Nem mondhatnánk, hogy Tiberist (mai nevén Tevere) lehetne rekeszteni a városépítő stratégiai játékokkal, gazdasági szimulációkkal. Ráadásul pillanatnyilag az ókori Róma sem tartozik az agyonstrapált témák közé, így a lehető legjobban időzítették a Grand Ages: Rome színre lépését.
Csak a témaválasztáson és az időzítésen múlik a játék sikere, vagy saját érdemekkel is dicsekedhet? Kiderül a következő néhány percben, amíg átrágjátok magatokat soraimon.
Aki nem dolgozik, ne is egyék
A Grand Ages: Rome meglehetősen nagy falat, hiszen csak a hadjárat nem kevesebb, mint 40 küldetést ölel fel. Ez még akkor is sok, ha egy részüket első nekifutásra nem teljesíthetjük, lévén a feladatokat kiosztó patrónusaink nem feltétlenül szívlelik egymást, ezért megesik, hogy egy idő után a némelyikük megorrol ránk, ha folyton riválisának dolgozunk inkább. Ha ehhez még hozzászámítjuk a fél tucat multiplayer játékmódot és az ún. szabad játékot, akkor a mennyiségi követelmények rubrikát már ki is pipálhatjuk.
Jelen írás tárgyában az elsődleges cél egy város és az azt fenntartó gazdaság kiépítése. Ennek első lépéseként mindenki elkezdene lakóházakat építeni, hogy legyen munkaerő a később felépítendő termelő és szolgáltató egységek számára, de ez hiba lenne. Egy sajátos elgondolás szerint ugyanis egy épület lakói egy munkaállomás kiszolgálására elegendőek. Azt, hogy épp milyen társadalmi rétegből kell szerveznünk - rabszolga, korlátozott jogokkal rendelkező plebejus, teljes jogú polgár, gazdag patrícius - az egér jobb gombjának lenyomására előbukkanó sugaras építési menü ikonjai alatt olvasható rövid leírásból kiderül. Elsőként tehát vizet vezetünk a kezdésre kijelölt területre, kutat helyezünk el a járványok megelőzésére, majd felépítjük az első termelő és szolgáltató egységeket (fa, kő, majd tégla, jóval később pedig márvány az építkezéshez; búzamező, sertésfarm és valamilyen kereskedés, hogy legyen mit egyenek a polgárok). Amint ezek elkészültek, jöhetnek is a lakóházak, s derék emberkéink azon kapják magukat, hogy esznek, isznak, dolgoznak, a későbbiekben szórakoznak és templomba is járnak. Ha így járunk el, akkor nem fordulhat elő, hogy már az első néhány percben bűnözésre adják fejüket az éhező és munkanélküli tömegek. A bűnözés előbb-utóbb gyújtogatáshoz és lázongáshoz vezet. Kezdésnek ennyi segítség talán elég is.
Figyeljünk oda az épületek hatókörére, amin kívül nem, vagy csak részben érvényesül hatásuk. A növekvő elégedettség érdekében a teljes körű foglalkoztatottság mellett a higiénia, a szórakozás, a hitélet és az étkezések minőségére fokozottan ügyeljünk. Ha egy lakóház két hentesüzlet körzetében épült, a hatások nem adódnak össze, ellenben ha az egyik üzlet helyén egy halász bódéja áll, netán egy pékség, akkor a számláló meglódul fölfelé és 50%-ot meghaladva már olyan termékeket és javakat állítanak elő a plebejusok, amelyek az eggyel feljebb álló társadalmi csoport alapszükségletei közé tartoznak. Az épületek elhelyezésénél érdemes az aranybetűs szöveg tanácsainak megfelelően eljárni, hiszen komoly bonuszokat kaphatunk, amelyek a népszerűségre és a termelékenységre is pozitívan hatnak.
Adókerülők
Mindegy, mi az adott küldetés elsődleges és másodlagos célja - ez utóbbit érdemes teljesíteni a személyes vagyon és a megvásárolható, a továbbiakban pedig jelentős bónuszokat nyújtó birtokok megszerzése miatt -, eléréséhez általában pénzre lesz szükségünk. Az időnként befutó támogatás ellenére hamar a kezdőtőke seggére lehet verni, így forrásra lesz szükségünk. Aranybánya nem mindenhol található, az adók kivetése - egyebek mellett erre való a fórum - nem növeli népszerűségünket, marad tehát a kereskedelem és a templomok építése. Utóbbiak java részét az iskolában kikutatható fejlesztések formájában érhetjük el. Ezek a fejlesztések ingyenesek, csupán időt igényelnek és az építészet mellett a termelőmunkára, továbbá a hadászatra is jótékony hatással vannak. A templomok a pénz termelése mellett az istenek haragjától is megóvnak, mélyponton lévő népszerűségünk esetén pedig fesztiválokkal segítenek helyrebillenteni megtépázott renoménkat.
Szintén bevételi forrást jelent a kereskedelem. Szárazföldön katonákkal - egy zászlóalj ingyen is toborozható - kell mérföldköveket elfoglalnunk, majd egy kereskedőház felhúzása után indulhatnak is az első karavánok az exportra szánt felesleggel. A tengeri kalmárkodás általában több profitot hoz, viszont az útvonalak megnyitása súlyos összegeket emészt fel.
Az utolsó légió
Sajnálatos tény, de a városépítő játékok műfajától legkevésbé sem idegen, hogy a katonai részek kidolgozottsága finoman szólva elnagyolt. A Grand Ages: Rome is beállt a sorba, tehát ne számítson senki epikus összecsapásokra, a zsenialitás határát súroló, csaták végkimenetelét eldöntő manőverekre és taktikai húzásokra. Bár változatos összetételű - más népek zsoldosaival kiegészített - csapatok állnak a játékos rendelkezésére, amelyek gyakorlatozás és harc révén tapasztalati pontot gyűjtenek, majd szintet lépnek, továbbá másodlagos képességekkel is rendelkeznek, általában a puszta számbeli fölény bizonyul döntőnek. Érdemes megjegyezni, hogy a legyőzött barbár falvak javakat termelnek, adót fizetnek és a talpra állt helyőrségük szövetségesnek számít, ugyanakkor a rabszolgák számának növelése és az azonnali profit érdekében le is rombolhatjuk őket.
Rómát látni és megszeretni?
Az első látásra különös felfogás mentén kigondolt gazdasági rendszer és a további finomításra szoruló hadászat anomáliái ellenére a műfaj rajongói jó eséllyel fognak lelkesedni a bolgár csapat alkotása iránt. Különösen annak tükrében lehet ez igaz, hogy a példaképnek tekintendő Caesar sorozat hosszabb ideje hever már parlagon, és kevés arra az esély, hogy a közeljövőben újra ringbe szálljon a történelmi ihletésű városépítő játékok koronájáért. Ez most részben a játék saját érdemei miatt, részben más versenyzők híján a Grand Ages: Rome képzeletbeli kobakjára száll.
84 %
Róma örök, nincs mese!
