Először is hadd áruljam el a kiírás feltételeit:
Minden pályázó egy magyar szót dobott be a közösbe. Ezekből a szavakból választottuk ki azokat, amelyeknek kötelezően kellett szerepelniük a műben. Kockadobással eldöntöttük, hogy fantasy novellát várunk maximum 3200 karakternyi terjedelemben (ezt is kockadobással döntöttük el). A novella címében szepelnie kellett a hajó szónak, a novellában a sajt szó ötször, a rakétavető szó háromszor kellett szerepeljen. A novella első felében a gázláng szónak meg kellett jelennie, míg a végében a kard szónak kellett szerepelnie. Az egyéb, kötelező szavak a következőek voltak: szépséges, sarló, boldog, szerelmes, asztal, asztalitenisz, autó, labda. Az esti kihirdetéshez képest másnap délben volt a leadási határidő. 10 pályázat érkezett, és íme a nyertes mű:
Fellegi Dávid - „Sétahajókázás” a GameStar tábor felé
-Tedd már le, könyörgöm, te pallérozatlan, ostoba parasztlegény! - ordította magából kikelve a hajó kapitánya, a Haditengerészeti Akadémia magna cum laude végzett haditengerészeti tisztje, Dragon. Nem véletlenül volt ez a neve: gyakran visszaélt szellemi fölényével, s sárkányként tette a földdel egyenlővé az alkalmatlankodó egyéneket. Ez történt most is, Szívós Ajtony a probléma okozója azonban értetlenül állt a kirohanás előtt:
- Ne haragudjon uram, töredelmesen bevallom, nem gondoltam rá, hogy mikor is fejezi be ama sajtnak a majszolgatását! - mondta az együgyű, de rendkívül „szellemes” elsőtisztje a hajónak! Őszintén szólva ő boldogan felhagyott volna a gázlánggal hajtott motor szerelésével, de szünetet csak a Kapitány reggelije alatti időre kapott. Letette hát az asztalra a szereléshez használt sarlót és kilépett a fedélzetre, hogy kifújja magát. Bár a hajó, mely a 1337’s Paradise nevet kapta rendkívül csinos, mondhatni szépséges külsővel rendelkezett, azért alaposan megviselte nemcsak az alattuk hömpölygő lávafolyam, hanem eddigi útjuk egyéb viszontagságai is.
Az átokverte technokrata S.A.J.T. (Sunyi, Alamuszi Jehova Tanúi) ork rakétavetős-különítményeket küldött a hajó eltérítésére, ám csak félig-meddig sikerült a tervük. A fedélzeten lévő kávézóasztal használhatatlanná vált, továbbá kilőtték annak a kabinnak a falát, ahol Ajtony annyi boldog, szerelmes percet töltött el kedvesével, aki a Középföldi Női Asztalitenisz-válogatott kapitánya volt és a Galadriel nevet viselte. De megint elkalandozott! Talán pont ez a csapongó, felelőtlen személyisége volt az, ami végül a sajtszállítmány elvesztését okozta. Dragon kapitány határozott parancsa ellenére sem vonta fel a mágikus védőhálót, így az egyik rakétavető találata lyukat ütött a raktér falán, melynek a tartalma a lávafolyamba borult, olvadt sajttengerré változtatva a környéket.
Gondolatmenetét egy apró zaj szakította félbe. Megfordult, s egy rakétavető nyitott szájú cethalat mintázó torkolatával találta szemben magát. A fegyver túlsó végén egy hatalmas Ogre állt, ocsmány pofáján gusztustalan vigyor játszott. Nyakában egy kisautókból összefűzött lánc lógott, ezzel is hangsúlyozva gyermekellenességét! A felfedezés utáni húsz másodperc viharos gyorsasággal folyt le, Ajtony később visszaemlékezve a következőképp írta le eme rövid periódust: Az ogre elsütötte fegyverét, mely Ajtony mellett elsuhanva a kapitányi kabin ajtajába csapódott, szilánkokra robbantva azt. A kapitány éktelen haragra gerjedt, majd az ereiben csörgedező sárkányvér segítségéhez folyamodott. Kardját határozott mozdulattal rántotta elő, majd elképesztő gyorsasággal vágta a szörnyeteg mellkasába! Egyszer-kétszer-háromszor! Az ogre vért köhögve dőlt el.
-Ajtony elsőtiszt, folytassuk az utat, irányt tartani, két nap és ottvagyunk a táborban!
-Értettem uram, szólok a matrózoknak, továbbá egy takarító egységnek, hogy tüntessék el a tetemet.
-Az utóbbit nyugodtan kihagyhatod, megvan a tábori versenyek főnyereménye! Látva Ajtony döbbent arckifejezését hozzátette:
-Ne haragudj, de ez egy olyan labda volt, amit muszáj volt leütni, természetesen nem fogunk ogre-tetemeket fődíjként kiosztani, szert tehetnél egy kis humorérzékre!
