Február 14-én három egészen eltérő filmre ülhetnek be a kíváncsi nézők, melyek között büszkén vesszük az első helyre a Die Hard sorozat legújabb részét, amely nem jöhetett volna létre a magyar helyszínek és kedvező forgatási viszonyok nélkül (ennek kellemetlenségeit most ne firtassuk, örülünk neki, kész). Bruce Willis gyűrött mosolya mellett azért belekóstolhatunk némileg kevésbé akcióorientált alkotásokba is, így az Oscar-díjas Jeremy Irons megmutatja nekünk, hogy milyennek kell elképzelnünk egy lenyűgöző teremtményt és Charles Dickens öröksége sem megy pocsékba.
Die Hard – Drágább, mint az életed (A Good Day to Die Hard)
Már 25 éve annak, hogy Bruce Willis végérvényesen odafészkelte magát az akcióhősök színpadára és a Nakatomi Toronyházban megmutatta, hogyan kell másfél órán keresztül szakadt, véráztatta trikóban megmenteni a világot hanyag beszólásokkal. Az már az első filmből kiderült, hogy John McClane két utóddal büszkélkedhet, ám csupán a negyedik részben volt szerencsénk gyönyörű lányához (Mary Elizabeth Winstead – Scott Pilgrim a világ ellen, A dolog), a fiáról pedig utalást sem hallhattunk, egészen mostanáig. McClane ezúttal Jack (Jai Courtney, a Spartacus – Vér és homokból) megmentésére siet, aki igen nagy zűrbe került Moszkvában és kizárólag az segíthet rajta, aki korábban már négyszer megmentette a „világot”. A két megállíthatatlan erő egyesülésével megalakul az új duó, akik senkinek és semminek nem hajolnak meg. A Die Hard ötödik részét mi magyarok kicsit saját sikerként könyvelhetjük el, hiszen Moszkvát lényegében Budapest helyettesítette a forgatáson, nem is beszélve arról, hogy ha figyelemmel követjük a stáblistát, olyan neveket láthatunk, mint Növényi Norbert, Kamarás Iván vagy éppen Ganxsta Zolee. Ha miattuk nem is, hát Bruce Willis cinikus egysorosaiért, az „alkalmatlan ember, az alkalmatlan helyen és időben” jelenségért érdemes jegyet váltani a Drágább, mint az életed című ötödik Die Hard filmre, amelyet a Max Payne adaptáció rendezője, John Moore dirigált. „Yippe ki-yay, motherf*cker!”, lényegében ennyi.
(Érdekesség: 2013. február 13-án végre magyarul is megjelenik a Die Hard 3. - Az élet mindig drága Blu-ray változata, amely 2.35:1-es eredeti képarányt, valamint 2.0-ás magyar, eredeti szinkront kap az 5.1-es angol (5.1 DTS HD) hang mellett. Gyűjtők előnyben.)
Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények (Beautiful Creatures)
A 2009-es Kami Garcia és Margaret Stohl szerzők által írt a Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények című regényből 3 évvel később a P.S. I Love You készítője, Richard LaGravenese egy vérbeli romantikus fantasyt varázsolt a vászonra. A történet középpontjában egy Ethan Wate (Aldren Ehrenreich) nevű álmodozó áll, aki elvágyódik Gatlin nevű unalmas kisvárosából. Élete akkor vesz teljes fordulatot, mikor megismerkedik a természetfeletti képességekkel bíró Lenával (Alice Englert), akivel egymásba is szeretnek jól. Kettejük viszonyára árnyékot vet családjaik sötét titka és Lena elkerülhetetlen sorsa, ugyanis a lány 16. születésnapján örökre eldől, hogy a Fény vagy a Sötétség szolgálatába áll-e. A főbb szerepekben szinte újonc fiatalokat köszönthetünk, tekintve, hogy Alice Englert első „komolyabb” szerepe a tavalyi Ginger & Rosa volt, míg Alden Ehrenrich azért megfordult már a Twixt, a Tetro és a Stoker stábjában is. Szerencsére nem kell attól tartanunk, hogy csak nevenincs kezdőket kell bámulni (bár ezzel sem lenne baj, ha tehetség pislákol bennük), hiszen ott van azért az Oscar-díjas Jeremy Irons (Die Hard 3, Eragon), az Oscar-jelölt Viola Davis (Kétely, A segítség), a szintén Oscar-díjas Emma Thompson (Értelem és érzelem, Igazából szerelem) vagy éppen Emmy Rossum (Holnapután, Az Operaház fantomja). Aki elengedhetetlen vonzalmat érez a természetfeletti iránt és kedveli a romantikával átszőtt fantasy filmeket, az nem is találhatna e héten jobb elfoglaltságot a Lenyűgöző teremtmények megtekintésére. Randifilmnek is kiváló.
(Érdekesség: A film egyik sztárja, Jeremy Irons tavaly Bruce Willishez hasonlóan szintén hazánkban forgatott, ám az akciósztárral ellentétben ő sorozatban remekelt. A Rodrigo Borgia bíboros meglehetősen intrikus életét és pályafutását bemutató kosztümös dráma, a Borgiák című széria második évadának jelentős részét az etyeki Korda stúdióban forgatták. A főszereplő színész már a rendszerváltás előtt is járt Magyarországon állítása szerint lenyűgözi őt az itt élő emberek kedvessége és barátságos viselkedése. Látnak így is minket?)
Szép remények (Great Expectations)
Pip (Jeremy Irvine) árvaként tengeti mindennapjait, mígnem egy nap egy titokzatos jóakarónak köszönhetően esélyt kap arra, hogy maga mögött hagyja a szegénységet és tiszteletreméltó úriemberként London egyik leggyönyörűbb lánya, Estella (Holliday Grainger) után kezd epekedni, akibe már gyermekkora óta szerelmes volt. Pipnek fogalma sincs arról a titokról, amelyet választottja őriz, és ami szörnyű következményeket jelent. Charles Dickens máig sikeres regényéből az Egy nap írója, David Nicholls körmölt forgatókönyvet, hogy Mike Newell (Perzsia hercege: Az idő homokja, Fedőneve: Donnie Brasco) annak rendje és módja szerint elkészíthesse a filmváltozatot. Pip megalkotójáról rovatunk legutóbbi fejezetében ejtettünk már szót, a fiatalember ugyanis szerepet kapott a szintén februári megjelenésű Most jó című drámában is. A Steven Spielberg által felfedezett Jeremy Irvine (Hadak útján) mellett muszáj szót ejtenünk Holliday Graingerről is, aki olyan kosztümös filmekben kapott eddig esélyt a bizonyításra, mint a Jane Eyre, a tavalyi Anna Karenina, a Borgiák című sorozat, vagy a szintén tavalyi Bel Ami. A Lenyűgöző teremtményekhez hasonlóan főszereplőink útját igen tehetséges veteránok egyengetik a játékidő alatt, feltűnik például Ralph Fiennes és Helena Bonham Carter is, csoda, hogy Tim Burton nem ült azonnal a rendezői székbe. A magyar felirat ne riasszon el senkit a filmtől, segítségével szép reménnyel lehet nyelvet tanulni, ránk fér.
(Érdekesség: a világhírű regényekhez hasonlóan a Szép reményeket is számtalanszor feldolgozták már a múltban. Dickens műve kapott egy filmváltozatot 1917-ben, 1934-ben, 1946-ban, 1998-ban, majd legutóbb idén, de tévés feldolgozásokban (1974, 1986, 1999) és sorozatokban (1989, 2011) sem volt hiány. A kegyetlen érzelmi játékokról mindig tuti ötlet adaptációt készíteni, van közönség az ilyesmire)
