Milyen manapság egy igazi gamer egér? Egyrészt persze gyors és pontos, de valahogy emellett az évek során kialakult egy olyan divat is, hogy a játékosoknak kínált rágcsálók szinte mindegyike eltúlzott méreteket, futurisztikus dizájnt kap. Lassan olyan ez, mint amikor egy embernél fontosabb a ruhája és a maszkja annál, mint aki alattuk van.
Az Endgame Gear e-sportolóknak és hardcore játékosoknak készített egere pont fordítva áll hozzá a kérdéshez, elsőre mi is csak néztünk, hogy tényleg ez az átlagos külsejű kis szürkeség akar nagyot mondani nekünk gamer témában? Aztán kipróbáltuk, és rájöttünk, hogy sokkal jobb ez így, mint fordítva, amikor egy hipermodern külcsínnel megáldott egérről derül ki, hogy alig jobb egy darab drótos szappannál.
Milyen volt szürkesége...
A gamescomon már a kezünkbe fogtuk a perifériát, és váltottunk pár szót a tervezésben részt vevő német CS:GO-s legendával, Jonas "Johnny R." Bollackkal, aki a ma is aktív mousesports egyik alapítója (bár ő maga már több mint 10 éve felhagyott a versenyzéssel). Elmondta, hogy nem akarták túlbonyolítani az eszközt, abszolút arra mentek rá, hogy kényelmes legyen vele játszani, és teljes mértékben a játékosokon múljon a teljesítmény. Az XM1 tervezésénél odafigyeltek arra, hogy könnyű legyen, illetve azért, hogy a lehető leggyorsabban lehessen vele kattintani, egyedi analóg kapcsolókat tettek a gombok alá, melyek kevesebb mint 1 milliszekundumos válaszidőt garantálnak.
Amikor kibontottuk az XM1-et, még valóban nem ért nagy meglepetés. Elsőre ugyanis azt a "szappanformát" kapjuk, amit a legtöbb átlagos egérnél megszokhatunk. Viszont már használat előtt feltűnik azért, hogy a visszafogott külső alapján nem szabad túl hamar ítélni.
A borítás felszíne ugyanis annak ellenére, hogy hagyományos alapokra építkezik, kifejezetten jól simul tenyérbe (igaz, csak jobbkezeseknek kedvez), az oldalsó, kissé bemélyedő ív kényelmes a hüvelykujjnak is, ráadásul a felületkezelés is sokkal előremutatóbb, mint egy csomó versenytárs sima, fényes (és egy idő után izzasztó) olcsó műanyagja.
A borítás legfontosabb eleme viszont a négy ultra-csúszós tappancs: a PTDE (politetrafluoretilén) anyagnév még talán nem sok mindenkinek árulkodik bármiről, de ha azt mondjuk, hogy teflon, akkor azért már csilingelhet valami: igen, az űrkutatásból indult, majd a háztartásokat is meghódító anyag is egy PTFE variáns. Ez a négy tappancs épp ezért úgy siklik bármilyen felületen, mintha a legsimább jégen korcsolyáznánk, szóval egyrészt itt egy pillanatig sem tapasztaltunk semmiféle akadást a még régebbi, kikopott egérpadokon sem, másrészt még a legvájtfülűbbek sem hallottak semmilyen zavaró súrlódó zajt.
Ja, és előre szögezzük le, az XM1 vezetékes egér, de mivel gamer-célcsoportra céloz, ezen nem sokan fognak fennakadni, az 1,8 méteres "drót" végén USB 2.0 csatlakozó csücsül. A 70 grammos tömeg egyébként érdekes, egyesek pont a nehezebb, érzetre is robosztusabb modelleket kedvelik, nekem viszont kifejezetten jól esett, hogy nem egy fatönköt kell rángatni. A felső gombokat és görgőt kiegészítő két hüvelykujj-gomb elhelyezése is teljesen rendben van, szépen kézre állnak, ha valamilyen extra funkciót ezekre irányítok át.
Már szinte a gondolatra reagál
Na jó, arra azért még nem, bár persze szívesen megnéznénk egy agyhullámmal vezérelt játékvezérlőt, de az ilyesmire még várnunk kell egy kicsit. Az ARM STM32 alapú mikrokontroller-chip, a Pixart PMW3389 High-End optikai szenzor és a mechanikus OMRON 50M kapcsolók valóban tökéletes összhangban működnek, bár nem kezdtük stopperrel méregetni az eredményt (furcsa is lett volna, ha találunk ilyen gyors reagálású és ujjú kollégát).
A kattintások és apró mozdulatok nyomán azonnal látható volt a visszacsatolás a játékokban, ráadásul az élményt finomhangolhatjuk a 250, 500 és 1000 Hz-re állítható mintavételezési frekvencia megválasztásával is. Ezt egyébként a kulturált szinten maradó aktív LED is jelzi azzal, hogy csak a bal vagy jobb oldal, illetve mindkettő ég. Az egér érzékenysége természetesen szintén állítható 50 és 16 000 CPI között.
Jól hangzik a sajtóanyagban említett maximális 50G-s gyorsulás, amit szintén nem tudtunk érthető okokból precízen lemérni, de az tény, hogy a legapróbb rezzenéstől a legintenzívebb suhintásig mindent a megfelelő érzékenységgel továbbít az XM1, nincs az a "beragadós" érzés, mint az átlagosabb modelleken, amikor nem számít, milyen svunggal taszajtjuk meg az egérpadon, a kijelzőn szinte ugyanazzal a sebességgel történik minden.
Végül egy érdekesség, ami szintén szerethetővé teszi az Endgame Gear XM1-et: nálam gyakran előfordul, főleg valamilyen akciódúsabb játék közben, hogy a nagy hadakozásban elemelkedik az egér talpa az egérpadról, ez pedig a lehető legfurább dolgokat produkálja a teljes megállástól odáig, hogy a karakterem elkezd epilepsziába oltott dzsiggeléssel bénázni a pályán. Az XM1-et viszont akár 2 milliméterig is elemelhetjük úgy, hogy "megtartja" az érzékelést, mintha csak a padon csúszna továbbra is. Apró, de hasznos adalék, hála érte.
Összességében jóféle meglepetés az Endgame Gear XM1, és bár nem én vagyok a világ legjobb e-sport játékosa (sőt, még a legközepesebb sem), de maximálisan érzem a lehetőséget ebben a szegmensben. Egy biztos: mostantól az egérre senki se foghatja a CS:GO-ban és COD-ban elmulasztott headshotokat.
