Szegény PC tulajok közössége, hát mit művelnek itt velünk, ha Guitar Heroról van szó. A PC-re is megjelent Legends of Rock ritkaságnak számít a boltok polcain, és a kiegészítőféleségnek gondolt Aerosmith sincs jobb helyzetben. Aki valamilyen szerencse folytán mégis fellelne egy példányt valamelyik bolt polcán, és azon tanakodna, hogy befizet-e Joe Perryék virtuális showjára, az olvasson tovább, mielőtt döntene.
Édes érzelem
Bevallom őszintén, nagy tisztelője vagyok az Aerosmith zenekarnak, akik már lassan 40 éve robognak a rock országútján, és minden évben hosszan imádkozom, hogy egy koncertturné keretein belül nálunk is legyen egy kis „szerelem a liftben". Mellettük természetesen más rocklegenda is képviselteti magát az mp3-lejátszón, illetve úgy általában bírok mindent, amiben egy kis hajrázás és léggitározás is helyet foglal. Így a Guitar Hero sorozat számomra egy vágyálom teljesülése, hisz a Jóisten nem áldott meg se tehetséggel, se türelemmel, hogy akkordok tanulása mellett sajátítsam el a gitárhősök tudományát, így sajnos a valódi rockzenei pálya helyett be kell érnem a műanyag gitárok zúzásával. Na most, ha a Guitar Hero sorozatot pároztatjuk Steve Tylerék mesés világával, akkor valami jónak kell kisülnie, nemde? Sajnos nem ilyen egyszerű az egész.
Srác (aki nőnek néz ki)
Ahelyett, hogy a Guitar Hero: Aerosmith egy valódi teljes értékű játék lenne, inkább kapunk egy interaktív dokumentumfilmet. Az intro filmecske, a menük, a töltőképernyő és a hangulat kétségkívül Aerosmith a legjavából, teljes mértékben átjön az együttes humoros és szórakoztató stílusa. A single player „kampány" mit sem változott a nagy testvér Legends of Rock hasonló módjához képest. Kapunk számokat, amiket le kell játszanunk, majd jön egy ráadás, és léphetünk a következő színpadra. Egymás után érkeznek felénk a színes pontocskák, és mi csak pengetünk ritmusra, lefogva közben a szükséges színes gombokat a gitárunk nyakán. Menetelésünk alatt ezúttal nem rövid és vicces átvezetők várnak minket, hanem tonnányi Aerosmith filmecske, ahol a zenekar tagjai mesélnek karrierjükről, és a rocklegendává válás útjáról. Mindez szórakoztató, azonban keveset tesz hozzá a játékélményhez, és csak azok értékelik majd, akik tényleg odaadó rajongói az együttesnek. Ráadásul az a 40 év munkásság termelt bőven remek dalokat, amelyek közül rengeteg érthetetlenül kimaradt a játékból. Hol van a Dude Looks Like a Lady? Miért nem került fel több sláger, holott 14 albumot is termelt már az együttes? Szerencsére, amit feltettek, az tényleg remek válogatás, remek élmény a Sweet Emotion, a Love in an Elevator, és még a minimális változatosságot és keménységet felvonultató Pink is szórakoztató. Az Aerosmith számok mellé még bekerült néhány olyan sláger is, amelyeket maguk Steve Tylerék választottak ki, így játszhatunk The Clash-t, Lenny Kravitzet vagy The Kinks-et is. Azonban összességében a 41 játszható nóta bizony kevés egy teljes árú játékhoz. Sőt, talán ha még nehézségben kihívást jelentettek volna, akkor azt mondanám, hogy legalább ezért megérné, de nem. A számok sokkal könnyebbek, mint a Legends of Rock felhozatala, illetve sokszor monotonná válnak, ugyanazok a riffek követik egymást perceken keresztül.
Álmodozz csak
A Guitar Hero: Aerosmith tulajdonképpen nem más, mint egy Joe Perryék által megszállt Legends of Rock. A grafika talán egy picit szebb, mint az előd, azonban ez csak akkor vehető észre, amikor a banda színre lép. A zenészeket remekül digitalizálták, kicsit képregényesek, kicsit viccesek, szórakoztatóak, főleg amikor Steve Tyler dalra fakad, és jellegzetesen hatalmas szája mozgásba lendül. A látványra tehát nem lehet panasz, tényleg olyan az egész, mintha egy Aerosmith koncerten ott állnánk a színpadon, és mi is részesei lennénk az előadásnak. Azonban a játékos tartalom kevés, és dokumentumfilmet úgyis talál, aki keres. Az Aerosmith ennek ellenére egy remek kezdet, hisz hozzájuk hasonlóan hamarosan a Metallica is felpattan a Guitar Hero sorozat szekerére, és a Beatles is kaphat egy dedikált játékot a konkurenciánál. Ha sikerül több és nehezebb számot bepakolni a folytatásokba, akkor remek választás lesz a rajongók számára, a Metallica esetén erre mindenképpen megvan az esély. Azonban a jelenleg elérhető Guitar Hero: Aerosmith csak azok számára ajánlott, akik megszállott műanyag gitár nyúzók, és rajongói a zenekarnak. Aki konzolra vásárolja meg, az nemcsak egy csinos Aerosmithes gitárral gazdagodhat, de egy szép könyvecskével is, ami képeivel és számlistájával a zenei albumokhoz kiadott füzetecskékre hajaz. Azonban nem több ez, mint egy interaktív Best of album játékgitárral.
