Nem én voltam az az ember, aki a VR eszközök megjelenésével párhuzamosan azonnal rohant az első sarki fűszereshez, hogy beszerezhessen egy ilyen kütyüt. Mindegyik fontosabb versenyzőt próbáltam, a szerkesztőségi PSVR hosszabban is vendégeskedett nálam, de egyik headsetnél sem éreztem azt, hogy kötelező vétel lenne a számomra, mivel eddig nem futottam bele olyan játékba, amelyre jó szívvel vágnám rá, hogy szívesen pörgetem majd minden álló nap. A Space Junkies gamescomos prezentációja után viszont egyből írtam a kollégáknak, hogy ha valami, akkor ez a PvP központú VR-lövölde megérdemli a lelkesedést.
Lövöldözés gravitáció nélkül
A bemutató első felében szépen végig kellett tolni annak rendje s módja szerint az oktatómódot, ahol az irányítást és a fegyverhasználatot is lépésről lépésre verte a fejünkbe a program. HTC Vive-ra és Oculus Riftre is érkezik a játék, amelyben egy űrruhás harcost kell irányítanunk. Már a mozgás is nagyon ügyesen lett megoldva: a Touch kontrollereken található stickek segítségével tudunk emelkedni és ereszkedni az űrben, ugyancsak az egyik irányítóval eszközölhetünk azonnali, nagyjából 45 fokos fordulatokat, de a precíziós irányítást a fejünk végzi, mozgás közben abba az irányba haladunk, amerre csavarjuk a kobakunkat. Pillanatok alatt beleszoktam a rendszerbe, úgyhogy jöhettek is a flinták.
Minden fegyvert folyamatosan fogni kell egy gomb lenyomásával, ha ezt elengedjük, akkor szépen kihullik a kezünkből a gyilkos eszköz. A különféle puskákat tehát tényleg meg kell ragadni; ez nem csak játékmechanikailag ötletes, de sokat hozzáad a valóságérzethez is. Ha egy fegyvert meguntunk, simán eldobhatjuk, a csípőnk felé nyúlva újra felvehetjük majd a későbbiekben, mintha csak az övünkön fityegne. Abban az esetben azonban, ha a vállunk mögé nyúlunk be, állandó felszereléseinket halászhatjuk elő: bal vállunk mögül húzható elő az újratöltődő energiapajzs, jobbról pedig egy kardot lehet előkapni, amellyel nem csak vagdalkozni tudunk, hanem energiahullámokat is útjára engedhetünk egy pontos suhintással.
Önfeledt mókázás
Mikor ezt mind már jól begyakorolhattuk, jöhetett végre az igazi móka, vagyis a 2v2 TDM PvP csata, ahol egy fejlesztő csatlakozott a három kíváncsi kalandorhoz. Hirtelen mindannyian kölyökké változtunk, és én is azon kaptam magam, hogy nagyon hosszú ideje nem tudott egyetlen játék sem ilyen önfeledt vidámságot kiváltani belőlem. Egészen kicsi koromban éreztem ilyet, amikor új volt még számomra a videojátékok műfaja. Annyira más, annyira egyedi élmény egy pöpecül összepattintott VR címben a harc szerves részévé válni, érezni a fegyvereket, tényleg a kezünkkel újratölteni a pumpálós shotgunt és valóban kihúzni pattanásig az űrcsúzlit (igen, ilyen fegyver is van a játékban), hogy azt nehéz csak szavak útján átadni.
A mellettem lévő VR szettből kikászálódó kolléga azt jegyezte meg a prezentáció után, hogy ő speciel halálosan béna minden FPS játékban, itt viszont a meccs végén mégis az ő neve mellett szerepelt a legtöbb strigula az öléseknél. Össze sem lehet hasonlítani azt, ha egérrel vagy kontrollerrel húzod a célkeresztet az ellenfeled buksijára, vagy ha valóban te mozgatod a fegyvert és a saját kezeddel célzol. A kicsit még mindig a saját útját kereső VR sokat tanulhat majd az elkövetkezendő időkben a Space Junkiestól, én pedig gondolkozhatok, hogyan verem át a családi költségvetésen egy HTC Vive-ot vagy Oculus Riftet.
