Az összetéveszthetetlen szegedi ficsúr, aki Piratok, Jantarok és télen Condorok hátán hasítva integet ránk a magasból, aki bármikor képes meginni 14 doboz sört másnaposan, viszonylag gyorsan, józanodás címszó alatt (a helyemben te is ezt tetted volna - RG), és aki bármikor elének... elkiabálja a 21 Gunst, már hosszú évek óta elkergethetetlen és hű tagja a GameStar csapatának. Nem nagy titok, hogy ő hajtotta be a stáb többi tagján az évértékelőket, és ugyan még nem értünk a végére, ma ő is elmondja nektek, milyen volt az éve. Jó hosszan, mert muszáj volt neki még egy mondatot leírnia, hogy túlszárnyalja karakterszámban, az én (Paca) évértékelőmet. Át is adom neki a szót, csak fontosnak tartottam megjegyezni, hogy nem ő nyalta körbe magát a bevezetőben. Hölgyek, urak: a színpadon RG!
Amennyiben fogalmam sem lenne az idő múlásáról, akkor is tudnám, hogy eltelt egy év, hiszen az Évértékelő írásának boldogító lehetősége ismét bekopogtatott és újra itt az alkalom, hogy ti és én leüljünk egy kicsit egymással szemben, még ha csak virtuálisan is. Ez a harmadik olyan év, melynek végén számvetéssel élünk itt a GSO bitekből készült hasábjain, de számomra csak az első olyan, ahol végre elmondhatom, hogy az elmúlt 12 hónap történései nagyjából olyan mederben haladtak, amilyet egy magamfajta átlagmarha elképzel. Nem igazán szeretnék panaszkodni, főleg azért, mert senkit nem érdekel, meg egyébként is, Putnoki Gáborral értek egyet, aki azt énekelte, hogy "Csak a szépre emlékezem". Habár idén is voltak gubancok, de ezeket sikerült megoldani, egyébként pedig egy halom olyan dolog történt, amire érdemes visszaemlékezni. Június közepén például rögvest az első próbálkozásra sikerült megrepülni a koszorútávom, majd pediglen egész évben elég jókat csaptunk, beleértve egy 340 kilométeres távot egyedül, illetve egy 400-ast másodmagammal (ezek azért motor nélküli repcsivel elég komoly programok).
Aztán nyár végén a lányom bölcsődés lett, ősszel a fiam nekilendült az általános iskolának, én pedig megáztattam a kérges szívem néhány befelé gördülő könnycseppel, hogy biz' milyen gyorsan cseperednek a lurkók és mire kettőt pislogok, már azon siránkozhatok, hogy nem töltöttem velük elég időt, míg gyerekek voltak. De ha már róluk esett szó, azért gyorsan leírnám, hogy a munkám miatt idén többször is jártam olyan intézményekben, ahol fogyatékos gyerekekkel törődnek és hálás vagyok a sorsnak, hogy nálunk csak egy kis megfázás, vagy néha egy-egy hasmenés borzolja a kedélyeket. Illetve amit meg kell nektek gyónnom, hogy galád módon vettem egy PlayStation 3-at, de mentségemre szolgáljon, hogy olyan kecsegtető áron kínálta a gazdája, amennyiért vétek lett volna hagyni, hogy más vegye meg. Azért ettől függetlenül még vérbeli PC-s maradok, amit az is jelez, hogy azóta is leginkább csak a fiam játszik rajta és még mindig bizalmatlanul nézegetem a fekete dobozt, hogy miként tudott odakerülni a tévé mellé. De nem is húznám tovább az időt, hiszen a célom nem az, hogy megdöntsem Paca karakterrekordját, hiszen azt már alighanem megtettem 2011-ben és 2012-ben.
- Mi volt a legnagyobb 2013-as csalódásod?
Szigorúan játékokat véve alapul, igazából semmiféle csalódást nem tudok elkönyvelni, hiszen nem voltak elvárásaim, nem készültem semmilyen nagy durranásra, ami aztán fos lett volna. Azt már inkább kibírom röhögés nélkül, hogy a Late Night Live Arénának vége lett, bár ahogyan tegnapelőtt EndreMan megszellőztette, alighanem ez csak egy kis átmeneti nyaki izomgörcs (már ha van ilyen) és nem végleges lefejezés. Az Endregyógyintézetek hiánya is hasonlóan hat rám, hiszen mondhatni, dobozban van három kész alkotásunk, de csak az öreg kaporszakállú tudja, hogy ezek valaha is értő szemek elé kerülnek-e. Hmm, pedig azok a remek jelenetek a kartonpapírból készült kúttal, vagy az a nagyszerű egyéjszakás zenekar, ami így nézett ki, ahogyan az alábbi képen látható...De sebaj, minden vég egyben egy új kezdet és aki ehelyett tud egy jobb közhelyet, az írja le hozzászólásban.
- Mi volt a legjobb 2013-as élményed?
Ez legalább olyan nehéz kérdés, mint választani, hogy ha az élet olyan helyzetbe sodorna, akkor melyik ujjamat vágjam le. Ahogyan többen is leírták már előttem, az egyik - ha nem a legjobb - dolog az idei évben a GS Tábor 2013 volt, ami a saját véleményem szerint felülmúlta az epikus 2011-est is. Bár idén is hiányzott Judit...köhh-köhh...csodás személyisége, most azért elég rendesen odatette magát mindenki, hogy megfelelő legyen a hangulat. Emlékszem, amikor szegény Gyu a rá jellemző kifinomult udvariassággal kért meg minket, hogy fogjuk be végre a pofánkat így hajnal hatkor, mert ő még aludna egy kicsit, miközben EndreMan papuccsal próbált meg agyonütni egy pókot, hiszen ő fél, amíg élő pók van a szobában. És mennyire jó lett volna, ha az a pók agyoncsípi és nem kell a rohadt iPhoneja ébresztését hallgatnom ötpercenként, mert ő nem ébred fel rá, csak tudattalanul szundira nyomja, ellenben én nem bírok tőle visszaaludni. Vagy ott van az a csodás délután, amikor öten leballagtunk a partra és csak lógattuk a lábunkat a vízbe, miközben az élet nagy dolgairól beszélgettünk.
Esetleg a záróeste, ahol mindenki önfeledten szórakozott, vagy az a nagyszerű kirándulás Pacával szénsavmentes ásványvízért (persze), amikor csakis addig esett az eső, amíg úton voltunk. Egy olyan tábor volt az idei, aminek a hangulata még hosszú ideig bennem maradt és részemről egyértelműen úgy érzem, hogy még közelebb hozta egymáshoz a csapatunk tagjait. Ó, és majdnem elfelejtettem a kétrészes filmünket, Az Igazi Hőst, melyben alkalmi kaszkadőrünk, azaz Paca akkorát esett, hogy egy pillanatra megsajnáltam. De éppen csak egy pillanatra és gyorsan el is múlt. EndreMan rózsaszín baseballütőjének eltörése nagyobb traumát okozott. Egyetlen dolgot azonban szívesen kitörölnék az életemből és már nagyon megbántam, hogy a Velencei-tónál megtörtént. Nem kellett volna tipszmikszűni!!!!!!!
Aztán itt van az alig egy hónapja lezajlott PlayIT, ahol szinte mindent feltettünk egy lapra és gyártottunk egy saját kamujátékot, kifigurázva a mostanában jellemző rókabőröket, miközben csak reméltük, hogy olyat alkottunk, ami képes eljutni a hallgatósághoz és nem egy szart csináltunk, amin csak mi röhögünk. Utóbbi esetben ugyanis alighanem ez lett volna az utolsó PlayIT-ünk és mehettünk volna vissza a balettba ugrálni, de szerencsére bejött a dolog, aminek köszönhetően legközelebb is találkozunk a méretbeli növekedésen átesett PlayIT-en.
De ugyanígy említhetném azt az augusztusi délutánt, amikor EndreMan vállalta a kockázatot és beült mögém a repülőgépbe. Ez főleg azért volt jó, mert aznap nagyon nem úgy nézett ki az időjárás, mintha iskolakörön kívül bármi mást is tudnánk repülni, de a természetnek, valamint a repülőtársaim rovására elkövetett taktikai időhúzásunknak köszönhetően pont sikerült kifognunk egy olyan periódust, ami megfelelő volt és így megcsipkedhettük a felhők alját. Amiről több tízezer karaktert tudnék írni, az szintén az idei repülős élményekről szólna, szóval ebbe inkább bele sem kezdek, de azért higgyétek el, van annak romantikája, amikor a hazai repülőtértől szűk 50 kilométernyire fogy el alólunk a levegő és le kell szállnunk, pont egy birkapörköltes bogrács mellé. Vagy amikor 120 kilométerre az otthonunktól éppen azt latolgatjuk, hogy megkerüljük-e a 20 kilométer átmérőjű zivatarfelhőt, vagy próbáljunk meg elillanni alatta, hátha megússzuk.
– Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) GSO-s élményed?
Mivel én vagyok szinte az egyetlen az Évértékelőt írók közül, akinek van "normális" állása (úgy értem, hogy nem az újságírásból élek), így idén már csak a GSO műholdjaként keringtem az itteni történések körül, de van egy havonta jelentkező állandó rovat, amiben az elmúlt 10-20-30 év játékairól írok és ott volt egy figura, akinek köszönhetően szállóige lett a "noob paraszt", pedig szegény nem is ezt mondta. Tavaly és tavalyelőtt már kellően kiveséztem a trollok, törpék és igazmondók témáját az évértékelőkben, nem szeretném ezt újra megtenni, hiszen aki eddig sem fogta fel magától, hogy az internet nyújtotta látszólagos arctalanság nem arra való, hogy a szerkesztőket és cikkírókat következmények nélkül lehessen fikázni, az eztán sem lesz okosabb.
Ahogyan Chavalier írta magáról, régebben nálam is felment a pumpa és belementem az ilyen monkey punchokba, de annak már vége. Sokkal egyszerűbb hagyni éhen veszni az ilyen alakokat, semmint fölöslegesen pocsékolni a szót. Ugyanakkor ismételten elnézést szeretnék kérni attól a GSO-tagtól, akit félreértések sorozatát követően nem tudtam elvinni Pestre, hogy ki tudjon látogatni a PlayIT-re. Illetve arra sem nagyon voltam büszke, amikor a Sniper Ghost Warrior 2-ben olyat írtam, hogy a CryEngine mozgatja a Far Cry 3-at, de szerencsére az olvasói helyreigazítás igazán korrekt és kulturált módon érkezett. Akkor fogadtam meg, hogy soha többet nem írok cikket úgy, hogy körülöttem négy, gyereknek álcázott miniterrorista próbálja meg lebontani a lakást.
- Mi volt a legjobb GSO-s élményed?
Szinte szóról-szóra be tudnám másolni EndreMan ehhez a kérdéshez írt válaszát, hiszen nagyon örültem annak, hogy a Nagy Teszt Autó videónk eljutott a szívekhez és a világ ha csak hat percre is, de egyetlen csodás tudattá formálódott. Egyébként pedig örülök a megújult GSO-nak és mérhetetlenül becsülöm azt a rengeteg munkát, amit a többiek elkövetnek annak érdekében, hogy a mennyiség mellett a minőség még az eddiginél is jobb legyen. Másrészről pedig öröm minden egyes olyan alkalom, amikor valaki megemlíti, hogy lehetne már egy Late Night Live, mert ilyenkor elhiszem, hogy nem csak Wolfy, Endre és én vagyunk azok, akik álnéven próbálják ilyen aljas módszerekkel visszacsalogatni a műsort.
- Melyik szerinted az év legrosszabb játéka?
Sajnos nagyon kevés időm jut játszani, ezért van az, hogy sokszor nem is adok választ az "Ezekkel játszunk hétvégén" rovatba, de leginkább a Sniper: Ghost Warrior 2 volt az, amivel megszenvedtem, ugyanakkor ennél voltak idén sokkal nagyobb trágyák, de azokhoz szerencsére nem volt szerencsém. Nem tekintem a legrosszabbnak, de messze alulmúlta a várakozásaimat a GRID 2, ami nálam csak azért kapott 81 százalékot, mert tudom, hogy nem én vagyok a célközönség a szimulátorra vágyó lelkületemmel és ha így nézem, akkor igenis jó játék. Csak a vénáimon már akkor reszeltek egyet, amikor kiderült, hogy száműzik a belsőnézetet.
- Melyik az év legjobb játéka?
Vannak hasonló aberrációim, mint Pacának, legalábbis olyan téren mindenképpen, hogy neki az első ránézésre is cukrozott kakinak kinéző játékok kellenek, amik a szerkesztőség többi tagját taszítják. Nálam hasonló a történet a mellékvágánynak tartott címekkel, mint amilyen a traktoros-kombájnos-földművelős játékok, vagy a vonatos téma, amiért szintén nem nagyon ugrándozik senki. Bár éppen most halászott el az orrom elől Gyu egy ilyet, de lassan megnyugszik a háborgó lelkem. Szóval amivel hosszú órákat töltöttem, a Train Simulator 2014, mely annak ellenére, hogy kezd egy kicsit túl sok pénzt kérni túl kevés tartalomért, igazán szórakoztatóra és szépre sikeredett. De nagyon bejött a WRC 4 is, ahol egyértelmű a javulás a korábbi részekhez képest, illetve igen jót mulattam a Call of Juarez: Gunslingeren, ami némiképp feledtette a Cartel rettenetes mivoltát.
- Ha van, akkor ki/kik a kedvenc kommentelő(i)d a GSO-n?
Mivel kicsit elszakadtam a GSO-tól, ezért idén nem szeretnék kedvenceket választanai, azokról pedig minek írnék, akik továbbra is csak kárnak vannak. Politikailag korrekt, ha azt mondom, hogy mindenkit szeretek, aki ismeri a helyesírást, van benne tisztelet, elfogadja, hogy másoknak eltérő lehet a véleményük, illetve tudja, hogy az élet nem a monitorok előtt ér véget.
- Mit vársz 2014-től?
Talán 2011 végén írta Gyu, hogy "Tizenkét GameStar megjelenést", nos ezt én is biztosan szeretném. Egyébként pedig egészséget mindenkinek, egy olyan munkaszerződést, amin a lejárat ideje a nyugdíjaskorom kezdete (már ha lesz ilyen), sok jó repülést, egy új PC-t, és a MAFIA 3-at! De azt nagyon! Ja, és természetesen kiváló tábort, világbékét, a többnejűség hazai bevezetését, ingyen sört és azt, hogy kicsit több GameNightra el tudjak jutni. Meg azt is nagyon szeretném, ha az emberek végre megértenék, hogy a kondenzcsíkok azok nem azért vannak, hogy mi jól megmérgeződjünk tőlük. Boldog Új Évet Mindenkinek! Táborba gyertek...
