Aki esetleg nem tudná, Epres asszonyság civilben a mi csodás barátunk, Nightwolf felesége és ők ketten mindent megtesznek egymásért. Legalábbis az egyik Late Night Live Arénában ez derült ki, de ne bolygassuk a dicstelen múltat, koncentráljunk inkább Photoshop aranykezű mesternőjére, aki szintén beavat minket abba, hogy szerinte milyen volt ez az év és milyennek kellene lennie a következőnek.
Biztos, hogy mostanra a legtöbben már jól megpakoltátok a pocakotokat a legínycsiklandóbb házi koszttal, úgyhogy bevackolva, az otthon melegében, takarék üzemmódban olvassátok soraimat (vagy éppen bekávéztatok és ezerrel megy a Bikicsunáj). Az bizonyára közös pont, hogy a rokonlátogatás és a családi kötelékek ápolgatása közepette mindenkinek jut egy kis ideje a játékra. Magam is kiváltképp örülök ennek a laza év végi hangulatnak, mert végre a falnak támaszthatom (vevőszolgaként) a munkahelyi elvárásokat és megpihenve számot vethetek az év viselt dolgai felett. Ja, de hirtelen semmi nem jut eszembe… Wolfy! Mit is csináltunk az év elején? Történt egyáltalán velünk bármi is mostanság? Néha úgy érzem magam, mint egy éltes nénike, aki a gyerekkorára jobban emlékszik, mint arra, hogy az előző órában mit evett. Csak azon kevesek kedvéért, akiket érdekel is, összeszedem magam és az összes meghatározó impulzust, ami 2013-ban ért.
Mi volt a legnagyobb 2013-as csalódásod?
Általában mindig a legrosszabbra vagyok felkészülve, így ritkán fordul elő, hogy letaglóz a kiábrándultság. Két dolog szokott történni: pozitívan csalódok, vagy semmi. Ez utóbbit éreztem, amikor a PS4 egyik nyitó címével, a Knack-kel volt szerencsém játszani. Az elsők között ragadhattam meg a kontrollert, lelkemben gyermeki izgalommal, de csupán az irányító vibrált a kezemben, a lelkem meg sem rezdült. Pedig jó lett volna. Ennek ellenére nem bámultam úgy a képernyőre, mint gyújtogató a vizes szalmára.
Mi volt a legjobb 2013-as élményed?
Épp erről a játékról kellett beszélnem a nagy publikum előtt a decemberi PlayIT-en és sikerült leküzdenem a lámpalázamat – ami nálam nagy szó. Ez felemelő volt - nem beszélve az összes ilyen rendezvény felvillanyozó atmoszférájáról -, de nem a szösszenet volt a legjobb élményem, inkább a másoktól kapott rengeteg kedves szó, gesztus és a sok-sok nevetés, ami összeadódva széppé tette a mindennapjaimat. Szentimentálisan hangzik, de ez tényleg így van. Fontos, hogy észrevegyük magunk körül az apró csodákat és mosolyogjunk – rengeteget segít, hogy túllendülhessünk a nehézségeken és ugyanakkora erőfeszítésbe kerül, mint az ellenkezőjét tenni. Tudom ezt mondta a mókus is, mielőtt magára gyújtotta az erdőt.
Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) GSO-s élményed?
Konkrétumot szerencsére a saját GSO múltamból nem tudok említeni, bár még bármi történhet a beszámolóm közzététele után (kiindulva abból, hogy mindig a legrosszabbra vagyok felkészülve :)). Ha jogos, akkor jöhet a flame-vihar, a fika áradat, hisz szólásszabadság van. Néha viszont nehezemre esik mentálisan kihordani, amikor nyelvtannácik, hegyi- és kultúrtrollok offolnak szét igazságtalanul egy-egy cikket, minősíthetetlen stílusban.
Mi volt a legjobb GSO-s élményed?
Kevés a virtuális tinta, ami az én tollamból csepegett az online felületre, de mindig kaptam néhány dicsérő szót, ami bevallom, jól is esett – eperből vagyok, no. Anno én magam is bohó kommentelőként kezdtem a GSO-n és már akkor olyannyira a monitor elé szegezett az oldal, hogy több mint 3500 hozzászólást sikerült produkálnom cirka fél év alatt. Főképp a „Jó estét” rovat égisze alatt összeverbuválódott társaságot nemesbítettem, ahol hajnalig tartó csivitléseinktől zsizsegett az éter. Ezt mindenképpen élményként definiálom. Valószínűleg a múlt árnyéka homályosítja el a szemeimet, mert azóta sem tapasztaltam hasonlót. Természetesen bármikor bevethető vagyok egy ilyen éjszakai eszmecserére - akár a cserebogarak halhatatlanságáról is dumálhatunk!
Melyik szerinted az év legrosszabb játéka?
A főnököm mindig azt mondja, hogy a rossz munkához is sok idő és erőfeszítés kell, hát még a jóhoz. Kedvelem a hozzáállását! Mégis muszáj kimondanom, hogy a játékkészítők verejtékes munkája időnként erősen izzadságszagú, amit nem képes elnyomni a jó marketing vagy a hívogató külcsín édes illata. 2013 nyarán történt, hogy megcsapott a Ride to Hell: Retribution bűze, amelyről Paca az összegzésben csak annyit írt, hogy „Akkor már inkább gyalog megyek a pokolba”. Sajnálom, de nem tudok róla pozitívan nyilatkozni, ezért nem is fűzök hozzá semmit kollégám találó szavaihoz.
Melyik az év legjobb játéka?
Még nem játszottam végig, de már most kijelenthetem, hogy nálam a The Last of Us kiütéssel győzött. Emellett nagyszerű élmény volt a Rayman Legends hősével iparkodni a Teensie-nek nevezett teremtmények megmentésén – nosztalgia a köbön, amit csak fokoz a rengeteg változatos pálya, a poénos zenés ugrabugrákkal az élen.
Ha van, akkor ki/kik a kedvenc kommentelő(i)d a GSO-n?
Örök favoritjaim rexusmaximus, zoe444 és matthew95 (aki azóta talán már 120 - szerk). Jókat dumáltunk srácok, soha nem felejtem el! Oké, ott van Palika476 is - szeretlek öcsi!
Mit vársz 2014-től?
Semmi mást csak, hogy legyen jobb, mint ez az év volt, de rosszabb, mint az azt követő lesz, és ugyanezt kívánom minden kedves GS arcnak is!
