Van úgy, hogy az ember tíz órányi állva végzett munka után hazaér, már semmihez nincs kedve, de azért kellene valami levezetés a hosszú és fárasztó nap végén. Besüpped a fotelba, beizzít valami játékot, aztán vagy elmegy a kedve és inkább nyugovóra tér, vagy három órát játszik vele egyhuzamban, és csak azért hagyja abba, mert tudja, hogy másnap korán kell kelnie. Utóbbi történt velem és a Guitar Hero Live-val. Kétszer. Háromszor. Sokszor.
Mivel a 2008-as World Tour óta a sorozat összes része megvan, és talán ezer óránál is többet töltöttem el a műanyag gitárok nyomkodásával és a műanyag dobok püfölésével, mondhatjuk, hogy rajongó vagyok. Az ismét nagyon durva őszi játékfelhozatalból sok mindent vártam, de egyik játékot sem annyira, mint a Guitar Hero sorozat visszatérő epizódját. Azért próbálom visszafojtani a bennem ujjongató fanboyt, mert bár a Guitar Hero Live-ot nehéz abbahagyni, azért van néhány hibája, ami miatt páran biztosan elfordulnak tőle.
Feketén-fehéren
A sok-sok újítás közül a legfontosabb, hogy megváltozott a gitár, minek következtében a játék a régi perifériák közül egyedül a mikrofonokat támogatja, de azokat legalább a jelenlegi generációs platformokon is. Az eddigi öt, különböző színű gombot felváltotta három fekete és három fehér, melyek két sorban, egymás alatt helyezkednek el. Ez több okból is egyértelműen pozitív változás, kezdve például azzal, hogy így nem kell a kezünket a gitár nyakán fel-le mozgatni, hogy elérjük az összes gombot, és elég három ujjunkat használni. Lényegesen kényelmesebb, mint az előző gitár esetében volt.
Az új kiosztást a kezdők könnyen elsajátítják, a profik hamar megszokják. Ezúttal öt nehézségi szint közül választhatunk, melyekből az elsőnél csak pengetni kell, a gombokat nem muszáj használni, a másodiknál csak az alsó, fehér gombsorra van szükség, a többi pedig fokozatosan variálódik. Én gyakorlott játékosként Regular, azaz a középső szinten kezdtem, és két szám alatt belerázódtam a játékba. Azóta a negyedik, Advanced nevű fokozaton játszom, de kísérletezős kedvemben néha leégetem magam Expertben - az azért még több gyakorlást igényel.
Ne gondolja senki, hogy mivel csak három sávon jönnek a szimbólumok, a játékmenet könnyebbé, netán unalmasabbá vált. Az akkordok közti váltás gyakran nem megy egyszerűen, ha először találkozunk egy dallal, tanulni kell, szokni az új módszert, cserébe viszont a végén jobb élmény lesz, mint amit a korábbi játékok bármelyike valaha is nyújtani tudott. Sokat gondolkodtam azon, hogy ezt csak az újdonság varázsa mondatja-e velem, de miután újra kezembe fogtam egy régi gitárt, még mindig úgy éreztem, hogy jelentős előrelépés történt.
A hardverrel kapcsolatban egyébként - a dizájnon kívül, ami szerintem csodás - nincs más említésre méltó változás, felrántásra aktiválódik a Star Powert kiváltó Hero Power (erről később még lesz szó), visszatért a tremoló, és megjelent egy új gomb, amivel a GHTV módot érhetjük el bárhonnan. A pengető meg ugyanúgy, ha nem hangosabban kattog, mint eddig.
Te is lehetsz sztár
A Guitar Hero Live két külön játékmódot kínál, melyek egyike stílusosan a GH Live nevet viseli. Ez a kvázi "sztorimód", ami két fiktív fesztivál fellépőinek szerepébe helyez minket. A zenekarok gitárosaként egy fellépés során 3-5 számot játszunk el megszakítás nélkül, majd megyünk egy másik bandába, valami teljesen más stílusban zenélni. A Live ettől is csodálatos: nem volt még ilyen színes a zenei kínálat, és egészen érdekes, hogy egy Slipknot és egy System of a Down dal mellett milyen jól megfér Skrillex és Bruno Mars.
Amikor augusztusban, a gamescomon először kipróbáltam a játékot, még csak arra koncentráltam, hogy eltaláljam a hangokat, arra nem, hogy a háttérben mi zajlik. Most, hogy otthon, nyugodt körülmények között álltam neki, rájöttem, hogy tényleg sokat számít. A Live módban mindent a gitáros szemszögéből élünk át, a háttérben pörgő jeleneteket valódi zenészek, rajongókat játszó statiszták segítségével vették fel, így gyakorlatilag egy folyamatos videót látunk. Illetve kettőt: egyet akkor, ha jól játszunk, és egy másikat, ha rosszul, és ez a dalok során folyamatosan váltakozik. Előbbi esetben a közönség tombol, élvezi a zenét, és a zenekarunk többi tagja is beleéli magát a dalba, utóbbinál viszont mutogatnak, fújolnak, és a zenésztársak is egyre idegesebben bíztatnak, hogy szedjük magunkat össze mihamarabb. Az mondjuk egész lehangoló, amikor egy dalt szinte végig tökéletesen eljátszunk, majd az utolsó öt hangot elrontjuk, és hiába toltuk majdnem hibátlanul, a közönség mégsem elégedett, az énekes meg a nevünkben is bocsánatot kér. Az azért egy kicsit rosszul esik.
A Live módot egy délután alatt végig lehet játszani, és az abban játszott 42 számot bármikor, akárhányszor újra lenyomhatjuk. Rövid, de a felvételekből áradó hangulat nagyon átjön, és a színészi játék sem olyan béna, mint vártam volna. Ha többször nem is, egyszer mindenképp megéri lepörgetni.
Amikor a zenecsatornákon még zene ment
Hiába Live a játék alcíme, az igazi kincs a GHTV mód. Az összes dal (mostanra több mint 150, és folyamatosan bővül) úgy játszható, hogy a háttérben a videoklip megy, és ezt meglovagolva a FreeStyleGames kitalálta, hogy felidézi a VH1 és az MTV azon korát, amikor reality műsorok helyett még zenék mentek rajtuk. Két csatorna közül választhatunk, az egyiken rock/metal megy éjjel-nappal, a másikon pedig pop és indie dalok. Attól függően, épp milyen kedvünk van, elindítjuk az egyiket, bekapcsolódunk az épp játszott dalba, és ha nem tetszik, egy gombnyomással ugorhatunk át a másik csatornára. A műsor félóránként-óránként változik, és az adott időszakban játszott dalok az adott témakörhöz kapcsolódnak (a metál órában például csak kőkemény metál megy). A számok között bejátszásokat hallhatunk a kínálatából. Nem csak a zenecsatorna hangulat miatt zseniális a GHTV, hanem azért is, ahogy behúz. "Csak ezt a számot lejátszom, aztán vége." "Ó, ezt is szeretem, na ez még belefér." "Ez nem jön be, nézzük meg, mi megy a másikon. Na, ez király." Így vesztettem el 3 órát észrevétlenül.
Azzal, hogy a csatornákon játszunk, érméket gyűjtünk, melyekből mindenfélét vásárolhatunk. A legértékesebb dolog a Play zseton, ugyanis csak ezeket elhasználva választhatunk szabadon a GHTV módban szereplő dalok közül. Ha nincs zseton, nem játszhatunk bármit, amíg nem szerzünk még... vagy nem veszünk mikrotranzakcióval. A hagyományos DLC-rendszer megszűnt, helyette kapunk egy folyamatosan frissülő könyvtárat, melynek számait a csatornákon annyiszor játszhatjuk, amennyiszer nem szégyelljük, viszont ha mi akarunk választani, zsetonra van szükség. Tudom, hogy sokaknak előítéletei vannak a mikrotranzakcióval (és az Activisionnel) szemben, de én nem éreztem ezt problémának, hiszen az ár-érték arány teljesen rendben van. Egy havi előfizetést, vagy egyes számok örökös megvásárlásának lehetőségét egy kicsit hiányolom, de ez a modell nem tette élvezhetetlenné a játékot egy pillanatig sem. Valószínűleg azért, mert annyit játszottam a csatornákon, hogy jókora mennyiségű zsetont és érmét halmoztam fel. Egyébként arra van lehetőség, hogy kicsit kevesebb mint 2000 forintért 24 órára mindent feloldjunk, úgyhogy ha átjönnek a haverok egy este, semmi nem szab gátat a muzsikálásnak.
Play-ek mellett vehetünk "sztrádákat" (a sávok, amiket játék közben látunk), player cardokat (ez jelenik meg a nevünknél online), és fejleszthetjük a gitárt (hogy több pontot érjenek az eltalált hangok, gyakrabban legyenek Hero Poweres részek) is.
Tehetségkutató
A GHTV mód csak online játszható, és ha már így alakult, a FreeStyleGames összekapcsolt mindenkit. Ha elindítunk egy számot, mindig látjuk, más játékosokhoz képest hogyan játszunk, hány pontot érünk el, és a jutalom is ennek fényében változik. Játék közben aktiválhatjuk a korábban egyszerű pontszorzóként működő Star Powert váltó Hero Powert, mely attól függően, mit választottunk, más és más előnyt ad. Felrobbanthatunk néhány közelgő hangjegyet, növelhetjük vagy csökkenthetjük a nehézséget egy kis időre, és persze a pontszámszorzót is megduplázhatjuk, de nem akárhányszor. Az, hogy ezt így megvariálták, mindenképp üdvözlendő, de én amíg a 20 szintből el nem értem azt, ahol a pontszorzó-duplázó is feloldódik, nem igazán használtam őket.
A GHTV része még a GHTV Premium, melyben a GHTV-ben még nem elérhető dalokat játszhatunk. Ez úgy működik, hogy vagy fizetünk, vagy eljátszunk három meghatározott dalt, hogy feloldjuk a Premium show-t, majd ha ez megvan, lepörgethetjük, és a végén minél több pontunk van, annál értékesebb jutalom jár.
Én, mint a sorozat kedvelője, nehezen tudom abbahagyni, és mazur, aki azért soha nem volt olyan nagy fan, szintén hasonlóan nyilatkozik. A Guitar Hero Live szinte mindent jól csinál, minden megvan benne ahhoz, hogy elcsábítson egy új közönséget, és kiszolgálja a régit. Esetleg még egy fesztivál több élő felvétellel, egy kis finomítás itt, egy kis bővítés ott, és a játék hosszú, eredményes jövőre számíthat.
