Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik kétségbe vonják a DualSense nagyságát. A Sony tényleg generációt lépett a PlayStation 5 kontrollerével, nem extra gombokkal tette jobbá (bár a mikrofonnémító kapcsoló remek találmány), hanem a finom, gyengéd haptikus visszajelzésekkel, amik az esőzuhogástól a pocsolyán áthajtáson át a szélfúvásig mindenféle környezeti hatás, tereptípus, esemény érzetét átadják, meg az adaptív ravaszokkal, melyek válogatott módokon segítik a beleélést, érezhetjük a kötelek feszülését, az íjak húrjának ellenállását, a pedálok visszarúgását, és lehetővé teszik a fejlesztők számára, hogy két extra funkciót használjanak: egyet akkor, ha félig húzzuk meg a hátsó gombokat, egyet akkor, ha teljesen. És a legtöbb játékosnak a játékok teljes élvezetéhez ennél több nem is kell.
A hardcore, lehető legjobb teljesítményre törekvő arcok és azok, akik valamilyen testi hiányosság miatt nem tudják úgy használni a kontrollert, mint az épek, ugyanakkor hasznát veszik majd a DualSense Edge számos kisebb-nagyobb extrájának, amik néha meglepő módon fokozzák az élményt.
Hegedűtokba rejtett mesterlövész puska
Amint kinyitjuk a dobozt és eltávolítjuk a Sony által lelkesen használt, feladatát kifogástalanul teljesítő puha védőfóliát (nem tudom, mi ennek a hivatalos neve, de talán értitek, mire gondolok), egy kemény és önmagában is súlyos védőtok néz vissza ránk, ami a használati utasításon és a garancialevélen kívül minden komponenst magába foglal. Nem egy kompakt darab, viszont biztos, hogy akárhova is visszük a kontrollert (haverokhoz, versenyekre, villogni vele a kollégáknak, kicsapni a bárpultra csajozási szándékkal stb.), ebben biztonságban marad, és velünk jöhet minden, amire szükségünk lehet. A hátsó kis tépőzáras ablakocskát lenyitva hozzáférhetünk a töltő csatlakozójához és így táplálhatjuk az eszközt anélkül, hogy portól vagy macskától kellene féltenünk.
A dupla cipzárt hátrahúzva libbenthetjük fel a fedelet, melynek felső részén egy minőségi, fonott USB-A-USB-C kábel pihenget precízen összetekerve egy védőhálóban, amibe fér még mellé például pendrive is, ha kell. A kontroller használatra készen vár, ám mielőtt nekiesnénk, belevághatunk a bütykölésébe, testreszabásába.
Az az első pillanattól fogva érezhető, hogy a DualSense Edge az alapmodellhez képest vaskosabb, a súlya is nagyobb (egész pontosan 46 grammal, ami kevésnek tűnhet, de azonnal érződik). A dizájn annyiban más, hogy az iránygombok és az előlapi gombok feketék lettek, ahogy a touchpad is, amin a PlayStation jellegzetes ikonjait láthatjuk. Ezt egyben valamivel szögletesebbé alakították. A markolat fogása, textúrája ugyanolyan, a ravaszokra pedig apró pöttyök kerültek, nehogy ralizás közben izzadó mutatóujjaink lecsússzanak véletlenül. Aki így, változtatások nélkül kezdi el használni, a súlyán kívül gyakorlatilag semmilyen különbséget nem fog érezni - na de a DualSense Edge azért van, hogy piszkálgassuk.
Az agy...
Bár csábító azonnal mindent kapcsolgatni, le- és felpattintgatni, jobban jár, aki először csatlakoztatja az eszközt a PS5-höz, majd körülnéz a szoftveres beállítási lehetőségek között. A rendszer végigvezet minket az első lépéseken, elmagyarázza, mi mire jó, tulajdonképpen miért is jó nekünk, hogy félretett pénzünket erre költöttük, és nem mondjuk három teljes árú játékra. Ha végzett a prezentáció, belevághatunk az egyéni profilok létrehozásába, melyek teljes szabadságot kínálnak, átrakhatjuk szinte bármelyik gombot valamelyik másik helyére (lehet például a háromszög az L2, a D-pad balra meg az R1, ha valakinek valamiért épp így kényelmesebb), letilthatjuk a PlayStation gombot, a rögzítés gombját, az érintőpanelt is, bár ezzel érdemes óvatosan bánni, okkal vannak a kontrolleren. Persze bármi menthető.
Profilonként állíthatjuk be az analógok érzékenységét és holtjátékát is. Választhatunk különböző érzékenységi görbék között, olvashatunk javaslatokat is ezekhez: a digitálisat például akkor érdemes aktiválni, ha azt akarjuk, hogy már a legapróbb mozdítást is úgy értelmezze a rendszer, mintha ütközésig toltuk volna a gombát (például verekedős játékoknál), a stabilat ellenben akkor, ha például egy akciójátékban egyensúlyozunk, és óvatos, finom mozdulatokkal kell haladnunk. A görbék finomhangolhatók, a holtjáték (avagy hogy mi legyen az a pont, amíg még nem érzékeli a bevitelt az analóg) 30%-ig állítható. A ravaszoknál ugyancsak megadhatjuk, mekkora legyen a holtjáték, akár külön-külön is.
Az analógok alatt elhelyezkedő Fn gombok segítségével játék közben is válthatunk a profilok között, gyorsan előhívhatjuk a beállításokat, vagy ha fejhallgatóval játszunk, állíthatjuk a chat és játékhangok arányát, a fejhallgató hangerejét. Bár két funkciógomb van, mindkettő működése azonos, de így legalább megvan a szimmetria, illetve könnyen elérjük őket akár bal, akár jobb hüvelykujjal. Szoftveresen továbbá a jelzőfények fényereje is állítható, bár ezek, ahogy az alap DualSense-nél is, igen diszkrétek, a mikrofon némítógombja és az érintőpad pereme világít csupán.
...a ravaszok, és két füstölgő analóg
A kontrollert megfordítva rögtön fontos különbségeket vehetünk észre az eredetihez képest. A fent lévő kapcsolókkal három fokozatban állíthatjuk, mennyire lehessen benyomni az analógokat - lövöldözős játékokban például szuper, ha nem teszik meg a teljes utat, csak épphogy pöcögtetnünk kell az elsütő billentyű működtetéséhez.
Felfedezhetünk két lyukat is, amikbe az extra gombokat helyezhetjük, melyek nem programozhatók szabadon, már meglévő gombok viselkedését veszik át, de így is hasznosak tudnak lenni. Ha például az X az ugrás, és beállítjuk, hogy az alsó gombok egyike az X-et utánozza, anélkül ugorhatunk, hogy a jobb analógról le kellene vennünk a kezünket. A kontroller tokjában találunk egy hosszabb, laposabb gombpárost, és egy kisebbet is, azt használhatjuk, amelyik kényelmes, és akár fordítva, a gyártó szándékával ellentétesen is bepattinthatjuk őket, működnek. A két lapos a markolatra simul, és egész érzékenyek, úgyhogy meg kell szokni a meglétüket, de mint arra igen hamar rájöttem, ha fordítva rajuk be őket, alapjáraton nincsenek útban, mégis könnyen elérhetők.
Visszatérve a kontroller előlapjához, hamar kitalálhatjuk, mire jó a négy extra gomba (a hivatalos megfogalmazás szerint "karkupak"), ami a tokban hever. Ezekből kettő magasított, kettő pedig alacsonyabb, de mind a négy íves, domború, a PS3 kontrollerét idéző, nem pedig a standard homorú szélű változat, amit könnyebb megragadni. A csere egyszerű, csak le kell húznunk a cserélni kívánt darabot, és felrakni helyére az újat. Egyéne és játéka válogatja, melyik a legjobb, nekem személy szerint a magasított nagyon fura volt több mint két év DualSense-ezés után - bár precízebben mozgathatók vele az analógok, nagyobb utat kell megtennie a hüvelykujjunknak két végpont között.
Az utolsó extra a tokban egy kis "lakat", amivel a töltőkábelt a kontrollerhez rögzíthetjük, hogy még véletlenül se csússzon ki az akció hevében. A pro gamepadek egy részével ellentétben a DualSense Edge használható vezeték nélkül is egyébként, ha efelől bárkinek kétségei lettek volna, megnyugodhat. Egy üres hely maradt egy extra analógnak, amit külön vásárolhatunk meg kb. 12 ezer forintért, és jól jöhet, ha félünk, hogy valamelyik elromlik. Az analógok cseréjéhez le kell pattintanunk egy fedelet, majd kihúzni a kart; nem bonyolult, de aki pusztán azért akarna extra analógot, mert úgy gondolja, gyorsabb az egészet kicserélni, mint pusztán a karkupakot, téved.
Ettől még nem leszel profi
Az első változtatások után ne számítsatok arra, hogy minden azonnal jobb lesz: miután először felpattintottam az alsó két gombot, és elkezdtem őket használni a Call of Duty: Modern Warfare II multijában, olyan volt, mintha újra tanulnék járni. Megnyomtam a balt, és nem értettem, miért nem néz bele a karakterem a fegyver irányzékába, megnyomtam a jobbat, és valamiért egyszerűen nem lőtt. Fura volt, hogy a középső ujjaimmal nem az L2 és R2 ravaszokat nyomkodom (amikhez akkor nyúltam, ha az L1 és az R1 lefoglalta a mutatóujjaim), hanem két új gombot, pár meccsbe telt, mire meg tudtam szokni. Utána viszont érezhetően kényelmesebb lett játszani, hiszen az új gombokra a guggolást/csúszást és ugrást állítottam be, így nem kellett a jobb analógról levennem a hüvelykujjam, hogy megnyomjam a keresztet vagy a kört.
Adja magát, hogy autós játékoknál váltásra használjuk, mintha a két gomb a kormány mögött megbújó pillangóváltó lenne. Beállíthatjuk még más játékokban akár fegyverváltásra, életerő-újratöltésre, vagy gyakorlatilag bármi olyan parancsra, amit egyébként úgy kellene kiadnunk, hogy az analógok valamelyikéről vesszük le az ujjunkat. Teljes szabadságot élvezünk, és biztosan lesznek majd a fórumokon javaslatok, amikkel a játékosok egymást segíthetik az élmény kimaxolásában.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
És hát adja magát a legfontosabb kérdés, amit bizonyára mindenki megfogalmazott már magában: megér ez a kontroller százezer forintot? Én nagyon meggondolnám, kiadok-e ennyit érte, de nem vagyok profi kompetitív játékos, és minden ujjam a helyén van, rendeltetésszerűen tudok használni bármilyen kontrollert.
A DualSense Edge legjobb újítása a két extra gomb, amitől kényelmesebb FPS-ezni, jobb élmény autós játékokkal játszani, akció- és szerepjátékokban tárgyakat használni, és ki tudja még, hány különböző módon lehet hasznát venni, ami nekem a tesztelés közben eszembe sem jutott. Szuper dolog összességében a testreszabhatóság, és az is, hogy nem kell menükben turkálnunk vagy csavarhúzóval babrálnunk az eszköz funkcionalitásának megváltoztatásához, hiszen minden kéznél van, mindent módosíthatunk akár egy online meccs közepén is. A ravasz útját korlátozó kapcsolók főleg shooterekben hasznosak, kardozós-kaszabolós játékokban nem leszünk jobbak gyorsabbak tőle, autós játékokban meg ugye kifejezetten rossz, ha csak egy szintig tudjuk benyomni a gázt vagy a féket.
A szoftveres beállításokkal, az analógok és ravaszok finomhangolásával egyes játékok hiányosságait ellensúlyozhatjuk - biztos ismeritek azt az érzést, amikor valaki kísérgetése közben próbáljátok megtalálni a pontot, amin az analógot tartva egy karakter még sétál, nem fut - na, ez például nem probléma. A célzásban is segíthet, ha nem egyenletes a jobb analóg gyorsulása, hanem eleinte finoman, tökig kinyomva viszont sebesen fordulhatunk.
Érdemes játékonként átgondolni, mi lehet az a fent bemutatott újítások közül, ami nektek érdemben segíthet. Ha összegyűlik elég, hogy úgy érezzétek, megtérül a befektetés, akkor ne fogjátok vissza magatokat, de teljesen érthető, ha nem, és arra jutottatok, hogy elegendő az alap DualSense is.
