Kevin Beimers az Italic Pig, a Schrödinger's Catet fejlesztő stúdió, alapítója valamint egyben a játék kitalálója és rendezője. Nemrégiben, még a játék újgenerációs megjelenése előtt leült velünk egy interjú erejéig. 
GameStar: Először is, meg kell mondjam, a játék címe egyszerűen fantasztikus, de az első alkalommal amikor olvastam annyi minden jutott róla eszembe, hogy nem tudtam mire is számítsak. Azok számára akik még nem játszották a játékot, el tudnád magyarázni néhány szóban, hogy miről is szól a Schrödinger’s Cat and the Raiders of the Lost Quark?
Kevin Beimers: A Schrödinger’s Cat egy szarkasztikus, epikus kaland az univerzum alkotóelemein keresztül. Schrödinger macskája (a főszereplő), egy felemás színű, egyszerre élő és halott, szuperhős macska, akit a Particle Zoo (“Részecske Állatkert”) segítségül hív,hogy vezesse az ölelni való Quarkok seregét az elszabadult Bosonok, a tolvaj Gluonok és a Leptonok ellen.
Más videójátékokhoz hasonlítva, szeretem úgy gondolni, hogy valahol a Rayman és a Lemmings között lavíroz az alkotásunk. Azaz egy stratégikus, fejtörőkkel megspékelt platformer, megfűszerezve a LucasArts kalandjátékokra jellemző lendületes dialógusokkal.
Rengeteg dolgot foglal magába, ahogy az egy kvantumfizikai játéktól elvárható.
GS: Maradva a címnél, egyértelmű, hogy a játék erősen kapcsolódik a kvantumfizikához. Megosztanád velünk honnan jött ez az ötlet? Bele szerettél volna csempészni egy kis oktatást a játékba vagy valami más magyarázata van?
KB: Először akkor jöttem elő ezzel az ötlettel, hogy Schrödinger macskája egy bohokás fizikai bűncselekményeket megoldó akcióhős legyen, amikor a “nerd” kifejezés még negatív jelentéssel bírt és nem büszkén mondták az emberek magukat annak.
Azok közé tartozom, akik imádják beleásni magukat a tudományos szekcióba a könyvesboltban. Imádom olvasni más emberek gondolatait az univerzum titkairól és fejet hajtok amikor valami olyasmi, mint a Higgs Boson felfedezése az újságok címpaljára kerül, és tudom nem én vagyok az egyetlen ilyen ember.
Igazából egy vékony jégen táncoltunk, egy olyan játékot akartam ami szórakoztató mindenki számára aki kipróbálja, akárhány éves is, de közben a Schrödinger macskája kifejezés rengeteg felelősséggel jár. Biztosnak kellett lennem, hogy megfelelően állunk hozzá az alapanyaghoz. Azt mindenképp el akartam kerülni, hogy a tudományos közösség úgy gondolja, tönkretettem Schrödinger macskájának történetét.
Szeretek úgy gondolni a játékra, mint ami valós történetet alapul, hiszen elég valódi kvantumelmélet van benne ahhoz, hogy valaki a CERNből vagy a Big Bang Theory rajongók küzül is jókedvűen csettintsen. Ugyanakkor a főszereplőnk is úgy tanulja meg a körülötte lévő világ szabályait, ahogy halad előre a történetben, így a tudományokban nem túl járatos játékosok is könnyen beleélhetik magukat. Alapjában nincs szükség semmilyen előképzettségre, ha valaki nem ért hozzá, észre sem veszi, hogy ott a tudomány a háttérben, számára ez csak egy varázslatos, lila macskáról szól egy furcsa világban.
GS: Tervben van esetleg egy folytatás vagy valamilyen spin-off, ami egy másik tudományágra helyezi a hangsúlyt?
KB: Mindenképpen van pár ötletem egy folytatáshoz, de úgy gondolom, hogy a Schrödinger’s Cat mindeképpen a fizikánál marad. “Schrödinger macskája”, mint koncepció egy kapu a fizika furcsaságaihoz. A játék a tudományból merít ihletet és természetesen rengeteg utalás van több tudományágára is, de a fizika az ahol én otthon érzem magam. Idő, gravitáció, atomok, feketelyukak, ezek az én terepem. Schrödinger macskája egy nagyszájú, átlagos mentális képességekkel rendelkező macska, aki olyan kérdésekre válaszol, amikre Stephen Hawking és Peter Higgs még cask nem is gondolt.
GS: Vannak olyan kvantumfizikai utalások amiket csakis azok érthetnek meg, akik jártasak ezen a területen?
KB: Az egész játék egy kvantumfizikai Easter Egg, kocka poénokkal és matematikai kikacsintásokkal, de a játék kivitelezése olyan, hogy bárki élvezheti (és élvezi is). A látványvilág tetszetős és a játékmenet egyedi, tehát a felszínen ez egy élvezetes, színes és kihívásokkal teli platformer, de játékban minden, beleértve a karaktereket, a sztorit, a dialógusokat és a poénokat is valamilyen módon kapcsolódik a kvantumelmélethez.
GS: A Scrödinger’s Cat hamarosan ellátogat PlayStation4-re és Xbox One-ra. Milyen különbségekre számíthatunk az új verzió és a korábbi, PC verzió között?
KB: Abban a pár hónapban, amióta elérhető a játék PC-n, két frissítés érkezett hozzá. Mind a kettő tartalmazott több tucat új pályaelemet és egy csokorra való új fejtörőt, valamint összesen majdnem egy egész játékra való új dialógust is. A steames verzió kapni fog egy újabb frissítést a konzolos verziók megjelenésekor, így szinte azonos lesz a játék mind a három platformon.
GS: Tervezitek a játék előző generációs megjelenését esetleg várható egy mobil verzió?
KB: Először meg kell várnunk hogyan teljesít a jelenlegi platformokon. Eredetileg mobilos játéknak indult a Schrödinger’s Cat, de útközben átáltunk a PC-s és konzolos fejlesztésre, mert úgy éreztük jobban illik a játék ezekre a platformokra. Sok gombot kell használni a karakter irányításához és ez kontrollerért kiállt.
GS: Térjünk vissza a címre egy pillanatra. Milyen kapcsolat van a játékotok és a méltán legendás Indiana Jones film Az elveszett frigyláda fosztogatói között? (eredeti cím: Raiders of the Lost Ark)
KB: Mondhatni, hogy van kapcsolat, de csak annyi, hogy azt szerettem volna, hogy a játék címe ugyan azt az érzést váltsa ki, mint a film címe. Az volt a cél, hogy az emberek egyből egy hatalmas kalandra gondoljonak, mint amilyen maga az Indiana Jones film is. Fontos volt, hogy az emberek ne gondolják, hogy ez egy “tanuljunk a tudományokról” típusú játék, hanem egy kalandjáték, ami a kvantumfizika témaköre körül táncol.
Egy másik kapcsolat a játék és a film között, hogy ha egyszer készítünk egy folytatást, akkor úgy szeretném elkészíteni, mint ahogy az Indiana Jones trilógia volt (igen, trilógia, a negyedik filmről ne beszéljünk). Mindegyik film egy különálló kaland, amik függetlnek voltak egymástól, csak a főszereplő kapcsolta őket össze. Például ha készítünk egy folytatást, mondjuk a gravitációval a középpontban, a játékosoknak nem kell játszani az első részt, ahhoz, hogy értsék a történetet.
GS: Végül, haa egy dolgot kéne kiemelned, ami a kedvenc elemed a játékban, mi lenne az?
KB: Meg kell, hogy mondjam, az a szinkron lenne. Imádom a jó dialógusokkal rendelkező játékokat és célom volt, hogy készítsek egy ilyet. Egy igazán jó, karakterhez illő szinkron színész megtalálása viszont trükkös dolog. Szerencsére én megtaláltam AJ LoCasciot. AJ legismertebb munkája talán, hogy ő volt Marty McFly szinkronhangja a Telltale féle Vissza a Jövőbe játéksorozatban. Hectornak köszönhetően vannak kapcsolataim a Telltale-nél és így kerültem kapcsolatba AJ-jel. Egy olyan színészt kerestem, aki keresztezi Marty és Guybrush Threepwood hangját. Ezt AJ tökéletesen eltalálta és végül ő szinkronizált MINDEN EGYES KARAKTERT. Komolyan, mind a 10 vagy 12 karakternek, kezdve a kilenc lábú állatkerti alkalmazottal egészen a háromszemű, mexikói léggömbárusig, mindet AJ szinkronizálta. Csodálatos egy olyan kritikát olvasni, ahol valaki dícséri a “színészeket” mert nem lehet észrevenni, hogy az egészet egy ember csinálta.
A Schrödinger's Cat and the Raiders of the Lost Quarkot az Italic Pig független fejlesztőcsapat készítette és a Team 17, a leginkább a Worms játékokról ismert cég adta ki. A játék 2014. szeptembere óta elérhető PC-re és 2015. május 12-én megjelent PlayStation 4-re és Xbox One-ra is.
