilágítás homogén, csupán a színátmenetek sávosak egy kicsit. A modern vezérlésnek hála 75 Hz-es frissítésre válthatunk natív FHD felbontásban, sőt FreeSyncet is aktiválhatunk - feltéve, hogy megfelelő AMD Radeon VGA dolgozik gépünkben.
Az elegáns, de kissé magasan árazott S2418H fogyasztása valamivel magasabb az átlagosnál, azonban még így sem vészesen nagy, és a menüvezérlő gombok közül kettőt tetszőleges funkcióra programozhatunk az OSD-ben, ami ötletes és kényelmes megoldás.
HP T3M78AA
Öröm, ha olyan szépség van az asztalunkon, mint a HP T3M78AA monitora. A modern, kávamentes kialakítás nagyon jól mutat, az alumíniumtalp is szép, és a monitor vastagságára sem lehet panaszunk. A matt felületű kijelző egy AH-IPS-es, vagyis színenként 6 biten dolgozó panelt rejt, és csupán az alsó élen vastagabb egy kicsit a káva. A megkapó kinézete ellenére barátságosan árazott monitor hátulján már látszik, hogy az alapszolgáltatásokon és a dizájnon felül túl másra nem számíthatunk. A full HD-panel válaszideje valamivel lassabb az átlagosnál, de nem is játékra ajánlja a gyártó ezt a modellt, így például FreeSync-támogatást sem kapunk. A táblázatra pillantva az is jól látszik, hogy rejtett extrákat sem érdemes keresni: a HDMI melletti D-Sub csak kompatibilitási okokból maradt meg, nincs beépített hangszóró, a talp és a nyak fix, csupán döntést engednek, hiányzik az USB-hub, a PiP/PbP (kép a képben, kép a kép mellett)-technológia, és a frissítés is 60 Hz-ben limitált. Az OS-menüt a monitor alsó felén elrejtett gombokkal irányíthatjuk. A navigálás kissé kényelmetlen, és nem túl gyors, de a fontos beállításokat nem nehéz megtalálni. Mindez sok felhasználó számára elegendő tudás, de a képminőség nem a legjobb. A WLED háttérvilágítás az alsó részen jól látható, és ezért nagyon zavaró, a színátmenetek pedig bántóan sávosodnak, így grafikai munkára még hobbiszinten sem ajánlható az egyébként dizájnos T3M78AA monitor. Azt azért nem mondanánk, hogy teljesen rossz a képminőség; a színek szépek, és a panel kontrasztja is megfelelő.
Akinek fontos, hogy - akár hátulról is - jól nézzen ki a monitor az asztalán, de nem szeretne túl sokat költeni rá, nem fog csalódni a HP T3M78AA-ban. Annak azonban, aki az átlagosnál jobb képminőséget és szolgáltatásokat is szeretne, érdemes tovább nézelődnie.
Lenovo L24i-10
Az alsó káván hatalmas betűkkel olvasható a Lenovo felirat, ezt a szokatlanul széles takarólemezt leszámítva azonban kávamentes az L24i-10, vagyis külsőre elegáns és modern. A fémtalp dizájnjával is meg voltunk elégedve, vékony és kecses, de persze nem tartja olyan stabilan a monitort, mint egy vastag, nagyméretű talp- és nyakmegoldás. A matt felület körüli rejtett káva sem túl vastag, így az IPS-panellel tényleg szép összhatást nyújt. A hátlap minimalista, sem VESA-furatokat, sem extra csatlakozókat nem tartalmaz, csupán HDMI-bemenetet. A tápegység ezúttal is külső, azonban ötletes megoldás, hogy ez pontosan ugyanolyan, mint a legtöbb Thinkpaden (négyszögletes), vagyis ha szükséges, notebookunkat is tölthetjük a monitor tápegységéről.
A modern külső dizájnért cserébe a talp és a nyak flexibilitását fel kellett áldozni, így csupán dönteni tudjuk a monitort, nem lehet sem forgatni, sem pivot-módba állítani. Bekapcsolás után egy végtelenül egyszerű, éppen ezért könnyen kezelhető menü fogad. A Novo Vision izgalmasan hangzik, mintha valamiféle extra technológia lenne, de ez csupán a profilváltó menüpont ötletes elnevezése, semmi több. Sem FreeSync, sem 75 Hz-es frissítés, de még 1 ms-os PWM-es válaszidő-gyorsítás sincs. Szerencsére a kékfény-kibocsátás csökkenthető, ezáltal kímélhetjük szemünket munka közben.
A Lenovo L24i-10 ára és képminősége is belépőszintű. A színek szépek, de a fényerő nem a legmagasabb, viszont a széleknél kivilágosodik a panel, és foltossá válnak a sötét képek. Az IPS-glow jelenség is megfigyelhető, ráadásul a színátmenetek zavaróan sávosodnak.
LG 27MP59G-P
A hat belépőszintű monitorból, amelyet teszteltünk, öt 24 colos volt, az egyetlen 27 colos monitor az LG gyártmánya. Ez is full HD felbontású, de amíg 24 colon az 1920×1080 pixel jól mutat, addig 27 inchen már sokan pixelesnek, darabosnak látják. Ugyanakkor előny is származik abból, hogy nagyobb a monitor, például a Windowsban nem kell felnagyítani az elemeket, az is mindent jól láthat a kijelzőn, akinek rossz a szeme, ha pedig játszani szeretnénk, nem kell erős videokártya ahhoz, hogy elérjük a 60 feletti fps-sebességet.
Az LG nem is titkolja, hogy gondolt a gamerekre, ez már abból is látszik, hogy a talapzat piros és fekete. A dizájn egyébként egyszerű: a fényes káva nem túl vastag, hátul pedig csak a legfontosabb csatlakozók találhatók, látványelem vagy díszítés nem. Az egyetlen hiba, hogy a monitor sajnos ingatag.
Az LG 27MP59G-P képminősége viszont feltűnően jó. Igaz, már jól ismert AH-IPS-panel dolgozik benne, de mivel ennek is az LG a gyártója, megfelelő vezérlést készített hozzá. Ennek köszönhetően nem sávozódnak a színátmenetek, a fényerő és a kontraszt kiváló, a háttérvilágítás csak a széleken látszik kissé, és az IPS-glow sem szembetűnő. A full HD felbontás mellé 75 Hz-es frissítést kapunk FreeSync-támogatással és DP-bemenettel, továbbá elérhető az 1 ms-os, PWM-es válaszidő is. A normál, villogásmentes válaszidő szintén kellően alacsony, akár játékhoz is, sőt az input lag is minimális. Azonban nagyon nem tetszett, hogy a panelen belül is látható egy, nagyjából 4-5 mm-es káva; ez lerontja az élményt. A nagyobb méret ellenére az LG 27MP59G-P fogyasztása nem volt magasabb, mint az előző monitoroké, ára azonban meghaladja azokét.
Samsung C24F390
A két legnagyobb panelgyártó szeret saját utakon járni és kicsit kitűnni a mezőnyből, ami tökéletesen látszik a tesztelt termékek mezőnyében is. Míg az LG nagyobb képátlót, a Samsung 1,8 méteres sugárban ívelt kijelzőt választott (1800R), de a C24F390-ben nem csak ennyi meglepetés van. A tévék kategóriájában feláras prémiumként próbálták bevezetni az ívelt felületet, amibe bele is buktak. A monitorokon nem is próbálkoztak hasonlóval, ezt mutatja C24F390 alacsony ára is. A Samsung a dizájnon spórolt, illetve a készülékházban felhasznált anyagok minőségén, ami nem túl örvendetes tény. A káva viszonylag vastag és fényes, a talp szintén fényes műanyagból készült, vonzza a port, és meglátszik rajta az ujjlenyomat, ráadásul a dönthetőségen kívül mást nem kapunk, sem forgatást, sem pivotot. A HDMI-bemenetet leszámítva egyéb hangzatos szolgáltatásról nem tudunk beszámolni, bár a VESA-furatok hasznosak lehetnek.
A Samsung szerencséjére azonban a képminőség az, ami igazán számít egy monitornál. Azt hihetnénk, a Samsung a sok IPS-es készülékkel szemben ezúttal saját technológiáját, a PLS-t küldi harcba, ám ez nem így történt: a 24 colos, matt bevonatú panel SVA típusú. Ez színenként 8 bitet használ, full HD felbontás mellett 72 Hz-es frissítésre képes, a GTG válaszidő (Grey-to-Grey) mindössze 4 ms, a kontraszt pedig a szokásos 1000:1-hez képest 3000:1. A képminőség egészen jó, a fényerő ugyan nem túl nagy, de a kontraszt kiváló, a színek nem fakók, IPS-glow egyáltalán nincs, és a háttérvilágítás is homogén. A fejlett vezérlésnek hála még FreeSyncet is kapunk, aktiválhatjuk a kékfény-csökkentő üzemmódot, és PWM-villogástól sem kell tartanunk. Akit nem zavar, vagy akinek tetszik a fapados külső, de jó képminőséget szeretne olcsón, jól jár ezzel a monitorral.
Így értékeltünk
Az elmúlt néhány évben rengeteget fejlődtek a megfizethető árú monitorok, de azért még belefuthatunk néhány kevésbé jó minőségű termékbe. Ezekből nem a prémium funkciók (például 120 Hz-es frissítés, nagy felbontás, G-Sync) hiányoznak, hanem előfordul, hogy beég az IPS-glow, nem egyenletes a háttérvilágítás, esetleg az átlagosnál lassabb a válaszidő. Ezek a tényezők mind rontják a képminőséget. Az is zavaró lehet, ha túl alacsony a fényerő, hiányoznak fontos bemeneti csatlakozások, vagy limitált a talp és az oszlop mozgathatósága. Utóbbi esetben ritkábban van szükség a pivotra, de a magasságállítás hasznos, és a dönthetőség mellett a forgathatóság is jól jöhet. A teszt során a külsőt is pontoztuk; a rejtett kávát, a kecses, de stabil talpat és az okos kábelelvezetést vettük figyelembe. Az extrák között a FreeSync és a kékfény-kibocsátás csökkentése igazán hasznos, de plusz pontot értek az olyan kiegészítések is, mint az USB-hub, a beépített hangszóró, a szoftver, a kényelmes, joystickkel vezérelhető beállítómenü (OSD) vagy a monitorhoz csomagolt extra HDMI- és/vagy DisplayPort-kábelek.
Összegzés
A hat tesztelt készülék bizonyítja, hogy manapság már nem kell százezreket fizetnünk egy jó monitorért. Az ötven-hetven ezer forintos árkategóriában egyeduralkodóvá vált az IPS-technológia, a full HD felbontás és a 24-27 colos méret, ami ideális otthoni és irodai használatra egyaránt. Ugyanakkor hiába közel azonos a panel, a képminőségben nagy eltérések lehetnek.
A Lenovo, a HP és a Dell monitorok szépek és modernek kívülről, képminőségükben azonban lehet találni kisebb-nagyobb hibákat. Az AOC retró dizájnja mellbe vágott minket, főleg a kávamentes vetélytársak fényében, cserébe viszont ez a teszt legolcsóbb monitora, amely minden fellelhető extra szolgáltatást és kiegészítőt tartalmaz, ahogy az összes kábel is jár hozzá a dobozban. Miután képminősége csak közepes, nem tudjuk ajánlani ezt a monitort, de a GameStar megítélt neki egy felszereltségért járó különdíjat.
A trónért - nem túl meglepő módon - a két nagy panelgyártó termékei vívták meg a harcot. Mindkét monitor jó választás a maga nemében, de a húszezer forintos árkülönbség miatt nehéz az összehasonlítás. Az LG drágább, de kinézete modernebb, 75 Hz-es és 27 colos, fogyasztása alacsony, és a FreeSync mellett DisplayPort-bemenetet, valamint több bemenetes PiP/PbP-megjelenítést is támogat. A Samsung maradt a 24 colnál, de meglepő módon SVA-panelt alkalmazott, amit meg is hajlított. A kijelző képminősége ebben a szegmensben kimagaslóan jónak számít, kapunk FreeSyncet és néhány hasznos szolgáltatást, de extrákat nem, és a dizájn sem túl szép. Nem is kérdéses, hogy mindkét monitor megérdemel egy-egy díjat, így mi ezúttal a Tesztgyőztes címet az LG 27MP59G-nek adtuk, megvásárlásra pedig a 20 ezer forinttal olcsóbb Samsung C24F390-t ajánljuk.
