Alapvetően nem sokat változtak a jelenlegi generációs kontrollerek az előzőekhez képest. Igaz, hogy mind a DualShock 4, mind az Xbox One kontrollere ergonomikusabb, kényelmesebb lett, de majdnem ugyanannyi gomb van rajtuk (a DS4-en egy Share gombbal több, a Select lényegében a többnyire kihasználatlan érintőpad alá került), amik szinte ugyanott helyezkednek el. Néhány játékban érezhető, hogy a fejlesztők hasznát vették volna még többnek, de nem jöhetett olyan, feljavított kontroller, amin az alapváltozaton nem szereplő, külön funkcióra kitalált gombok vannak, hiszen az azokkal elérhető parancsokat a sima kontrollert használók nem tudták volna aktiválni.
Az Xbox Elite kontrollere azon túl, hogy elképesztő mértékben testreszabható és nagyon kényelmes, négy programozható gombot kínál, melyekkel előnyhöz juthatunk a kompetitív játékokban, hiszen beállíthatjuk, hogy az ABXY gombok parancsait aktiválják, így nem kell a jobb analógról levenni az ujjunkat, a kontrollerre ráfonódó középső és gyűrűsujjainkkal elérhetjük az alsó kapcsolókat. Hasonló célt lát el a PS4-es Back Button Attachment is, azonban ezzel csak két gombot kapunk - bár ez a játékok többségében épp elég.
Ujjad tartsd a ravaszon!
A kütyüt a DualShock 4-en található jack csatlakozóba kell pattintani, ami önmagában egy 2-3 perces móka, mert nem megy bele egyszerűen. Ha megtaláltuk azt a szöget, aminél minden komponens kényelmesen érzi magát, némi erőkifejtéssel rátolhatjuk a kiegészítőt a kontrollerre. Nem kell félni, található rajta külön jack bemenet, így gond nélkül csatlakoztathatjuk a fülesünket is. A két hátsó gomb gyönyörűen rásimul a kontrollerre, kényelmesen elérhetjük őket, viszont megváltozik az eszköz fogása, a DualShock 4 sokkal testesebbnek hat. Pici igazgatás után végül úgy találtam kényelmesnek, hogy a középső ujjaimat pihentettem a kvázi második ravaszokon. A gombok nagyon érzékenyek, ezért sokszor nyomtam meg őket véletlenül, különösen amikor az L3-at vagy az R3-at akartam lekattintani, de elegendő gyakorlással szerintem meg lehet szokni, hogy másképp szorítsunk rá a gamepadre.
A két gomb közé került egy kijelző, ennek segítségével konfigurálhatjuk a BBA-t, nem kell menükben lépkedni vagy külső szoftvert használni, gyakorlatilag bármikor újrahangolhatjuk. Nagyon egyszerűen működik: csak nyomva tartjuk a kijelzőt egy másodpercig, és a két gomb nyomogatásával lépkedhetünk végig a listán, majd ha megvan, melyekhez szeretnénk hozzárendelni őket, a képernyő újbóli megnyomásával menthetjük a profilt. A PS, a touchpad, Share gombok, valamint az analógirányok kivételével minden játszik, tehát berakhatjuk a D-Pad gombjait, a háromszöget, a kört, a négyzetet és a keresztet, a ravaszokat (L1, L2, R1, R2), az analógok alatti gombokat (L3 és R3) vagy akár még az Optionst is, aminek én nem látom gyakorlati hasznát, de inkább legyen, mint ne legyen. Makrókat nem lehet beállítani, kizárólag egy-egy gombot választhatunk mindkét oldalhoz. Három profilt menthetünk el, így gyorsan válthatunk, ha átlépünk egy másik játékba.
Jó, jó, de mire jó?
Kipróbáltam többféle játékban, néhol az élményt fokozta, máshol a hatékonyságomat növelte. Először nagyon fura volt, már csak azért is, mert bár nehezebb nem lett, vaskosabbnak érződött a kontroller. A Call of Duty: Modern Warfare-ben először az ugrást és a csúszást (kereszt és kör) programoztam be ezekre, és ugyan már bennem van a reflex, hogy az előlapi gombok megnyomása után gyorsan visszategyem az ujjam a nézetet irányító jobb analógra, sokszor jobb volt, hogy nem pont akkor vettem le az ujjam róla, amikor céloznom kellett. Kipróbáltam úgy is, hogy a két ravaszt (L2 és R2) választom ki, ekkor úgy éreztem, mintha gyorsabban tudnék célra tartani és tüzelni, de valószínűleg elenyésző mértékben lettem fürgébb. Esetleg még a killstreakek behívásához lehet hatékonyan használni, hogy ne szakadjon meg a mozgásunk, amíg átnyúlunk a D-pad nyilaira.
A Gran Turismo Sportban a váltást irányítottam velük, mert azt gondoltam, valamelyest jól fogják szimulálni a kormányváltót, ami részben igaz is volt. Nyilván nem olyan, mintha kormánnyal vezetnék, de VR-ozás közben sem döfi át az ijesztő lány a kést a combomon, mégis úgy éreztem, mintha (KITCHEN, próbáljátok ki, ha meritek). Aki kevésbé szigorú magával, és vagy tövig nyomja a gázt/féket, vagy sehogy, berakhatja esetleg azokat a kiegészítő gombjaira, a váltást meg a ravaszokra.
A soulslike akciójátékokban például a vetődést ajánlott beállítani a BBA-ra, így nyugodtan lehet támadásra készülni. A többi meg igazából rajtatok áll; épp ez a jó benne a nagy mértékű testreszabhatóság.
Ha volna rajta még két gomb, lelkesebben tudnám ajánlani, de így sem rossz a cucc, ha kompetitív játékokban a maximumot akarjátok nyújtani. Nem való mindenkinek, nem tudom azt mondani, hogy határozottan kényelmesebb, használhatóbb lesz tőle a kontroller, de megvannak az előnyei. Ha testi adottságok miatt nem tudjátok a ravaszokat használni, akkor is javasolt egy próbát tenni vele, ebben is segíthet.
