Azokat a gamescomos prezentációkat kedvelem a leginkább, amelyeknél a fejlesztők először leültetnek és mesélnek egy keveset az adott játékról, netán maguk is kontrollert ragadnak és bemutatják az alkotásuk legfontosabb részleteit, majd pedig ezután én magam is tehetek egy próbát a demóval. Nos, a Shadow of the Tomb Raider esetében egészen pontosan erről volt szó.
Csendes halál járja a dzsungelt
Első nekifutásra a játék egy viszonylag később pontját mutatták meg nekem, ahol Larának egy egész seregnyi Trinity katonán kellett magát átverekednie. Az alkotók itt legelőször azt szerették volna bizonyítani, hogy a lopakodós játékmenet kedvelőinek is terem majd babér a Shadow of the Tomb Raiderben, elvégre nem csak eszetlen Rambóként, az ellenséges tömeg közepére rohanva lehet likvidálni a gazfickókat. Croft kisasszony a magasabb fűszőnyeggel borított területeket használhatja rejtőzködésre, a susnyásból kinyúlva pedig el is kaphatja a Trinity embereinek nyakát - szinte egy Assassin's Creed játékban éreztem magam, olyan gördülékenyen ment a rejtekből támadás és a lopakodva gyilkolás. Eljött aztán az a pont, mikor már Lara tűzerejét sem akarták tovább titkolni.
Kedvenc régésznőnk változatos lőfegyverekkel oszthatja a halált, valamint ott cipeli hátán az utóbbi részekben teljesen hozzánőtt íjat is, amelyekhez különleges vesszőket is készíthet. A lángoló nyilakkal jó helyre célozva egész épületeket lehet a levegőbe repíteni, a méreggel átitatott hegyek pedig miután eltalálnak egy ellenséget, egyből arra késztetik szerencsétlent, hogy saját harcostársa ellen forduljon.
Utánunk a vízözön
Pont mikor már sikerült a legtöbb Trinity egységet kifektetni, alkalmi játszóterünket földcsuszamlások rázták meg és másodpercek alatt egy katasztrófafilmbe csöppentünk. Ekkor Larának úgy kellett lefelé rohanni egy hegyoldalon, hogy a talaj lépten-nyomon beszakadt a lába alatt, ráadásul a háta mögül egy sötét szökőár is vészesen gyorsan tartott felénk, ez pedig mindent elmosott, ami az útjába került. A fejlesztők fontosnak tartották kiemelni, hogy ennél a menekülős résznél többféle lehetséges útvonal is biztosítva van a játékos számára, csak rajtunk múlik, hogy merre indulunk, melyiket választjuk.
Ami szúrós, az nem barát
Eztán végre én magam is a kezeim közé kaparintottam a játékot. Örültem volna, ha ott folytathatom, ahol a prezentáció véget ért, de engem a játék egy teljesen más szegmensébe dobtak le. Az egyik Challenge Tombot volt lehetőségen végül kipróbálni. Ide valamiért Lara már törzsi öltözéket viselve érkezett meg, nyilván a sztori ismeretében világos lesz majd, hogy miért cserélte le megszokott gúnyáját. Maga a sírkamra pár egyszerűbb puzzle elemre lett felhúzva, ezeket nem volt túlzottan nehéz megfejteni, inkább a kivitelezés jelentett egy pici gondot. Itt ugyanis nincs buksisimogatás és kedveskedés, elég egyetlen apró rossz mozdulat vagy későn elindított ugrás, és azonnal felnyársaljuk a főhősnőt valamelyik hegyes karóba.
Nagyjából 10-15 perc alatt végeztem is az egésszel, a fentebb látható kép is ebben a sírboltban készült. A középső tárcsák folyamatosan forogtak, az oldalukra szerelt pengéket átugorva, vagy alattuk elgurulva kellett a terület jobb és baloldalára kiszaladni, hogy ott meghúzzak egy-egy kart, majd újabb forgócsapdák, tüzes és szúrós akadályok után visszatérjek középre. A karok aktiválása után rövid időre behúzódtak a nagy totem pengéi, ekkor egy másik tolókart lenyomva egy szinttel lentebb lehetett őkelmét süppeszteni a talajba. Végül csak annyi volt már a feladatom, hogy felkapaszkodjak a tejére, és az ott megszerzett zsákmánnyal a zsebemben már indulhattam is ki a szabad ég alá. A dzsungelbe kiérve még gyorsan kilőttem egy madarat és egy cuki kis békát, de a fejlesztők ekkor már rohantak is kikapni a kezemből a kontrollert, mivel ennél többet egyelőre nem akartak megmutatni a játékukból.
Kénytelen kelletlen át is adtam neki, de szeptember 14-én már senki sem veheti el tőlem saját kontrolleremet, akkor érkezik meg ugyanis a Shadow of the Tomb Raider PC-re, valamint PlayStation 4 és Xbox One konzolokra, én pedig már az első napon játszani akarok vele.