Az éjszakai zápor, melyről a monszunban is tudósítottunk (megnézni kötelező), végre valóban lejjebb nyomta a hőmérsékletet, így már mi sem izzadtuk magunkat annyira szét, mint korábban. Nem tudni miért, de a GS stábtagoknak különös érzékük van ahhoz, hogy a saját asztalukat mindig a terem lehető legrosszabbul szellőző helyére tegyék. Ez talán valami rejtett GS-gén által előidézett speciális skill, vagy valami hasonló. Ha már a specialitásoknál tartunk, érdemes megemlíteni a szakma nagy öregjének, az Aréna és a sportjátékok aranykezű mesterének, Gyunak ama képességét, mellyel befészkelte magát az asztali gépembe, és a notebookomba is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hozott ugyan magával egy jópofa kis laptopot, de otthon hagyta a töltőjét, és mivel nekem ott volt a játékra használt gépem, illetve a hordozható (hírezős) is, ezért mindig ahhoz ült le, amelyik éppen szabad volt.
Idővel azt vettem észre, hogy bármelyik masinám elé is telepedjek le, azon oldalak, melyeken mindketten megfordulunk, és jelszóval védettek, folyamatosan az ő nevével és jelszavával vannak belépve. Így aztán az IDG-s levelezéstől kezdve a Facebookon át a cikkírásra szánt felületig, mind Gyuként fogadott. Kezdtem úgy érezni, hogy az olyannyira tisztelt kollégám ezzel a körmönfont megoldással próbál pszichésen összetörni, azt remélve, hogy valamelyik gépet végleg megkapja. De ne kanyarodjunk el a fősodortól, lássuk inkább, mi volt még. Véget ért a FIFA 11, melyet nagyszerű barátunk Matthew120 nyert meg, hujj-hujj-hajrá!. Estefelé sikerült egy fél óra zombipusztítást véghez vinni Pacával és Disorder kollégával, majd jómagam is beszálltam egy vérre menő Split/Second versenybe.
Nos, ez nagy hiba volt részemről, mert a srácok úgy elkenték a számat, hogy csak néztem, mint annak idején a párttitkár fia, amikor az egyértelmű bundázás ellenére mégis legyőzték a kerületi pingpong versenyben. Az Alt+F4 határára sodró vereség leginkább annak volt köszönhető, hogy utoljára akkor játszottam Split/Second-ot, amikor teszteltem, azóta pedig már lefolyt néhány millió köbméternyi iszapos hordalék a Tiszán. Oké, elismerem, ez is olyasmi kifogás, mint amikor a magyar válogatott kikap a huaranguani öregfiúk csapatától egy barátságos mérkőzésen. A sokkot végül az alábbi képen látható segédeszközzel sikerült kiheverni.
Nana! Nem Juditról (őt szeretjük nagyon), hanem a termékmegjelenítést is tartalmazó nedűről van szó, valahogy úgy, mint a régi reklámban, talán néhányan még emlékeznek rá, "Ne a nőt, az ékszert nézze!"Még az este folyamán jelentős szerephez jutott a Dance Central is, melyet a Disorder kolléga is nagyon imád, annak ellenére, hogy saját elmondása szerint a 196 centijéhez tartozó, és a bölcsőde girbegurba léckerítésére hasonlító lábaival nem túl egyszerű a táncmozdulatok koordinálása. Az éjszaka folyamán is a játéké volt a főszerep, illetve Nimlot becenevű őstáborozó barátunkkal tettünk egy nagyon rövid látogatást az egyik szomszédos táborozó csapatnál, ahol nagyon tömören elmondtuk azt, hogy mi is az élet szomorú vége. De ez annyira jelentéktelen esemény, hogy felesleges is több szót vesztegetni rá.
