Korábbi években is megfordult már a fejünkben, hogy mekkora mazochista állatok vagyunk, amiért hosszú évek óta minden egyes alkalommal megéljük a záró estét.
Mert bizony, a tábor idén is nagyon jó volt és amikor nézi az ember szombat délelőtt az egyre üresedő géptermet, a géppel és cuccokkal agyig pakolt, távozó autókat, akkor hirtelen olyasfajta ürességet érez, amit Bud Spencer érezhetett a Kincs ami nincsben, mikor rájött, hogy már nincs a hóna alatt a két zsák pénz.
Imígyen zárult az év legkirályabb hete... Szombat reggel, a GS tábor utolsó napja #GStabor2013 pic.twitter.com/uuwCwKXmub
— GameStar_HU (@GameStar_HU) July 21, 2013
De félre a párás tekintettel, hiszen a monitoron megjelenő szöveg szerint még csak péntek van, - ami az ötödik napot követte - mikor is kora reggel (ez kb. délelőtt 11:27, amikor e sorok íródtak) még csak néhányan ücsörögnek a gépteremben, a többiek valószínűleg az ágyban horpasztanak, az idősebbek pedig elmentek a boltba bor... venni egy kis ásványvizet. A nap egyik természeti különlegessége, hogy volt eső, ami pont akkor kezdődött, amikor Paca és RG elindultak a sarki marketbe, majd akkor ért véget, amikor visszaértek, így az ázott kutya szag garantált volt (de legalább hoztunk bor... egy kis ásványvizet).
A mai két verseny, az Injustice és a PES 2013 #GStabor2013 https://t.co/iB5hLmYCJN
— GameStar_HU (@GameStar_HU) July 17, 2013
Délutánra aztán szépen megtelt a terem, ment a kalapálás az Injustice: Gods Among Us-ban, öröm volt nézni, ahogy kivéreztetik egymást a játékosok. Szokás szerint nem maradt üres a GRID 2 két kormánya sem, mint ahogyan a Pro Evolution Soccer 2013 is töretlen sikernek örvendett. Eközben derék szerkesztőink kimerészkedtek a szabadba és bár kissé sistergett a bőrük a napon, de a Réku, Eprespuszi, Nightwolf, EndreMan és RG alkotta különítmény vígan lógatta a lábát a vízben, míg fel nem jöttek a felszínre a hátukon úszó halak.
A régi táborozók is visszanéznek, itt van például @Garfield992, aki 2008 óta minden táborban volt. #GStabor2013 pic.twitter.com/cPeCw4mNA0
— GameStar_HU (@GameStar_HU) July 18, 2013
Mint ahogyan eddig, úgy ezen a napon sem maradhattak el a versenyek, így a péntek a helyi fiúbandáké és önjelölt Michael Flatley-ké volt, vagyis a Rocksmith és Just Dance 4 volt reflektorfényben. Itt emelnénk ki azt az apróságot, hogy alkalmi beugrónk, a tavalyi év híres/hírhedt fekvő szintetizátorosa, azaz Elmör úgy jutott tovább, hogy mindössze 4 ponttal lett jobb, mint ellenfele, ez pedig simán benne van a statisztikai hibahatárban, tehát csalt a gép. A nap már régen lebukott a nyugati horizonton, amikor megkezdődött az eredményhirdetés, ahol a versenyek helyezettjei megkapták megérdemelt jutalmukat. Ez az a pont, ahol a nyomokban emberi érzelmeket is tartalmazó GameStar szerkesztők króm-vanádium szívébe (ebből csinálják a villáskulcsokat) is belopózik az irigység. Hiszen ki ne szeretne némi játszadozással FSP Aurum S Gold 600 tápot, Cooler Master Storm Scout 2 házat, NZXT Kraken X60 vízhűtést vagy ami igazán durva, egy Sapphire EDGE HD4 mini PC-t nyerni?
De ezeken kívül is volt egy halom kiosztani való, így szerteszét repültek a GRID 2 dobozok, a filmes DVD-k, a kulcstartók, pólók, pendrájvok, és Pixelhősök könyvek. Megjegyeznénk, hogy akit egy ilyen Pixelhősök olvasmány eltalál, az biztosan nem kap röhögőgörcsöt, de szerencsére a táborozók mozgása olyan, mint Marc Dacascosnak, aki úgy tud beszállni egy autóba, hogy szinte ki sem nyitja az ajtót, így senkinek nem esett baja. Miután minden dobozunk kiürült, a táborozók serpái pedig elvitték a rengeteg nyereményt biztonságos helyre, kezdetét vette a fergeteges hangulatú záróbuli. EndreMan videójából kiderül, hogy mennyire jó volt ez a móka is, melyen már Mazur és Ender is részt vettek, de még a PC World kiváló vezérének jelenléte is emelte az est fényét, aki a testvéri szeretetet és a vagyonmegosztást helyezte előtérbe. PlayOn-os barátaink szintén itt voltak, de sajnos nekik menniük kellett elég korán, ugyanakkor így is kiváló ízelítőt kaptak a hangulatból. Az alábbiakban pedig személyeskedni fogunk egy kicsit, vagyis elolvashatjátok, hogy szerkesztőségünk tagjai miként élték meg ezt a remek eseményt.
Mocsy: kár is lenne szépíteni a dolgot, elfáradtam. Nem kicsit, nagyon. Egy héten keresztül napi 18 órában voltunk készenlétben, folyamatosan ügyeltünk arra, hogy rendben menjenek a dolgok. Az eredmény viszont kárpótolt mindenért, a tábor végén a legtöbb táborozónak az volt a véleménye, hogy ez volt az eddigi legjobb GameStar tábora. Bevallom őszintén én is így voltam vele. A gond csak az, hogy nem igazán tudom megfogalmazni azt, hogy miért is lett ilyen jó ez az egy hét. Tény és való, hogy jó volt az idő, halmokban álltak az ajándékok, rengeteg jó játékból szerveztünk versenyt, minden este ment a teraszon a beszélgetős, iszogatós (a teljesen elfogadható kategórián belül) parti és fergetegesre sikeredett a búcsúeste. Ez azonban kevés lett volna a sikerhez, egy kiemelkedő táborhoz kell a megfelelő emberanyag is.
Idén egyfajta generációváltás történt, a régi táborozók nagyon nagy része elmaradt, a helyükre újak kerültek. Ezek a srácok nagyon gyorsan beilleszkedtek, összebarátkoztak és már az első nap aktívan részt vettek a közösségi életben. Sokszor hallom, hogy a mai fiatalok mennyire mások és csak ahhoz értenek, hogy twitterezzenek, facebookozzanak és gondot okozzanak. Ez nettó marhaság, 15 éves táborozók jöttek oda hozzám engedélyt kérni, hogy elmehessenek éjszakai fürdőzésre a Velencei tóra. El lehet képzelni, hogy mennyi kedvem volt éjszaka elbaktatni a strandra, de annyira büszke voltam arra, hogy a felügyeletemre bízott táborozóknak ennyi esze volt, hogy zokszó nélkül elkísértem őket. Nem is akarom tovább ragozni a dolgot, ez egy nagyon jó hét volt, ha rajtam múlik akkor egy év múlva megismételjük.
Réku: Ha egy szóban kéne jellemezni a Gamestar tábort, biztosan ezt vágnám rá: „tipszmiksz". De hogy ne csak a táborlakók értsék, kicsit bővebb leszek. Az a gondolat, hogy egyedüli lány leszek a táborban, egyűltalán nem riasztott el, felénk az egyetemen is a hímek javára dől el az arány, a gyengébbik nemnek pedig (valljuk be, kéremszépen) kifejezetten jó dolga van ennyi gavallér között. Már a nulladik nap elteltével volt egy erős megérzésem, hogy itt egy egész hetes buli vár ránk. A táborlakók megérkeztével még jobb lett a hangulat, napközben órákon át tartó versenyek zajlottak, este ezt felváltotta a közösségformáló Just Dance 4. Chavalier, RG, EndreMan és Hunter a lányokat is megszégyenítő kecses mozdulatokkal oldották a hangulatot (amit aztán Cort és Domi is szépített a megható Time of my life duettjével), míg jómagam nem tudtam leszállni a Playstation Move íjászos játékáról.
Nem hazudnék, ha azt mondanám, teljesen elvette az eszem, azóta erősen gondolkozom egy ilyen csoda beszerzésén, sőt, az is lehet, hogy a next-gen Playstationre esik majd a választásom.
Számomra a tábor abszolút fénypontjává a videók váltak. Semmi forgatókönyv vagy gondosan megtervezett snittek, itt minden ötlet spontán pattant ki a szervezők fejéből. Az ember, a hős, akiért nem zengnek ódákat, akit szintén érdemes kiemelni a többiek közül, aki rengeteget dolgozott a tábor alatt a videókkal: EndreMan. Nagy tapsot neki!
Summa summarum, valami fergeteges buli kerekedett itt, a táborlakókat egytől egyig szívembe zártam, ahogy a Velencei-tó szépségeit is, már csak körülbelül 360 napot kell aludni a következő táborig. Nem baj, türelmesek leszünk!
RG: nehéz ilyenkor szavakat találni, hiszen az elmúlt napokban annyi minden történt, hogy hosszú oldalakat lehetne vele teleírni, de a kollégáknak is kell a hely. Legyen elég annyi, hogy ismét csoda történt, úgy táborozói, mint szervezői szinten. Rengeteg olyan srác volt, akik először jöttek, így számunkra is frissítően hatott a jelenlétük, persze nincs gond a régiekkel sem. Újfent megcsodálhattam, hogy Mocsy egy átkozott droid, aki korán kel és későn fekszik, közte pedig folyamatosan csinál valamit, de láttam azt is, hogy EndreMan képes reggel nyolcig vágni az előző napi anyagokat azért, hogy Paca minden egyes nap bele tudja rakni az egyébként zseniálisan megírt összefoglalókba.
Most pedig, hogy itthon ülök az üres szobában, baromira hiányzik ez az egész, pedig ott néha már testileg akartam fenyíteni Endrét, amiért képes két órán keresztül öt percenként kinyomogatni az ébresztőjét, így ő nem ébred fel, én viszont nem tudok visszaaludni. Réku mosolyáról (amitől még a kidőlt fa is életre kel) Wolfy nyihogásáról, Dudu sajátos humoráról, Chava hihetetlen mozgásáról, Gyu joviális tekintetéről és Hunter Skype-os beszélgetéséről (amit szanaszét trollkodtunk) már ne is beszéljünk, de azt azért mindenképpen megemlíteném, hogy a videós tartalmak messze a legjobbak, amiket valaha is láttam GSO téren. Nos, éppen eleget pofáztam, zárszónak csak annyit mondanék, hogy nem tudok elég hálás lenni azoknak az embereknek, akikkel együtt tölthettem ezt a hét napot!
Gyu: Matthew120-szal megvívtuk a szokásos, hagyományos, éves FIFA meccsünket, amelyet csak 11-esekkel veszítettem el, miután a rendes játékidőben az utolsó percben egyenlítettem 1-1-re a Huelga - Xerez meccsen. Szerencsére elég sokat sikerült énekelni (és ezúttal sem futott világgá tőlem senki), főleg Styx, REO Speedwagon, Queen, Rush nótákat - s nagy örömmel hallgattam, amikor az éjjel nappal Guitar Herózó (illetve Rock Bandező) táborozók rengeteg rock-klasszikust nyomtak, így olyan dolog fordult elő velem, ami régen nem: egy teljes hétig nem kellett zenét hallgatnom a saját gyűjteményemből! Imádtam a hosszú és érdekes beszélgetéseket a táborozókkal, tetszett, ahogy a rendőrök próbálták meghódítani a sportoló-nem velünk táborozó Szandrát, feldobott a rengeteg energiaital, amelyet támogatóinktól kaptunk. A kaja nem volt rossz, a pizza talán minden idők legjobbja volt, a videós kollégák pedig mindenkit minden nap megnevettettek morbid/abszurd tábori krónikáikkal. Úgy hiszem abszolút jogosan hangzott el sokaktól, hogy "jövőre,veletek, ugyanitt".
Paca: Ez a mondat körülbelül az ötödik, amit a személyes élményem beszámolójának kezdéséül választottam. Pont ennyire nehéz szavakat találni arra, hogy milyen élmény volt az idei GameStar tábor. Tavaly nagyjából kétszer ennyire fáradtam el az egész hetes pörgésben, de most szerencsére sikerült kevésbé stresszesre alakítani a programot, így nem törlődött a memóriám a napi 2 óra alvás alatt. Sok mindent szeretek a GameStarnál csinálni, de Mocsy (illetve a tábor korábbi szervezője, a mi drága Juditunk) a megmondhatója, hogy a tábor különösen a szívügyem, igyekszem kivenni a részem a szervezésből, amennyire csak tudom, és akárhogy is fárasztó, akárhogy is meg kell állnom egy benzinkúton az autópályán hazafelé, hogy ne aludjak el a volánnál a legalább két órás út alatt, az élmény utánozhatatlan. Az egész évben nem fogyasztottam ennyi energiaitalt, de a vesém szerencsére barátságosan kezelte a helyzetet. És a májam is köszöni, jól van.
Már az első nap estéjén olyan volt a hangulat, mintha a záróbuliban szórakoznánk a hét végéig el nem költött pénzünkből, és ez szerencsére cseppet sem változott. A versenyeken mindenki odatette magát, olyanok is neveztek, akik nem hogy a játékot, de még a kontrollert is akkor és ott látták először, pusztán abban reménykedve, hogy a szűz kéz szerencsét hoz (nincs rejtett poén).
Az újoncok ugyanúgy kivették a részüket mindenből, ahogy a veteránok, senki nem szerénykedett, senki nem feküdt le éjfél körül. Annak különösképpen örülök, hogy volt alkalmunk kimenni a strandra wakeboardozni egy kicsit, és az éjszakai fürdőzésen is elég sokan részt vettek, ami áramfogyasztás szempontjából is dicséretes. Mindenki, akivel beszélgettem, határozott igennel válaszolt arra, hogy jön-e jövőre, úgyhogy én már nem is aggódom, találkozunk egy év múlva! (Illetve a pénteki tábor after partyn, a GameNighton.)
Daev: Sajnos mi csak az utolsó estére tudtunk lemenni Julcsival, mert a GSO abajgatása egy egész embert kívánó feladat, de ha rövid is volt, akkor is megérte. Jó volt találkozni végre az olvasókkal és látni, hogy az epic lanparty nagyon jól sikerült. Eddig csak pár pajtással futottam össze, akik ott voltak PlayIT-en, vagy a GameNighton és remélem, hogy még sok ilyen alkalom lesz, ahol egy kupa serital mellett lehet eszmét cserélni a "mindenről". Jövőre ott leszek végig.
Nightwolf: Annyira jó volt számomra a tábor, mint bőszen trágyázó parasztnak a tavaszi termés. Az egyetlen negatívum a részemről, hogy nem tudtam ellopni az egyik táborozó számítógépét – pedig vele is leegyeztettem a dolgot –, ugyanis közel 25 kilogrammot nyomott a bestiája. Sebaj, jövő ilyenkorra megbeszélem vele, hogy táblagéppel jöjjön, és akkor nyélbe ütöm a zsiványságot. Csoda kis csapat jött össze az idén. Voltak ismerős arcok, akikkel már nem kellett rostos narancslével koccintanunk a tegeződésért és bőven jeleskedtek újoncok is, akik hamar felvették a sokszor kakaskukorékolásig tartó életritmust… Nem is csoda, fiataloké a jövő. Mi öreg rókák már a hajnal első kacsintásánál rohantunk az ágyba, ahol persze nem mindig sikerült azonnal elaludni (bocsi Gyu, hogy háromszor is felébresztettünk).
Folyamatosan pörögtek a versenyek, játékok és idén szerencsére csak száztizenhatszor nyomták le Guitar Herón a Foo Fighters - The Pretender című számot a srácok. Jó kis nóta, ám hazaérve körbeplakátoztam a környéken, hogy ha valaki hangosan meri hallgatni, vagy letekert autóban bömbölteti, miközben elhalad az ablakom alatt, akkor a külföldről kapott Tini Nindzsa Teknőcös alsógatyámban, a beáztatott húsklopfolómmal fogom végigkergetni a kerületben a kis angyalbögyörőjét. Röviden summázva az élményeket elmondhatom, hogy ezen az eseményen ott kellett lenni. Tündériek voltak az olvasók és zabálnivalók a kollégák. A leforgatott videókból érződik a jóság, a kedélyesség és külön öröm, hogy Pacának lélekben átnyújthattuk az év zakózása különdíjat. Hiányoztok srácok, és ha jövőre is lesz, akkor szeretnék veletek találkozni!
Eprespuszedlee: Péntek délelőtt 8:45-re értem le Velencére, ahol népes tábor fogadott – három legény volt talpon a vidéken. Szinte a falakból és a padlóból is az éjszakázás szaga párolgott ki, úgyhogy egyáltalán nem lepett meg az egy főre jutó asztali PC-k irreálisan magas aránya. Lekuporodtam hát és kivártam, a levegő pedig egyre csak forrósodott. Ahogy sejtettem, dél körül már elkezdtek az asztalokhoz szállingózni a HC réteg legnemesebb lovagjai. Néhány vérgőzös percet töltöttünk el KisMocsyval a Mortal Kombat előtt, aki durván alázott – nem tudtam megverni, de Nightwolfot ismételten, többször is -, miközben a fülledt időjárás végre egy jó nagy zuhéval jutalmazta kitartó küzdelmünket. Derékig benne vagyunk a nyárban, de még vízben nem jártam. Erre most sem került sor, mégis a nap fénypontja az volt, amikor megkínálhattam a Velencei tavat a tappancsaimmal. Nincs is jobb annál, mint csöpögő nyállal bambulni a távolba és csodálni az aranyhidat. A partról visszatérve arra lettünk figyelmesek, hogy a már nyüzsgő játéktérben épp beindult a Just Dance 4 táncverseny, így még alkalmam volt végigkísérni Elmör és RG riszaviadalát. Ez volt az utolsó, ami beégett a retinámba, mert ezután sajnos indulnunk kellett hazafelé és egy könnyes búcsú után eltűntünk a horizonton, miközben a nap skarlátszínű felhőket vetett az égre. Szuper élmény volt, de fájdalmasan kevés. Jövőre úgy kell intéznem, hogy többet lehessek lent ezzel a sokszínű, a humort nem megvető társasággal.
mazur: Idáig már úgysem jut el senki, úgyhogy csak a magam örömére megjegyzem, hogy bár csak az utolsó estére sikerült lejutnom, látszott hogy végig kiváló lehetett a hangulat. Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni, aki hozzátette a magáét, a GameStar csapatának (külön Mocsy-nak) az áldozatos munkát, a táborozóknak pedig a jófejséget. Remélem mindenki olyan jól érezte magát, mint én a záróbulin, de ha mondjuk annyira azért nem, hanem kicsit kevésbé, még az sem lehetett olyan rossz. Jövőre ismét lesz GameStar tábor, addig is találkozunk a GameNight bulikon, illetve majd a PlayIT-en. És most: Tibi!
HP: Mocsy és a srácok ismét kitettek magukért, már amennyit én láttam belőle. Nem panaszkodom, mert királyi nyaralásban volt részem a közelben, de néha átlógtam megnézni a táborozókat. Rengeteg ajándék, verseny, mókázás ment 0-24-ben, az utolsó este pedig a sütögetés és táncos-zenés (vagyis Just Dance és Rock Band) buli vitte csúcsra a közösségi élményt. Nagyon jó fejek voltak a táborozók is, és Rékunak is jár a tisztelet, amiért törődött a srácokkal és a videós munkákból is kivette a részét. Tavaly is nagyon tetszett, amit láttam, de az idei szerintem felülmúlt mindent. Jövőre nem tudom, mi lesz, van kicsit "magasra tett mérce" hangulatom.
Hunter: RG mindig mondta, hogy neki az éjszaka szent, én így vagyok a reggelekkel. Nekem kell az a pár perc nyugalom, amikor megiszom a kávémat, és öntudatra ébredek. Ez Velencén csodálatos volt. Ahogy lenéztem a teraszról és a tó zavartalan tükrében csodáltam az eget olyan élmény, amit sehol máshol nem kaptam még. Utána bemenni a gépterembe, ahol Mocsy már elkezdte a napi programok szervezését, és ahol a táborozók már melegítettek a délutáni versenyekre…ez mind-mind nagyon hiányzik. Ennyit régen nevettem, mint az elmúlt héten, és ezért hatalmas köszönettel tartozom mind a kollégáknak, mind a táborozóknak. A velük töltött hét után itthon minden olyan feleslegesnek tűnik. Nincs kedvem játszani sem, inkább csak meghallgatom kétezredszer a Wheels című számot és elképzelem a Rock Band dobok kattogását. Talán még táncolok is egyet.
Mindenki szorgalmasan dolgozik a #GStábor2013-ban... Nos, majdnem mindenki pic.twitter.com/Alhg3sRSUT
— GameStar_HU (@GameStar_HU) July 13, 2013
EndreMan: Vasárnap felébredtem, és némiképp szokatlan módon nem RG-t pillantottam meg, ahogy éppen dél körül a laptopján néz valamilyen filmet, hanem a saját szobám falát. Véget ért a tábor. Nem kertelek, kimondom: szomorú vagyok. GS tábor kapcsán, még nem éreztem ilyet, mert bár a korábbi 2 alkalommal is jól éreztem magam, teljesen nyilvánvaló számomra, hogy nekem ez volt az eddigi legjobb tábor. Az okokat keresve több lehetséges magyarázata is lehet, talán mert ezúttal végig ott tudtam maradni, és nem volt olyan munka ami miatt meg kellett szakítani, mint korábban sajnos mindig, vagy talán az új táborozók és a közös programok alkottak valami megmagyarázhatatlan és betervezhetetlen elegyet a régi arcokkal? Esetleg Réku? Bár őt kizárnám, hiszen tipszmikszelt a szemét. Nem tudom, de annyira nem is akarom tudni, hiszen nem is kell, a lényeg, hogy máris várom a következőt. A videós tartalom, talán sosem volt ekkora, hiszen a napi programok rövid montázsai mellett Hunter táncoktatásait is láthattuk, valamint egy két részessé bővült kisfilmet is forgatott a csapat, amelynek első részének epikus Paca-elesése azt hiszem örök emlékké válik minden táborozó fejében, és eszünkbe jutva évek távlatából is könnyen felidézzük majd a 2013-as GameStar tábort. Ha egymás után nézzük a napi összefoglalókat, majdnem 1 órás szórakozásban lehet részünk, melyet remélem örömmel néz majd meg mindenki újra és újra. Itt DOTA-ztam és LOL-oztam életemben először, itt táncoltunk először Chavával, RG-vel és Duduval női ruhában, vertük meg Rékut, aki mindig olyan szépen mosolygott ha kamerával közelítettem, hogy ha rossz kedvem volt is jobb lett, valamint ne feledjük el Vica nénit és a külföldieket, a szemét Milintét, de mindenki nevét ide írhatnám a táborból. Én jövőre is biztosan ott leszek! Nagyon hiányzik már most mindenki! Annak ellenére, hogy az alvás nem volt túl menő elfoglaltság, azért 2 hetet kibírtam volna bőven ebből a mókából. Azt írtam már, hogy hiányzik mindenki? Na jó, még xNomadx is...
Sophiaso: Sajnos idén sem tudtam végig ott lenni a táborban, mert hétköznap a munka szelleme szólított, így csak első hétvégén gyarapítottam a táborozók számát. De az a hétvége nagyon jól telt: elvittem a Just Dance 4-et, hogy Velence is lásson egy kis bugit, és végigroptuk az első estét meg a második napot. (Ha jól tudom, a móka és a táncos lábak utána sem álltak meg, erről tanúskodik néhány videó és beszámoló...). Vasárnap este fájó szívvel, de a következő hétvége reményével távoztam, amit csütörtökön tökéletesen porrá zúzott egy jópofa betegség, így sajnos már nem tudtam visszamenni a következő péntek-szombatra, úgyhogy csak itthonról irigykedtem. Volt miért.
Chavalier: Jó volt ez a tábor, csak bírja gyomorral az ember. Hiába no, aki szívvel-lélekkel (zúzával, májjal és további válogatott belsőségekkel) készített házi kosztnak köszönhetően tartja kerekded formáját, aligha lehet elégedett az általános iskolai éveket idéző menza-kajával. Természetesen igazságtalan lenne bárkire is ráfogni a gyomorrontást, jött az magától, és kész. Így eshetett meg, hogy a második GameStar Táborom utolsó két napját már kihagytam, otthonról drukkoltam a többieknek, hogy megússzák elveszett telefonok, elfelejtett szobakulcsok és leamortizált berendezés nélkül a véghajrát. Hellyel-közzel sikerült nekik.Valójában nehéz megmagyarázni, de érzésem szerint ez a tábor jobban sikerült, mint a tavalyi. Jó volt viszontlátni azokat, akikkel egy éve találkoztam. Még XnomadX-nek is örültem, akinek ezúton üzenem, hogy jövőre ismét lehetőséget kap arra, hogy lenyomjon akármelyik FIFA részben, vagy Mortalban. Apropó FIFA, RG-vel immáron egy éve készültünk (úgy, hogy semmit sem gyakorlunk) arra, hogy megismételjük feledhetetlen összecsapásunkat a pályán, ám legnagyobb csalódásunkra már az első meccsen gólok születtek. Az a baj, hogy elkezdtünk helyzeteket kialakítani, azokat pedig gólra váltani, s ezzel meg is öltük a játékot. Hírhedten pocsék a névmemóriám (még a kollégákéra sem emlékszem mindig), ezért ha külön-külön nem is tudom mindenkinek hálám kifejezni, szeretném megköszönni az élményt. Mert az volt, Endre és a pók titáni küzdelmétől, a videós gegeken és a feledhetetlen táncversenyeken át az RG-vel folytatott eszmecserékig. Rékunak hála pedig ismét visszakerült a szótáramba a "zsír".
Disorder: Nem voltam sokat a táborban, csak egy estét, pénteken. Ez az idő viszont pont elég volt arra, hogy megtudjam, milyen lehet egy békés irodalmi gyakorlókör. Ennyi szelíd, intelligens, elmés és mégis vicces emberrel ritkán hoz össze a sors. A gyerekek is sokat tanulhattak ebből az estéből, hisz rengeteg olyan témát jártunk körbe - néhány esetben vizuális prezentációval megspékelve - amik a felcseperedés elkövetkezendő éveiben hasznosak, tanulságosak lehetnek. Sajnálom, hogy hamar vége lett az estének, de szerencsére egy kicsit így is sikerült belekóstolni abba, hogy milyen lehetett Ady élete.
