Volt anno nagyon régen, még az előző században egy játéksorozat, melynek darabjait sokan csak úgy emlegetik, mint a világ legjobb versenyjátékait. A brit túraautó-bajnokságot, a TOCA-t először 1997-ben ültette át virtuális formába a Codemasters, majd egy-két évente új darabbal bővítették a szériát, mígnem elérkeztünk a 2008-as Race Driver: GRID-hez, ami hamar a játéktörténelem egyik meghatározó autóverseny-játékává, LAN-partyk központi szereplőjévé vált. Bár még mindig a sorozathoz tartozik, a napokban megjelenő GRID 2 már nem viseli az elődök nevét. Nem mintha ez bármit is jelentene.
Álmodtam egy bajnokságot...
Egy kimondottan a hagyományos versengésre épülő autós játéknak történetet adni általában legalább annyira fölösleges, mint egy irodában a mákdaráló vagy a tehénfejőgép. Nem is jellemző a játékfejlesztőkre, hogy megerőltetnék magukat, de mi már azzal is tökéletesen elégedettek vagyunk, ha a vezetési élmény átlag feletti. A sztori szerint egyébként egy bizonyos Patrick Callahan nevű befektető úgy határoz, hogy megalkotja saját, World Series Racing nevű versenysorozatát, melynek te, a játékos vagy az első versenyzője, a te segítségeddel igyekszik további sofőröket toborozni. A versenyek - ahogy a liga neve is mutatja - a világ minden pontján játszódnak, de kizárólag aszfalton - az off-road terepek vagy extrémebb terepviszonyok rajongói most sajnos nem kapnak a pitéből. A WSR egy nagy show, ahol a klasszikus versenymódok mellett békésen megférnek a rendhagyó események.
Összesen tíz mód van, köztük a szponzorok promózásának céljából megrendezett Overtake futamok, ahol pickupokat előzgetve kell minél több pontot szerezni valamely város (például Dubai) igen szűk utcáin. Ezek rajongókat is hoznak, akik segítenek számunkra előrelépni a kategóriákban. Ugyanúgy mellékes, de nem elhanyagolható események a járműkihívások, ahol egy bizonyos objektíva teljesítésével új autókat nyerhetünk. A szponzorok egyébként folyamatosan szórják ránk a feladatokat (menj 160 km/h felett 9 másodpercig stb.), amikért cserébe persze nem marad el a jutalom.
Arany közút
A GRID 2 esetében a fejlesztők arra törekedtek, hogy megtalálják a tökéletes egyensúlyt az árkád versenyjátékok és a szimulátorok irányítása között, de a végeredménnyel lehet vitatkozni. Mivel minden autó másképp viselkedik, mindegyiknél külön-külön kell kitapasztalni, hogy mikor engedhetjük el a gázt, ha a falba csapódás helyett inkább a sokkal előremutatóbb úton maradást választanánk. Az irányítás elsajátítása többnyire nem egy hosszú folyamat, de az úgynevezett izomautókkal könnyebb elnézni egy kanyart, mint a driftelésre teremtett japán gépjárművekkel.
Ha esetleg mégis kifordítanánk az autót, a korlátozott számban rendelkezésre álló Flashback funkciót használva visszapörgethetjük az időt, majd ugyanúgy belecsapódhatunk ugyanabba a falba... vagy nem. Ezen kívül semmilyen más segítségünk nincs - nincsenek zöld színváltós nyilak a betonon, nincs fék- vagy kanyarrásegítés. A bal alsó sarokban lévő GPS azért segít valamit, de ez a teljesen amatőrök számára kevés lehet. A türelem viszont győzelmet terem.
Sokat igazából nem segít, de hangulatos, hogy verseny közben, illetve a menükben lépkedve folyamatosan kapjuk az instrukciókat arról, hogy hanyadik helyen állunk, hogy legközelebb kicsit nagyobb ívben forduljunk be a kanyarban, vagy hogy milyen versenyek állnak rendelkezésünkre.
Egy kamera vagy
Nem mehetünk el amellett, hogy a fejlesztők munkát és erőforrást spórolva kihagyták a belső nézetet, ami miatt sok rajongó szíve fáj. Érthető, de csalódát keltő húzás volt. A játék maga persze enélkül is élvezetes, de mégiscsak jobban bele tudja magát élni az ember, ha egy versenyző szemszögéből követheti az eseményeket. Érdekes egyébként, hogy a legtöbb gameplay trailerben a motorháztetőre szerelt kamerával versenyeztek a készítők - lehet, hogy nekik is hiányzik a műszerfal?
Belső nézettel vagy anélkül, a GRID 2 egy kiemelkedő versenyjáték, pont olyan, mint amilyet a Codemasterstől várnánk. A hosszú Career mód hónapokra lefoglal minket, de ha már unjuk a gép által irányított ellenfeleket, osztott képernyős módban, vagy akár online is megmutathatjuk felebarátainknak, hogy hol a pálya széle. Hosszabb tesztünket a 2013/06-os GameStarban olvashatjátok, RG, a szimulátorok és versenyjátékok nagy tudója három oldalban mondja el véleményét többek között arról, hogy a kontrollert kormányra cserélve milyen élményt nyújt az idei év eddigi legjobb versenyjátéka. Addig is én kirúgom a téglát a gázpedál alól, lenyomom a vasárnapi vezetőket. Mert megérdemlem.
