Évek óta minden egyes alkalommal véget ér a tábor, pedig higgyétek el, mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az egész élet egy nagy tábor legyen, de hagyjuk most a kesergést, és lássuk, mi is történt a tegnapi napon, sőt, egy kicsit visszapillantunk a tegnap előttibe is, mert ott is volt ám érdekesség.
Először azonban nézzük a hetedik napot, melyen továbbra is folytatódtak a versenyek, és kiváló táborozóinknak lehetőségük nyílt kitépni egymás gerincét a Mortal Kombat X-ben, illetve egymásnak feszültek Call of Duty 2-ben is, mert az öreg játék sem rossz játék. Miután ezek a kiváló események lezajlottak, jöhetett az összeírás, hogy ki miben győzedelmeskedett és hányszor, majd pedig gazdát cseréltek a szponzori termékek, mosolyt csalva azok számára, akiket ez a felemelő dolog érintett. Innentől kezdve pedig nem volt más hátra, mint grillezni a teraszon, gyönyörködni a mellettünk elszáguldó viharban, és jó hangulat elemezgetni az elmúlt napok eseményeit.
Volt azonban az estének egy olyan pontja, ahol nem a felhőtlen vidámság dominált, hiszen kollégánk és barátunk, Gyu, a hazai játékos újságírás doyenje az év elején úgy döntött, hogy itt hagyja ezt az árnyékvilágot, ám mi kiszúrtunk vele, mert tartottunk a parton egy rövid kis megemlékezést. Archon nevű törzstáborozónk ugyanis hozott egy méretes lampiont, amire mindannyian írtunk egy-egy gondolatot, és amikor ez megtörtént, nekiláttunk a levegőbe emelni a pillekönnyű szerkezetet. Ám Gyu szelleme megtréfált minket, és a vége az lett, hogy sikeresen magunkra gyújtottuk az egészet, majd amolyan semi-contact pánikba esve, hangos "ó, jaj", "húha", "ez meggyulladt" mondatok közepette rohantunk a vízhez, hogy ha már megtörtént a baj, legalább a partot ne borítsuk lángba. És ha esetleg valaki megkérdezné, hogy miért írtuk ezt le ilyen mókás sztoriként, akkor a válasz az, hogy azért, mert Gyu is pontosan ilyen volt. Örök optimista, aki csak annyit szeretett volna, hogy mosolyogjon a világ körülötte, és mi biztosak vagyunk benne, hogy most is mosolygott, amikor az ő balfácán barátai lángra gyújtották és vízbe dobták azt, aminek egyébként repülnie kellett volna.
No de nézzétek meg az egész videót, érdemes:
Most azonban térjünk egy kicsit vissza az utolsó előtti naphoz, helyesebben annak is inkább az estéjéhez, mikor is néhányan úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a szálló alatt lévő vendéglátó helyiséget, ahol éppen zenés-táncos rendezvény (úgynevezett diszkó) zajlott. Nem kívánjuk bő lére ereszteni a hely jellemzését, mert ha elképzelitek egy tetszőleges honi kisváros Simsonos diszkóját, akkor nagyjából meg is érkeztek oda, ahol mi jártunk. Ám nem véletlen a mondás, hogy ne ítélj a látszat alapján, mert ettől függetlenül nem volt semmi gond, tekintve, hogy voltak kidobók, akik igen jól kezelték a különböző szituációkat, és legalább nekünk is alkalmunk nyílt gyakorolni az eltérő mértékű diplomáciai jártasságunkat. Ahogy Cingár fogalmazott az Üvegtigrisben: "történt egy s más, de hát végül is élünk", és legalább táncoltunk egy jót, illetve ismerkedtünk a helyiekkel, akik között belebotlottunk egy hegyomlás méretű, ritkás hajú fiatalemberbe, akiről kiderült, hogy aktív GameStar olvasó.
Ennyi volt a GameStar tábor 2015, reméljük, azoknak is át tudtunk adni egy kis hangulatot, akik nem tudtak velünk lenni, de nézték a videókat, és olvasták a beszámolókat. A magunk részéről mindenkinek kívánunk további jó nyarat, és ne feledjétek, jövőre GameStar tábor 2016. Ott találkozunk!
